A mindig mindenki által bírált Netanjahu volt az első politikus, aki október 7-én gyökeresen megváltoztatta a stratégiáját: nincs többé terület a békéért, nincs többé egyezkedés azokkal, akik a zsidó állam elpusztítását tekintik életcéljuknak – írja véleménycikkében szerzőnk, amellett érvelve, hogy Izraelnek nem a PR-jával kell törődnie, hanem a fennmaradásával.
Számít az, hogy mit gondolnak a világban Izraelről, Netanjahuról? Vagy fontosabb, hogy mi szolgálja Izrael biztonságát?
Miközben arról olvastam, hogy milyen nagy mértékben vélekednek negatívan Izraelről a világ országaiban, eszembe jutott az az ismerősöm, aki a 2022-es választások után ezt írta nekem: „Számomra Netanjahu egy önző, korrupt, a vallási és etnikai feszültségek fenntartásában érdekelt, hiteltelen és elkopott politikus képét mutatja…”.
Akkor ezt válaszoltam: „Attól tartok, hogy tévedsz, de nem vagy egyedül ezzel, mert az izraeli média 90%- a ezt sugallja, az angolul megjelenők 98%-a. Csakhogy az információ nem attól igaz, hogy sokan harsogják”.
Izrael megrengetett biztonsága: október 7-én valami megváltozott
2022 decemberében írtam egy cikket az izraeli baloldal ármánykodásairól, pedig akkor még nem is sejtettük, hogy milyen károkat képesek okozni.
2023 augusztusában kezdtem egy sorozatot „Az izraeli elit bolsevista lázadása a demokrácia ellen” címmel, annak érdekében, hogy jobban megértsük az izraeli társadalomban belső konfliktusait. Aztán jött 2023. október 7-e, a borzalom, a gyász, a megválaszolatlan kérdések, és szinte azonnal a világszerte erősödő zsidóellenesség, durva incidensek a zsidók ellen Nyugat-Európában és Amerikában , a hétfrontos háború a terroristákkal szemben.
A brutális támadás okozta sokkot Izraelen belül, meglehetősen hamar felváltotta a kormány elleni támadássorozat a hatalomra ácsingózó ellenzék részéről.
De valami más is megváltozott: a békéről, az arabokkal való együttműködésről álmodozók egy része levette a rózsaszín szemüvegét, és szembenézett a valósággal.
Netanjahu, aki az izraeli politikusok többségével együtt rabja volt a „koncepciónak” a magukat palesztinoknak nevező arabok szándékait illetően, és annak ellenére, hogy ellenezte az oslói megállapodást (1993), a libanoni kivonulást (2000), a gázai települések feladását (2005), valamiféle békés megoldást szeretett volna találni a szomszédokkal.
Igaz, ő már pár évvel azelőtt megkerülte azt a paradigmát, hogy az arab országokkal csak akkor lehet együttműködési szerződéseket létrehozni, ha a palesztin-kérdés megoldódik,
és megkötötte az Ábrahám-megállapodásokat, de a sok évtizedes, baloldali agymosás a kompromisszumos békéről rá is hatott.
Ugyanakkor Netanjahu volt az első politikus, aki október 7-én gyökeresen megváltoztatta a stratégiáját: nincs többé terület a békéért, nincs többé egyezkedés azokkal, akik a zsidó állam elpusztítását tekintik életcéljuknak! A „teljes győzelem” nem csupán szlogen, hanem annak felismerése, hogy a Közel-Kelet sivatagi törvényei szerint a béke csak akkor jön el, ha az ellenséget legyőzzük!
Nincs többé egyezkedés terroristákkal
Ez az elszántság szembe ment a Biden-adminisztráció és az egész nyugati világ elképzeléseivel, a „szent közvéleménnyel”, amely már évtizedek óta nem engedi, hogy Izrael legyőzze az ellenségeit! Fegyverembargó, Izrael-ellenes tüntetések szerte a világon, amikor megindult a támadás a terroristákkal szemben.
Netanjahu nem engedett a zsarolásnak. Bidennek azt mondta, hogy elég volt a meghunyászkodásból, a „béketárgyalásokból”, harcolni fogunk, ha nincs fegyver, akkor a két kezünkkel!
