Caroline Glick: Ezek az október 7-i katasztrófa legfontosabb tanulságai

Izrael modern történelmének legsötétebb napja nemcsak az izraeliek, hanem az egész világ számára hordoz tanulságokat.

Caroline B. Glick, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nemzetközi ügyekért felelős tanácsadója szerint az október 7-e utáni háború nemcsak katonai küzdelem, hanem a nemzeti kitartás és a stratégiai vezetés próbája is.

A kitartás politikája

Október 8-án, miközben az IDF erői még mindig a Hamász által előző nap elfoglalt kibucokban harcoltak, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a sokkban lévő kormánynak kijelentette:

Izrael fel fog épülni a brutális vérengzésből, és meg fogja változtatni a Közel-Keletet.

Ugyanezen a megbeszélésen a hadsereg főparancsnoka arra kérte a miniszterelnököt és a kabinetet, hogy felejtsék el a Hamász által elrabolt 251 túsz visszatérésének reményét. Netanjahu azonban ezt visszautasította, és megígérte, hogy a megfelelő katonai erő és tárgyalási stratégia kombinációjával Izrael legyőzi a Hamászt, és minden túszt hazahoz.

A háború első 15 hónapjában Netanjahu ellenséges washingtoni adminisztrációval szemben vezette az országot. A Biden-kormányzat passzív-agresszív politikát alkalmazott: késleltette a fegyverszállításokat, majd embargót rendelt el, miközben tiltakozott a stratégiailag szükséges izraeli katonai lépések, például a Gáza–Egyiptom határ feletti ellenőrzés átvétele ellen.

Miközben a Biden-adminisztráció a nemzetközi színtéren Izrael elkötelezett szövetségesének mutatta magát, a háttérben olyan politikai és civil csoportokkal működött együtt, amelyek célja a Netanjahu-kormány meggyengítése volt. Netanjahu ennek ellenére kitartott – és ha engedett volna a külső és belső nyomásnak, a Hamász, a Hezbollah és a szíriai rezsim ma is zavartalanul működne, míg Irán a nukleáris státusz küszöbén állna.

Donald Trump kiadta a parancsot: amerikai katonák százai érkeznek Izraelbe

Felgyorsultak az események.

Neokohn

5 hozzászólás

A hibás narratíva: Ki a felelős október 7-ért?

Bret Stephens újságíró, a New York Times publicistája, cikkében figyelmen kívül hagyta Netanjahu vezető szerepét a háborúban, és tévesen őt tette felelőssé az október 7-i katasztrófáért. Stephens azt állította, hogy Netanjahu „ideológiai kényelemből hajlandó volt eltűrni a Hamászt” – ám ennek épp az ellenkezője igaz.

Netanjahu már 2005-ben lemondott Ariel Saron kormányából, tiltakozásul a Gázából való kivonulás ellen, előre jelezve, hogy ez a lépés a Hamász hatalomra jutását fogja eredményezni. 2009-től kezdve pedig folyamatosan harcolt a Hamász rezsimje ellen.

A belpolitikai feszültség és a gyengeség illúziója

Stephens szerint Izrael gyengeségét az október 7-e előtti hónapokban a Netanjahu-kormány „autoriternek tűnő” igazságügyi reformtörekvései okozták. Valójában azonban ezek a reformok csak korlátozni kívánták az izraeli igazságszolgáltatás túlzott hatalmát – autoriter jelleg nélkül.

A valódi problémát a jól finanszírozott, befolyásos baloldali politikai mozgalmak idézték elő, amelyek a reformok ellen tiltakozva a háború előtti hónapokban bejelentették: több ezer tartalékos katona nem hajlandó szolgálatot teljesíteni az elit IDF-egységekben. Később kiderült, hogy a Hamász ezeket az anti-IDF kampányokat saját hírszerzési forrásaiban és propagandájában is felhasználta, mint „bizonyítékot” arra, hogy Izrael meggyengült és támadható.

Magyarázó: Minden, amit az Izrael-Hamász megállapodásról tudni kell

Mutatjuk a válaszokat a tűzszünet kapcsán felmerülő legfontosabb kérdésekre.

Neokohn

3 hozzászólás

A háború tanulságai

Stephens cikke „Tanulságok egy hosszú háborúból” címet viselte, ám két lényeges tanulság felett elsiklott. Az első:

az izraeli nép a hősök nemzete.

Az állampolgárokból álló hadsereg katonái, a civil társadalom ellenálló képessége és a nemzeti egység mind bebizonyították, hogy Izrael kitartása erősebb, mint ellenségeié. A második:

a vezetés fontossága.

Még a legbátrabb katonák és nemzetek is elbukhatnak, ha hiányzik a kompetens és erkölcsileg szilárd vezetés. Netanjahu, Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, stratégiai bölcsességével, erkölcsi bátorságával és kitartásával méltónak bizonyult a nemzet vezetésére Izrael modern történelmének egyik legkritikusabb pillanatában.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Hány palesztin halt meg valójában Gázában?

Az izraeli népirtásvádak megcáfolása után a gázai halálesetek számát elemezte a HonestReporting munkatársa.

Neokohn

4 hozzászólás

Hogyan formálja a Perzsa-öböl pénze Washingtont és Jeruzsálemet?

A dollárdiplomácia új korszakba lépett.

Neokohn

2 hozzászólás

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.