Bár nem volt költségmentes, az amerikai–izraeli offenzíva már most biztonságosabbá tette a világot. Az elhúzódó háborúról szóló állítások egy olyan kérdés átpolitizálását szolgálják, amelynek kétpárti konszenzuson kellene alapulnia — írja véleménycikkében Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
Donald Trump elnök bejelentése, miszerint öt, majd tíz nappal elhalasztja az iráni energetikai létesítmények elleni csapásokat, megkönnyebbülést váltott ki azok körében, akik abban reménykedtek, hogy a lehető leghamarabb véget vet az amerikai–izraeli katonai hadjáratnak. Még nem világos, hogy a hírek szerint zajló tárgyalások az iszlamista rezsimmel — amelyek célja nukleáris programjának leállítása — valódi előrelépést hoznak-e.
Ez utalhat arra, hogy a Fehér Házon belül azok a hangok kerekednek felül, amelyek diplomáciai megállapodást sürgetnek, részben a gazdasági hatások és az üzemanyagárak emelkedése miatti aggodalmak következtében.
De az is lehet — ahogy a 2025 júniusi 12 napos háború előtti döntéseknél és a mostani konfliktus kezdeténél is történt —, hogy Trump még egy utolsó esélyt ad Iránnak arra, hogy engedjen az amerikai követeléseknek, mielőtt még súlyosabb csapások érik az ország megmaradt infrastruktúráját és katonai képességeit.
Mivel nincs jele annak, hogy a Teheránt irányító fanatikusok feladnák a Nyugat elleni folyamatos dzsihádról szóló elvüket, az utóbbi értelmezés tűnik valószínűbbnek. Az a kijelentése, hogy Izrael elégedett lesz az amerikai követelésekkel, valamint az a figyelmeztetése, hogy ha Irán nem teljesíti azokat, „kedvünk szerint tovább bombázunk”, arra utal, hogy nem változtatott a maximális nyomás politikáján.
Irán kérdésének átpolitizálása
Bárhogyan is értelmezzük ezt a fejleményt, a háború előrehaladásáról szóló vitát nagyrészt az elnök politikai ellenfelei és médiabeli támogatóik által terjesztett narratíva határozza meg. Ők azt állítják, hogy az amerikai erőfeszítés már most kudarcot vallott.
Demokrata politikusok, köztük Chris Murphy szenátor, valamint kongresszusi kollégái és a 2028-as elnöki ambíciókat dédelgetők már a bombázások első napjától támadják az adminisztrációt. A hadjáratot illegálisnak, cél nélkülinek és inkompetens módon vezetettnek minősítik. Minden kisebb visszaesést és amerikai veszteséget katasztrófaként állítanak be, amely szerintük elegendő ok nemcsak a csapások azonnali leállítására, hanem az elnök és a műveletben részt vevő tisztviselők felelősségre vonására is.
E kritikusok közül néhány — bár nem mind — elismeri, hogy az Egyesült Államok egy brutális, teokratikus terrorrezsimmel áll szemben, amely tízezrével gyilkolja saját állampolgárait, és 1979-es hatalomra jutása óta háborúban áll Amerikával.
Ennek ellenére nehéz nem azt a benyomást kelteni, hogy azok többsége, akik elhúzódó, „mocsárháborúnak” nevezik a konfliktust — visszhangozva például Saeed Khatibzadeh propagandáját — valójában az amerikai kudarcban érdekeltek.
Ahogy ez már a kezdetektől látszott, a demokraták és új szövetségeseik az antiszemita jobboldalon — élükön Tucker Carlson — komoly politikai tőkét fektettek abba, hogy a hadjárat sikertelen legyen.
A jelenlegi, rendkívül megosztott politikai környezetben minden kérdés zéró összegű játszmává válik — még azok is, amelyeknek kétpárti konszenzuson kellene alapulniuk.
Trump és ellenfelei közti különbség
Ez nem jelenti azt, hogy Trump ne követett volna el hibákat. Kommunikációja gyakran zavaros, provokatív, és sokszor inkább kritikái bosszantását célozza, mint a világos tájékoztatást. Ugyanakkor alapvető szándékai nem rejtettek.
Trump — elődeihez hasonlóan — következetesen hangsúlyozza, hogy Irán nem juthat atomfegyverhez, és ezt minden eszközzel meg kell akadályozni. Emellett — Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök álláspontjával összhangban — azt is többször kifejezte, hogy az iráni rezsim bukása kívánatos lenne.
A különbség az előző adminisztrációkhoz képest abban áll, hogy Trump felismerte: a korábbi tárgyalások kudarcot vallottak.
Barack Obama 2015-ös nukleáris megállapodása legfeljebb halogatás volt — miközben gazdaságilag megerősítette a rezsimet, és lehetővé tette számára terrorhálózatainak finanszírozását.
