Európa politikai öngyilkossága, avagy négy tévedés az iráni háborúval kapcsolatban

Csak a diplomácia teremthet békét? Amerikának és Izraelnek nincs stratégiája? Iránban csupán egy még radikálisabb rezsim jött létre? A háború sérti a nemzetközi jogot? Ezek az európai narratívák tévesek – állítja a Welt német-izraeli szakértője.

Négy nyugati narratívát vizsgál meg a szerző az iráni háborúval kapcsolatban. „Mindegyik téves, és ha következetesen végiggondoljuk őket, az európai demokráciák geopolitikai öngyilkosságát írják le” – írja a Weltben megjelent elemző cikkében Melody Sucharewicz német-izraeli politikai tanácsadó és terrorizmus-szakértő.

Mindenki, aki nyugati demokráciában szocializálódott, konfliktus esetén a párbeszédet részesíti előnyben az erőszakkal szemben.

Ez a konszenzus dominál Európa médiájában és politikai elitjében. Az iszlamista fundamentalistákkal való konfrontáció során azonban a racionális interakció iránti vágy veszélyes bilincssé válik – hívja fel a figyelmet a szerző.

Hegseth: Amerika újraindítja a háborút, ha nem jön létre a megállapodás Iránnal

„Ha Irán rosszul dönt, akkor blokáddal és bombázásokkal kell számolnia” – fenyegetőzött az amerikai védelmi miniszter.

Egy: csak a diplomácia vethet véget az iráni háborúnak

Akárcsak 1979-ben Komeini ajatollah, Irán ma is azt mondja: nyugodtan égjen porig az ország, a lényeg, hogy az iszlám győzzön a világon!

Míg Európa a 2015-ös nukleáris megállapodás aláírását diplomáciai sikerként ünnepelte, a mullahok minden felszabadult petrodollárt a közel-keleti terrorista hálózatukba fektettek – emlékeztet a szakértő.

Irán megháromszorozta a ballisztikus rakéták fejlesztését. Terrorcselekményeket tervezett Európában. És már az aláírás után egy héttel megtiltotta az IAEA ellenőreinek a belépést azokba a katonai létesítményekbe, amelyek a múltban a titkos nukleáris fegyverkezéshez szolgáltak.

Az amerikai és iráni tárgyalások ideiglenes kudarca Pakisztánban előre látható volt.

Súlyosabb probléma Európa visszafogottsága. Ez megerősíti a teheráni rezsimet abban a meggyőződésében, hogy diadalmaskodhat a dekadens, megnyugtatásra törekvő hitetlenek felett.

Ha a pusztítás és a leigázás a vallásilag alátámasztott cél, a békét csak egy egyértelmű katonai győzelem révén lehet elérni – állítja a szerző.

Képes-e még Irán finanszírozni az iszlamista terrorszervezeteket?

A rezsim ezeket a forrásokat a polgári infrastruktúrából, az oktatásból és az egészségügyből vonta el.

Kettő: Amerikának és Izraelnek nincs stratégiája, Irán nyer

Irán katonailag egyáltalán nincs fölényben Amerikával és Izraellel szemben, Az elmúlt hetekben a terrorrezsim több mint 250 legveszélyesebb vezetőjét likvidálták. Köztük voltak a 40 ezer iráni tüntető brutális meggyilkolásának főszervezői is.

A rezsim nukleáris törekvéseit támogató tudományos és katonai infrastruktúra jelentős részeit megsemmisítették. A haditengerészetet elsüllyesztették.

A rakétakilövő állomások nagy részét harcképtelenné tették. A rakétakészlet jelentősen csökkent – írja Sucharewicz.

Olyan rakétákról van szó, amelyek nukleáris robbanófejeket hordozhatnak; olyan rakétákról, amelyekkel a rezsim a múlt hónapban Ciprust és a 4000 kilométerre fekvő brit Diego Garcia-bázist támadta meg. Olyan rakétákról, amelyek már most el tudják érni Berlint, Párizst és Londont.

Az USA és Izrael gondoskodik arról, hogy a berlini, londoni és párizsi gyerekeknek ne kelljen átélniük azt, amit az izraeli gyerekek, hogy életüket légóvóhelyeken vagy azok közelében kelljen tölteniük.