Jehuda oroszlánja pedig megmutatta a karmait a keserves, hosszú háborúban, amely most is folyik.
Netanjahu harminc éve jelentős szereplője az izraeli politikának, 1996-ban lett először miniszterelnök, a Rabin-gyilkosság után. A baloldal szemében a „békefolyamat” megtorpanásáért ő felelős, holott az arabok fullasztották terrorba, mióta csak Arafat bandája átlépte a határt. Autóbuszok robbantak az izraeli városokban, a terrortámadások szedték a zsidó áldozatokat akkor már két éve:
- 1994. április: az afulai és hederai buszrobbantásokban összesen 13-an haltak meg.
- 1994. október: a Dizengoff utcai buszrobbantás Tel-Avivban, ahol 22 ember veszítette életét.
- 1996. február–március: Jeruzsálemben és Tel-Avivban elkövetett öngyilkos merényletek sorozata (köztük a 18-as számú busszal szemben végrehajtott támadások), amelyek során több tucat civil vesztette életét.
A régi elit nemcsak a politikai hatalmát veszítette el 1977 után, hanem hiteltelenné vált az ideológia is, amit képviselt: a „területeket békéért”, a nyugati normalitás megteremtése a közel-keleti katyvaszban.
Két részre szakadt izraeliek
Demográfiailag is kisebbségbe került az a réteg, amely a szocialista eszméket dicsőítette, amely egyfajta mintaállamot akart létrehozni, ahol a kecske és a farkas közös tűz mellett melegednek. Ahogy a szocializmus megbukott, úgy a térség ismeretének hiányára épülő béke-elképzelés, a „héberül beszélő Európa” is csődöt mondott.
Az izraeli társadalom szétszakadt két, alapvetően különböző csoportra:
az egyik oldalon azok az ateista, Nyugat-imádó progresszívek, akiknek fontosabb, hogy mit mondanak az amerikai, egyetemi kollégáik, mit ír a The New York Times, akik felmenői a Soá elől vagy utána menekültek ide, és megteremtették számukra a jó megélhetést, a biztonságot, és ha ellenség van a láthatáron – elmenekülnek.
A másik oldalon azok, akik nem az antijudaizmus elleni menedéknek tekintik a zsidó államot, hanem az otthonuknak, amit hajlandók megvédeni. Tisztában vannak a szomszédok természetét illetően, de meggyőződésük, hogy ez a föld az, amit a Mindenható a zsidóknak ígért, és ha megtartják a törvényeit, akkor újra Kánaán lesz. Hagyományőrzők, vallásosak, a közösség védelmében az életüket is hajlandók feláldozni. Ma már egyértelmű, hogy ők vannak többen.
Mindig lesznek, akik számára ez a legszentebb hely
A zsidóság fennmaradását a szétszórattatás évszázadaiban a hit és a körülményekhez való alkalmazkodóképesség biztosította. Mindig voltak olyanok, akik elhagyták a közösséget, mert túl nehéz volt megtartani a hitet, túl nehéz volt elviselni a nehézségeket.
Izraelben sincs ez másként: akik megriadnak a nehézségektől, azok elhagyják a közösséget, de mindig lesznek olyanok, akik számára ez a legszentebb hely.
A Tóra (Mózes öt könyve) aktuális heti szakasza Slach Lecha (שְׁלַח-לְךָ): Mózes felderítőket küld Kánaánba, hogy megtudja, miként juttathatja el népét az ígéret földjére. 12-en érkeznek vissza negyven nap után. Közülük 10 úgy véli, hogy lehetetlen elfoglalni, csak ketten gondolják azt, hogy bizony lehetséges.
A hitetlen nép büntetése, hogy 40 évig kell bolyongjon a sivatagban, amíg a rabszolga-lelkületű nemzedék kihal, átadja helyét azoknak, akik számára nincs lehetetlen.
Mindegy, hogy a világ mit gondol erről.
A cikk eredetileg a szerző Facebook-oldalán jelent meg. Amichay Mihály Éva összes írását itt találja. Fotó: IDF Spokesperson.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 06:13
2021. július 12. - 18:122019. november 21.
- 11:012021. január 7.
