A római eseményt szervező csoport szerint a zsidók sosem vívták meg száműzetés háborúját.
Különleges szertartást tartott Titus császár római diadalívnél egy zsidó csoport.
A múlt és a jelen ütközése
1955 évvel azután, hogy a római hadvezér, Titus Vespasianus bekerítette és elpusztította Jeruzsálemet, egy kis zsidó csoport szimbolikus szertartást tartott Rómában, hogy megfordítsa a zsidó történelem egyik legkatasztrofálisabb eseményének következményeit.
2025. június 11-én, pontosan a Titus diadalának napján, a zsidó csoport egy „megsemmisítő szertartást” tartott a Második Szentély lerombolásának emlékére emelt diadalív alatt.
A ceremónia központi aktusa egy ritka ezüstérme megsemmisítése volt, melyen Titus Vespasianus arcképe látható. A megsemmisítéshez használt eszközök között olyan fémek is szerepeltek, melyeket egy gázában kilőtt izraeli Merkava tank páncélzatából készítettek.
Régi módszerrel
A szertartás során egy lévita leszármazott sófárt fújt a diadalív alatt, megidézve az ókori izraelita háborús szokásokat, miközben elhangzott a káddis is.. A résztvevők bibliai és halachikus forrásokra hivatkoztak, amelyek tiltják a bálványimádást és előírják azok megsemmisítését.
A Titus diadalíve, amely i.sz. 81-ben épült, a római győzelem és a Szentély kifosztásának kőbe vésett szimbóluma, sokáig a zsidó közösségek számára fájdalmas emlék volt. Egy seb, amely évszázadokon át emlékeztetett a száműzetésre és a vereségre.
Szuverenitás visszaszerzése
A zsidó állam visszatérésével és a Jeruzsálemben folyó tórai tanulmányok fellendülésével ez a hozzáállás változni kezdett. A diadalív alatti rituálé nem gyász vagy megadás volt, hanem a szuverenitás és a narratíva visszavételének aktusa.
A szervező, Eliezer Ben Sica, a talmudi forrásokból merítette a rituálé alapját, mely bálványok megsemmisítését írja elő — arcuk, fülüket vagy orruk lefaragását –, hogy megfossza őket hatalmuktól.
A csoport üzenete egyértemű: a római császár istenként való tisztelete, amit később a császárság utódállamai is átvettek a törvényeikbe, alapul szolgált a zsidó földek elvételéhez. Ha ezt az isteni státuszt megkérdőjelezik vagy lerombolják, akkor megrendül az az egész jogi és területi alap, amire a zsidók hosszú száműzetésének története épült.
Nem csak szimbólum
A szervezők szerint a szertartás több volt, mint egyszerű szimbolika; véleményük szerint a zsidók soha nem kérdőjelezték meg igazán száműzetésük jogosságát, hanem magukévá tették a vereséget, ami a politika és a közgondolkodás mély rétegeibe is beivódott.
Ez az aktus arra hívja fel a figyelmet, hogy a száműzetés nemcsak fizikai, hanem pszichológiai és szellemi állapot is, amivel ma is meg kell küzdeni.
A megmozdulás máris vitákat váltott ki, egyesek azt akarják, hogy a Kneszet és a rabbinikus bíróságok is foglalkozzanak a kérdéssel.
- 16:32
2019. május 2. - 18:002023. március 12.
- 16:372019. február 14.
