Állandó szerzőnk, Amichay Éva legújabb cikksorozata az izraeli katonai vezetés szerepébe nyújt egyedi betekintést.
A 2023. október 7-e után következő háború a Hamász ellen nagyon sokáig húzódott – joggal merül fel a kérdés, hogy a Közel-Kelet egyik legerősebb hadserege miért nem volt képes a terroristák ellen gyors és egyértelmű győzelmet aratni? Kétségtelen, a helyzetet nehezítette a túszkérdés, de éppen ezt a momentumot nemcsak a Hamász használta fegyverként a kormány ellen.
A barbár mészárlás után a kabinet egyértelműen megjelölte a háború célját: a Hamász katonai erejének megtörése, a gázai lakosság feletti uralmának megszüntetése és a túszok hazahozatala.
Az elkövetkezendő két évben azonban a katonai felső vezetés ezen célok megvalósítása helyett a saját elképzeléseit igyekezett rákényszeríteni a kormányra. 2024. júniusában vezető lapokban hasonló szakértői vélemények jelentek meg, miszerint a háborút be kell fejezni, a katonák elfáradtak, szükség van a felfrissülésre, és a Hamászt sikerült annyira meggyengíteni, hogy a további eredményeket tárgyalásokkal kellene elérni.
A különböző kommentátorok nem azonos időben világosodtak meg, csupán ugyanazt az üzenetet közvetítették.
Az új média már nem a tábornokokat kérdezte
Ezzel szemben a fronton a katonák az őket megszólaltató riportereknek a háború folytatása mellett foglaltak állást, mert szerintük a feladat még nincs elvégezve. Hajlandók harcolni a Hamász teljes megsemmisítéséig, hogy a következő nemzedéknek már ne kelljen.
A katonai felső vezetés másik érve a háború befejezésére és a meglévő helyzet elfogadására az volt, hogy a katonai műveletek veszélyeztetik a túszokat. Az üzenetet közvetítő média pedig azzal volt elfoglalva, hogy miként lehet társadalmi támogatást kapni erre.
A médiahelyzet azonban már megváltozott: a jobboldali média egyre népszerűbbé vált, a fiatal riporterek nem a tábornokokat interjúztatták, hanem a harcoló katonákat.
Nem a Tel-Aviv-i, kávéházi értelmiséget, hanem azon települések lakóit, akik a legtöbb katonát küldték Gázába. Ezek az újságírók korábban harci alakulatokban szolgáltak, nem úgy, mint a jó kapcsolatokkal rendelkező szülők gyerekei, akik a Galei Tzahal, a katonai adó biztonságában alapozták meg későbbi média-karrierjüket, és persze az elköteleződésüket is ez determinálta.
Tamir Morag, a 14-es csatorna munkatársa is katonaként a tüzérség kötelékéhez tartozott, 2024 végén járt Gáza város Zaytun negyedében, a tankhadosztály 7. dandárjának parancsnokával beszélt:
„Mi már hetedszerre vagyunk itt. Bejövünk, a Hamász elmenekül. Kimegyünk, a Hamász visszatér.”
Kritikus részlete ennek a háborúnak, hogy a gázai lakosság ellátását szolgáló élelmiszersegélyeket ki juttatja el hozzájuk. A kormány hiába utasította az IDF-et, hogy az izraeli katonák gondoskodjanak az élelmiszer elosztásáról, a vezetés mindvégig szabotálta. Így még azok a gázaiak is, akik nem támogatták a Hamászt, a terrorszervezettől függöttek.
Két fronton is zajlott a kormány ellehetetlenítése
A Hamász éltető eleme volt a humanitárius segély, mert abból csinált pénzt a harcosai finanszírozására. A még mindig hivatalában lévő Herzi Halevi vezérkari főnök, és Ronen Bar, a Sin Bét titkosszolgálat vezetőjének szóhasználatából hiányzott a győzelem fogalma. Visszavonás, megegyezés helyettesítette. Miután a “harci morál gyengülése” kifogás nem működött, a túszok védelme lett az elsődleges kampányszólam.
Biden még az USA elnöke volt, és megzsarolta Netanjahut: nem szállítanak több fegyvert, ha elfoglalja a gázai-egyiptomi határsávot. Ez a lépés pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Hamász utánpótlási vonalát Egyiptomból elvágják.
A kormány ellehetetlenítése tehát két fronton is zajlott:
- a helyi médiának az volt a feladata, hogy a háború társadalmi támogatását megvonja,
- az USA demokrata vezetésével való egyezkedés eredményeképpen pedig az amerikai fegyverszállítás leállítása fizikai akadályt képezzen.
Egyik sem sikerült, mert az izraeli társadalom többsége megelégelte a “húzd meg, ereszd meg” taktikát, egyértelmű győzelemre vágyott, Netanjahu válasza Bidennek pedig híressé vált: “Ha egyedül kell helytállnunk, egyedül fogunk helytállni. Körmünk szakadtáig fogunk harcolni.”
Sikeresebb kampány volt az, amit a “Netanjahu magára hagyja a túszokat!” motívum köré szerveztek. Ugyanaz a társaság, amely korábban a bírósági reform ellen tüntetett, most szombat esténként a túszok kiszabadítását követelte, minden más célt mellőzve. A Hamász emelte a tétet.
A kampány részeként felhasználták azt a tragikus esetet, hogy 2024. augusztus 31-én a terroristák 6 túszt agyonlőttek, mielőtt az izraeli katonák odaértek volna.
A TV-stúdiók szakértői levezették, hogy Netanjahu azért nem hajlandó tárgyalni a túszok kiszabadításáról, mert akkor a tőle jobbra álló kormánytagok megvonják a támogatásukat, elvesztené a hatalmát.
A valóság ezzel szemben az volt, hogy miután sikerült megszabadulni Herzi Halevi vezérkari főnöktől és Ronen Bar Shabak vezetőtől, 2025. májusában megindult a „Gideon szekerei” offenzíva. Igaz, Biden sem hátráltatta már az előrenyomulást, mivel Amerikának ekkor már Trump az elnöke.
Mindezek eredményeként a gázai területek 60%-át elfoglalta az IDF, és a Hamászra olyan nyomás nehezedett, hogy a túsztárgyalások eredményeként minden élő és halott túsz hazatérhetett.
Ronen Bartól megszabadulni nem volt könnyű: a Legfelsőbb Bíróság minden lehetséges eszközzel akadályozta, hogy ez megtörténjen, majd pedig azt, hogy Netanjahu jelöltje, David Zini elfoglalja a pozíciót. A háború kellős közepén fél éven át nem volt kinevezett vezetője a belbiztonsági ügynökségnek. Ronen Bar még egy botrányt is kreált, a miniszterelnök munkatársainak katari, üzleti kapcsolatai miatt.
A szolgalelkű média óriásira fújta a lufit, ami egy év alatt megkeserítette két család életét, de végül kipukkadt, nem érte el a célját, Netanjahu menesztését, kormányzati válságot egy többfrontos háború közepette.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és engedélyével került közlésre. Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt. Képünkön: tavaly szeptemberi kormány- és háborúellenes tüntetés Tel-Avivban. Fotó: Jack GUEZ / AFP
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
- 06:13
2026. július 21. - 06:13
2026. július 18. - 13:00
2021. november 28.
