A templombeli botrányon túl: mit üzent Macron Izraelből?

A külpolitikai ambíciókban szűkölködő, de belpolitikai jelentőségű utazás során a sajtót leginkább a Szent Anna templomnál történt szimbolikus eset foglalkoztatta. Emmanuel Macron azonban ennél fajsúlyosabb kérdésekről is beszélt.

Első hivatalos látogatását tette a francia köztársasági elnök Izraelben az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulója alkalmából. Az emlékezés mellett célja elsősorban azt volt, hogy hazafelé üzenjen.

A francia diplomácia szeretné, ha minden féllel beszélni tudna, megtartaná és bővítené a közvetítési képességét – ami nem könnyű dolog olyan ügyekben, mint a békefolyamat vagy az iráni dosszié, vagyis ezen utazás során konkrét eredményt vélhetően nem is akart elérni a francia elnök.

Ez nem is lett volna racionális, és ezt az Élysée palota is pontosan tudta. Egyrészt azért, mert Izraelben jelenleg is – pontosabban ismét – választási kampány van, azaz majd csak március 2-án dől el, ki lesz a tárgyalópartner a jövőben. Másrészt a nemzetközi közvéleményt január közepén még/már a Fehér Ház várható béketerve foglalkoztatta, nem is lett volna értelme az amerikai terv nem ismeretében eredményekre számítani.

A véleményeket és az álláspontokat felmérni, a francia mozgásteret megbecsülni (Macron volt Netanyahu miniszterelnöknél, Rivlin elnöknél, Beni Ganz ellenzéki vezetőnél és Mahmud Abbász palesztin elnöknél): többre reálisan nem dolgozhatott Macron, akinek az Iránnal és a vitatott státusú ciszjordániai telepekkel kapcsolatos pozíciója amúgy sem lelkesíti Izrael kormányát.

A külpolitikai ambíciókban szűkölködő, de belpolitikai jelentőségű utazás során a sajtót leginkább a Szent Anna templomnál történt szimbolikus eset foglalkoztatta.

(Bár a keresési eredmények egyéni beállítástól is függnek, de ha beírjuk a Google-be franciául, hogy „Macron Izraelben”, az első találatok egy kivételével erről számolnak be.)

Macron elnök ugyanis kiküldte a biztonságiakat az 1856 óta francia felségterületnek számító helyről, és ez erőteljesen emlékeztetett Jacques Chirac volt köztársasági elnök 1996-os kirohanására, amikor ellenállt annak, hogy izraeli fegyveresek kísérjék: „Mit akar – menjek vissza a repülőmre és vissza Franciaországba?”. Ahogy Macron, Chirac is angolul pörölt:

Ettől a macroni „újrajátszástól” nem volt mindenki elájulva, nemcsak kommunikációs, hanem francia ellenzéki oldalról sem. De ez így szokott lenni ilyenkor – természetesen.

Az óvárosi vita a legenda szerint anno Chiracot inkább az arab világban és a bevándorló hátterű szavazók szemében tette szimpatikussá. Minden bizonnyal Macron ismétlése is hasonló célú volt, de azt is fontos látni, hogy a nemzeti szuverenitás és a jogi státusok – a mindenkori status quo – tiszteletben tartása inkább jobboldali-konzervatív üzenet.

A szuverenitás tiszteletben tartása egyébként központi üzenete volt Emmanuel Macron 2019. augusztusi, nagyköveteknek elmondott beszédének is.

Emellett Macron sokkal egyértelműbb, kevésbé vitatható üzeneteket is megfogalmazott. Ezen üzenetek jelentős része a biztonságérzetében jelentősen megroppant francia zsidóságnak szólt.

Az elnök ismét, egyértelműen megfogalmazta, hogy az anticionizmus, amennyiben kétségbe vonja Izrael állam létezéshez való jogát, antiszemitizmusnak számít. Hangoztatta, hogy az antiszemitizmus veszélye ismét valós.

A francia zsidó közösséget megdöbbentő és évek óta feszültségben tartó, antiszemita Sarah Halimi-gyilkosság kapcsán azt mondta, hogy ha a drogos tettes nem is beszámítható, büntetőperre akkor is szükség van. Ezzel azt üzente, hogy a beszámíthatatlanságot nem a hagyományos büntetőperen kívül kell megállapítani (ebből a megjegyzésből aztán hatalmas felzúdulás lett, az elnök szemére vetették, hogy beleszól az igazságszolgáltatás dolgába).

Macron üldözné az antiszemitizmust

„Üldözzük az antiszemitizmust, a rasszizmus minden formáját, a nyíltan megjelenő gyűlölködést, ahogy azt is, amely a sötétben és névtelenül támad” – fogalmazott hétfőn a francia elnök a párizsi Soá Emlékközpontban.

A franciák minden bizonnyal az – amúgy is limitált – közvetítési, „beszélgetési” képességüket akarták megőrizni az utazás során. Jelen pillanatban egyébként számukra a közel-keleti konfliktusok belpolitikai lecsapódása, a közösségek közötti feszültség, gyanakvás, erőszak az első számú probléma. Ennek a belpolitikai fókusznak megfelelően szóltak haza az üzenetek, a hazai választóknak, ha nem is patikamérlegen kimérve, de valamennyire szétterítve.

A francia elnök egy izraeli látogatására nyilvánvalóan odafigyel a mintegy félmilliós francia zsidó közösség, így azért az üzenetek jelentős része ehhez a közösséghez szólt, de sajtóhírek szerint az izraeli közvéleményt is meg kívánta az Élysée nyugtatni, hogy a francia kormány tesz az antiszemitizmus ellen.

A belpolitikai fókuszt erősítette, hogy a francia elnök hazafelé tartva a repülőgépen interjút adott a francia sajtónak, így a zsidó közösségi rádiónak, a Radio J-nek. Ebben az interjúban az antiszemitizmus jelenségéről a francia társadalom radikalizálódásának egyfajta tüneteként beszélt, és hangsúlyozta, hogy felelőtlenek azok a megszólalások, amelyek úgy vélekednek, hogy Franciaországban már nem demokrácia, hanem diktatúra van.

Ez pedig egy olyan mondat volt, amely minden választónak, és az elit bizonyos tagjainak is üzent.

Kitiltják a külföldi imámokat Franciaországból

2024-től nem engednek be több imámot Törökországból, Marokkóból és Algériából.