A legnagyobb veszélyt ma nem a katonai eszkaláció jelenti, hanem a politikai illúzió: az a hit, hogy az iráni rezsimet rá lehet venni arra, hogy feladja háborús, nyomásgyakorló stratégiáját, amely évtizedek óta meghatározza működését – írja a neves olasz-izraeli szerző a JNS-en.
Nagy volt az öröm a médiában, amikor nyilvánosságra került, hogy Donald Trump egy telefonbeszélgetés során állítólag káromkodott Benjamin Netanjahuval. Micsoda spektákulum! A tudósítások nagy része névtelen beszámolókra támaszkodott, és mind Trumppal, mind Netanjahuval ellenséges forrásoknak érdeke fűződött ahhoz, hogy eltúlozzák az állítólagos beszélgetés hangnemét, tartalmát és jelentőségét – írja a JNS-en megjelent véleménycikkében az ismert olasz-izraeli író, újságíró.
A nemzetközi közgondolkodás két, folyamatosan démonizált gazembere hirtelen egy új dráma sztárjaivá váltak.
A nagyobb gazfickó leszidja a kisebbet, és pontosan azt mondja neki, amit a főműsoridős közönség nagy része hallani akar: „Mindenki utál téged. Megmondtam.” Érdemes azonban tisztázni a tényeket.
Ebben a háborúban Irán nem ismer valódi tűzszünetet
Trump nyomást gyakorolt Netanjahura, hogy fogadja el azt a tűzszünetet, amelyet Irán minden diplomáciai tárgyalás előfeltételeként szabott. Ő maga látszólag teljes mértékben elfogadta az ajatollahok ígéreteit. Pedig március 2-a óta, amikor az Irán által szervezett háború megkezdődött, a Hezbollah 5500 rakétát lőtt ki izraeli katonai célpontokra és további 2200-at polgári településekre – emlékeztet Nirenstein.
Az április 16-án kihirdetett tűzszünet azonban alig hozott változást. Netanjahu ezért múlt vasárnap úgy döntött, csapást mér a Hezbollah bejrúti Dahieh kerületben található terrorista központjára.
Végül azonban visszakozott, miután Trump azzal vádolta meg, hogy veszélyezteti az Iránnal való szélesebb körű megegyezésre irányuló erőfeszítéseket, amely ország továbbra is minden tárgyalást a Hezbollah-val való tűzszünethez köt.
Az izraeli miniszterelnök nem hátrált meg. Izrael ott tartotta csapatait a helyszínen, és csak egy egyszerű elvet fogadott el: csendet a csendért. Ha a Hezbollah abbahagyja a tüzelést, Izrael is abbahagyja. Minden más még a jövő zenéje.
Nincs valódi tűzszünet, és nincs olyan megállapodás, amelyet Irán jóhiszeműen szándékozna betartani.
Teherán stratégiája nem a béke, hanem a háború. A diplomácia, a fegyverszünetek és a tárgyalások olyan eszközök, amelyeket akkor használnak, amikor az kényelmes, és nem önmagukban célok – állítja a szerző.
Teherán valójában csak újrapozicionálja magát
Irán továbbra is a Hezbollahra támaszkodik, mint Izrael és a Nyugat elleni nyomásgyakorló eszközre, miközben magát stabilitásra törekvő, ésszerű szereplőként tünteti fel. Cselekedetei azonban másról árulkodnak.
A rezsim továbbra is újjáépíti rakétaképességeit, irányítja helytartóit, és a megfélemlítésen és a konfliktusokon alapuló regionális stratégiát követ.
Éppen ezért a legnagyobb veszélyt nem a katonai eszkaláció jelenti, hanem a politikai illúzió: az a hit, hogy az ajatollahok rezsimjét rá lehet venni arra, hogy feladja azt a stratégiát, amely évtizedek óta meghatározza működését. A tények éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
Teherán számára a háború továbbra is a politika központi eszköze, és minden tűzszünet csupán egy újabb lépés ebben a nagyobb játszmában. A Hezbollah továbbra is támad. És nem valószínű, hogy Irán bármi olyasmit kínálna Trumpnak, ami érdemi vagy tartós fegyverszünetre hasonlítana.
Teherán továbbra is utasítani fogja a Hezbollahot, hogy támadjon meg izraeli településeket, mivel a rezsimnek nincs filozófiai vagy stratégiai érdeke a békében.
A tűzszünetet a háború újabb eszközévé alakította – az Egyesült Államok manipulálásának és nyomásgyakorlásának eszközévé.
Trump, aki számos politikai nyomással szembesül és a regionális feszültségek enyhítésére törekszik, aktívan törekszik az ellenségeskedés felfüggesztésére. Irán ezt jól tudja, és kihasználja a helyzetet. Október 7. óta azonban egy nagyobb játszmára is sor kerül – írja Fiamma Nirenstein.
Irán a Hezbollah által zsarolja a Nyugatot
Kifinomult propagandakampánya révén Iránnak sikerült átformálnia a nemzetközi közbeszéd nagy részét. Az a rezsim, amely továbbra is a világ egyik vezető terrorizmus-támogatója és továbbra is elnyomja saját népét, most felelős nemzetközi szereplőként próbálja bemutatni magát, a káosz helyett a stabilitás erőjeként.
Nyíltan kinyilvánított célja azonban nem változott: Izrael megsemmisítése. Ez a stratégia pedig a szerző szerint rendkívül hatékonynak bizonyul.
Irán a Hezbollah által zsarolja a Nyugatot egy olyan béke ígéretével, amely valójában soha nem valósulhat meg. Ugyanakkor arra törekszik, hogy Izraelt konfrontációba sodorja legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal.
Izrael azonban nem állhat tétlenül. Kötelessége megvédeni polgárait.
Irán stratégiája az, hogy a régiót állandóan egy szélesebb körű konfliktus szélén tartsa, folyamatos instabilitást teremtve, miközben engedményeket csikar ki a nemzetközi közösségből.
Mindeközben a rezsim folytatja rakétakészletének újjáépítését. A tűzszünetekről és a diplomáciáról folyó viták közepette pedig egy másik kritikus kérdés nagyrészt eltűnt a figyelem középpontjából: Irán dúsított uránkészlete.
Az ajatollahokkal kötött semmilyen megállapodás nem szüntetheti meg ezt a fenyegetést, amíg Teherán továbbra is elkötelezett a terrorizmus, a helytartók és a regionális instabilitás mint hatalmi eszközök alkalmazása mellett.
Képünkön: Benjamin Netanjahu tavaly szeptemberben Donald Trumpnál a Fehér Házban. Fotó: SAUL LOEB / AFP
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 09:00
2025. július 8. - 06:13
2026. június 2. - 06:13
2025. július 7.
