830 éven keresztül állt Jeruzsálem egyik magaslatán a Szentély – héberül Bét Hámikdás בית המקדש. Az épület annyira fontos szerepet töltött be a zsidó nép életében, hogy a 613 micva mintegy kétharmada vele kapcsolatos. A Szentély lerombolása a zsidó nép történetének legnagyobb tragédiáját jelenti, a harmadik Szentély felépülése pedig a végső megváltást jelzi majd – írja a zsido.com.
A Szentély siratása a mindennapokban is megjelenik (például a falon befestetlenül hagyott felület, vagy az esküvőn eltört pohár „zécher leMikdás – a Szentély emlékére” formájában), és évente három hetet teljes mértékben az elveszített Jeruzsálem siratása tölt ki. A támuz hó 17. napjától áv hó 9-ig tartó, héberül sloset hásávuotnak, vagy bén hámécárimnak, jiddisül drájvochennek nevezett gyászidőszakban sok negatív esemény történt a zsidókkal a történelem során Jeruzsálem pusztulásán kívül is. Ennek megfelelően ebben az időszakban nem tartanak esküvőt, nem zenélnek, illetve nem hallgatnak élő zenét, nem vágatnak hajat, nem borotválkoznak, nem vesznek új ruhát és nem fogyasztanak abban az évben még nem kóstolt gyümölcsöt sem.
- A gyásznap egyszer az öröm napja lesz
Bár támuz 17. napja böjtnap, amely a zsidó év legszomorúbb időszakát, a három gyászhetet vezeti be, a jövőben örömünnepé változik majd. Zechárjá (Zakariás) könyvében (8:19) a következőket olvassuk:
Így szól az Örökkévaló, a seregek Ura: A negyedik hónak böjtje, meg az ötödiknek böjtje, meg a hetediknek böjtje, meg a tizediknek böjtje Jehuda házának lesznek vígsággá és örömmé és jó ünnepnapokká…
A negyedik hónap (niszántól számítva) támuz és e hónap szomorú böjtnapja is az öröm napjává változik majd, amikor elérkezik a messiás. Addig is fontos észben tartani az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi magyarázatát: a böjtnapok egyben lehetőséget is nyújtanak nekünk arra, hogy megszüntessük a pusztulás okát, és megteremtsük a lehetőséget arra, hogy véget érjen a hosszúra nyúlt száműzetés, és újjáépülhessen a Szentély. A böjt kiemeli a lerombolt Bét Hámikdás hiányát, illetve a pusztulást követő szétszóratás szomorúságát. Az ezen való elmélkedés felkelti az emberben a megtérés iránti vágyat, és így hozza közelebb a megváltást.
- Ez a böjtnap a leghosszabb félnapos böjt
A gyászos három hetet bevezető támuz 17-i böjt a kisebb böjtnapok közé tartozik. A négy kisebb böjtnap, így támuz 17. is pirkadatkor, még a napfelkelte előtt, vagyis álot hásáchárkor kezdődik. Ha valaki úgy tervezi lefekvésnél, hogy még a böjt beállta előtt felkel enni, magában jelentse ki, hogy nem vállalja magára a böjtöt hajnalig.
A böjtök végét a cét hákochávim, a csillagok feljövetele, az éj beálltának időpontja jelzi. A kettő között nem esznek és nem isznak. Mivel támuz 17. a nyár közepére, arra az időszakra esik, amikor a napok a leghosszabbak, ezért jóval tovább tart a böjt, mint a téli tévét 10. vagy a kora tavaszi Eszter böjtje.
- Több szomorú eseményre is emlékeznek ezen a napon
Ezek közül a legismertebb, hogy a polgári időszámítás szerinti 69-ben ezen a napon törték át a rómaiak Jeruzsálem falait, és végül ez az esemény vezetett a város teljes pusztulásához. A hagyomány szerint öt szomorú esemény történt ezen a napon, melyek részben a Szentélyhez kapcsolódnak, ezeket a Misna (Táánit 4:6) sorolja fel:
Támuz 17-én összetörtek a kőtáblák [az aranyborjú bűne után], felhagytak az állandó áldozat bemutatásával [az első szentély idején], áttörték a város [Jeruzsálem] falát [mindkét szentély idején], Aposztomosz [görög/római katonatiszt] elégette a Tórát és [Menáse király] bálványt állított fel a szentélyben.
- Az adakozás és a tóratanulás sietteti a megváltást
A Rebbe többször felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a három hétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás – elsősorban a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszokat érdemes tanulmányozni.
A hagyomány szerint maga az Örökkévaló mondta Jechezkél prófétának, hogy amíg a zsidók száműzetésben vannak, abban az időben is tanulmányozniuk kell a Szentély építésével kapcsolatos micvákat, mivel az alapos tanulás Isten szemében olyan, mintha fel is építették volna a Szentélyt.
A bölcsek azt mondják: amelyik nemzedékben nem épül újjá a Szentély, az olyan, mintha abban a nemzedékben rombolták volna le a Szentélyt.
- Ha szombatra esik, támuz 17-ét 18-án tartják meg
Ha támuz 17. szombatra esik, akkor a következő napon tartják meg a böjtnapot. Így a vasárnapi böjtnek kétszer akkora esélye van, mint a keddinek vagy a csütörtökinek (a kötött naptárban csak szombat, vasárnap, kedd vagy csütörtök lehet ez a nap).
A lubavicsi Rebbe többször hangsúlyozta, hogy ha ez a helyzet áll fenn, akkor meg kell többszörözni a szombat felett érzett örömünket, hogy hangsúlyozzuk: nem gyászolunk (hiszen sábát van).
A három hét első szombatján, illetve ha szombatra esik a böjt, akkor azon a napon majdnem mindig a Pinchász nevű hetiszakaszt olvassák a Tórából. A szakasz a három zarándokünnep – peszách, sávuot és szukkot – témájával ér véget. Ebből a bölcsek azt a következtetést vonták le, hogy a három hét három szombatját a három zarándokünnepnek megfelelő örömmel kell megünnepelni.
Az utolsó három tény a Szentély lerombolásáról és a gyászidőszakról zsido.com eredeti cikkében olvasható.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.