Douglas Murray: Európa hálás lehetne Trumpnak ezért a háborúért

Az iráni rakéták  inkább fenyegetik a brit érdekeket, mint az amerikaiakat – hangsúlyozza a neves szerző.

Három: rezsimváltás helyett csak egy még szélsőségesebb rendszer jön

Így hangzik az a visszatérő megszállottság, amellyel néhány nyugati média és politikus az október 7-i Hamász-mészárlás után megtagadta Izraeltől az önvédelem jogát, azzal a zseniális érvvel, hogy ez csak újabb terroristákat teremtene – idézi fel a szerző.

Ez az ideológiai elvakultság veszélyes logikája – állítja. Ez alapján a szövetségeseknek nem lett volna szabad Berlint bombázniuk, hogy elkerüljék a náci rezsim radikalizálódását.

Mi lehet még radikálisabb ennél? Miután 40 ezer fiatal iránit meggyilkoltak, akik a szabadságukért tüntettek? Amikor a homoszexuálisokat nyilvánosan felakasztják? Amikor fanatikus férfiak megkövezik a nőket? Amikor üldözik a bahá’í vallás követőit, a zoroasztriánusokat és a keresztényeket ? Amikor a rezsim még kiskorúakat is kivégz? Amikor a lányokat kivégzésük előtt megerőszakolják, mert az iszlám szerint szüzeket nem szabad kivégezni?

A rezsimváltás e háború kívánatos eredménye lenne, elsősorban az iráni nép számára. Az Egyesült Államok és Izrael hadseregei megteremtik azokat a feltételeket, hogy amikor a bátor irániak ismét a szabadságukért tüntetnek, ne a biztos halál várjon rájuk – írja Sucharewicz.

„Ha most véget érne, sem volna kudarc az iráni rezsim elleni háború”

Az amerikai–izraeli offenzíva már most biztonságosabbá tette a világot – véli Jonathan Tobin.

Négy: a háború sérti a nemzetközi jogot

Ha a szabad világ a nemzetközi jogot pajzsként használja egy apokaliptikus törekvésekkel rendelkező rezsim védelmére, akkor végzetes hibát követ el. És történelmi bűnrészességet vállal magára – írja a szerző.

A nemzetközi jog önmagában fontos szabályok gyűjteménye. De nem nyújthat védelmet a fundamentalisták által okozott pusztítás ellen.

A nemzetközi jog nem védte meg Izraelt az évtizedek óta tartó rakétatámadásoktól és terrortámadásoktól, nem védett meg kétmillió kambodzsait a Vörös Khmer rezsimtől, és nem védte meg Ukrajnát az orosz hadseregtől.

Ha európai politikusok „nemzetközi jogsértésnek” nevezik azt, hogy Amerika és Izrael megvédi a szabad világot, az stratégiai öngól, amelyre a történelem emlékezni fog.

Ez a hozzáállás csak a mullahokat erősíti, akik drónokkal látták el Putyint az Ukrajna elleni háborúhoz, és évtizedek óta terrorsejteket, terrorizmus-finanszírozást és radikális hálózatokat működtetnek Németországban.

A pragmatikus arab államok kapcsolatokat építenek Izraellel, hogy kihasználhassák a technológiai, gazdasági és biztonságpolitikai együttműködés előnyeit. Ezzel szemben az európai politikusok a kapitulációt választják. Elfordulnak a nyilvánvaló fenyegetés elleni közös fronttól. Sőt: Spanyolország az átrepülések megtagadásával a mullahok oldalára áll.

Míg olyan országok, mint az Egyesült Arab Emírségek, Marokkó és Bahrein a pragmatizmust helyezik az ideológia elé, az európai politikusok az ideológiát választják a pragmatizmus helyett. Nem többet és nem kevesebbet, mint politikai öngyilkosságot követnek el – állapítja meg végül Melody Sucharewicz a Weltben.

Fotó:  Anadolu via AFP

Izrael EU-nagykövete: Új világban élünk, ezért „frissíteni” kell a nemzetközi jogot

Teljesen más világban élünk. Nem kellene másképp megfogalmaznunk a szabályainkat? – tette fel a kérdést a diplomata.