Kudarc vagy siker?
A jelenlegi vita nem arról szól, hogy meg kell-e állítani Iránt — ebben konszenzus van. A kérdés az, hogy a hadjárat kudarc-e.
A válasz egyértelmű: nem.
Az iráni katonai és nukleáris képességek súlyos károkat szenvedtek. Ez önmagában évekre visszavetette a rezsim képességét arra, hogy destabilizálja a térséget.
Még ha a rezsim nem is bukik meg, már most is jelentősen meggyengült.
Rezsimváltás: realitás vagy illúzió?
A rezsimváltás kívánatos, de nem erőltethető kívülről. Az Egyesült Államok és Izrael nem tudja „ráerőltetni” a változást Iránra — ezt csak az iráni nép viheti véghez.
A katonai kampány azonban megteremtette ennek feltételeit: meggyengítette az elnyomó rendszert, megsemmisítette fegyverei egy részét, és megalázó vereséget mért rá.
Persze a konfliktusnak ára van. Izraelt rakétatámadások érték, amerikai veszteségek is történtek, és az olajárak emelkedése gazdasági hatásokkal jár.
Ezek azonban — Tobin szerint — nem változtatnak azon a tényen, hogy egy veszélyes rezsim jelentősen meggyengült.
A valóság és a propaganda
A pesszimista narratíva — miszerint a háború kudarc — nem a valóságot tükrözi, hanem politikai érdekeket.
Sokan azért ellenzik a hadjáratot, mert attól tartanak, hogy az sikeres lesz — és ezzel erősíti Izrael és az Egyesült Államok biztonságát.
Még ha a háború most véget is érne, az eddig elért eredmények már önmagukban sikernek tekinthetők.
A legjobb esetben a konfliktus egy olyan folyamat kezdete lehet, amely végül az iráni rezsim bukásához vezet. A legrosszabb esetben is egy korlátozott győzelem, amely csökkenti a jövőbeli fenyegetést.
A „kudarc” vagy „mocsárháború” narratívája ezért nemcsak túlzó — hanem politikailag motivált és egyszerűen hamis.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kár olvasni a "szakértőket" mert ők hiányos információk alapján csak a saját ideológiai és politikai nézeteiket közlik
Szerintem nem a "hiányos információk" az okai annak, hogy sokak megpróbálják kudarcként beállitani Trump katonai akcióját, hanem a vágyvezérelt álmok és/vagy a vágyvezérelt politikai motivációk ösztönzik őket erre.
Jah, a felfestett Mi-17, Szu-24, F14 és drónalakokra AI- vezérelt kilőtt milliós rakéták 😀
Meg a civil létesítmények bombázása, civilek gyilkolása mindig is az Epstein Koalíció sikerét mutatják.
Jah, a felfestett Mi-17, Szu-24, F14 és drónalakokra AI- vezérelt kilőtt milliós rakéták 😀
Meg a civil létesítmények bombázása, civilek gyilkolása mindig is az Epstein Koalíció sikerét mutatják.
Igen
https://uploads.disquscdn.com/images/8b921f0c34d629b7389f9d711d768e897869cf2291ecadf37e6d3685aa2bb339.jpg
Éhes disznó makkal álmodik.
"A Pentagon egy hosszabb ideig tartó szárazföldi műveletre készül Iránban – írja a The Washington Post."
Alakul ez a veszteséglista is:
F-16, F-15, F-35
Légi utántöltőkből eddig 6 veszett oda…
A földön, karbantartás közben 4 db sentry AWACS is odalett 9 pilótával együtt.
2 repülőgép- hordozó harcképtelen, az egyiket meglőtték(Trampli hencegés szerint 17 irányból, a tengerészek az életükért futottak).
Friss hír, hogy egy F22-est is lelőttek, roncsok a földön. Nem pótolható, mert nem gyártják.
Az indiai óceánon, 650km-re a partoktól meglőttek egy rombolót az ellátó hajójával együtt. Ez önmagában is nagy szó, mert a csapás nagyon pontosan meg volt tervezve, megtalálva a hajó többrétegű védelmének leggyengébb pontjait.
Amúgy ez a Burleigh osztályú romboló adja az US Navy gerincét, 2Mrd/db. Az ellátó 500M$.
Egy partraszállásra készülő 500 fős egység is kapott, 9 hajónak annyi.
Meg akiket a hotelekben kiütöttek, de a CIA/ Mossad ügynökök úgyse lesznek elismerve a veszteséglistában.
Aztán Izrael is kapta a csapásokat: Haifa kikötőnek egyetlenegy db iráni raketta vetett véget.
A Gáza- Treatmentből most ők is kapnak, rendesen.
Ha a háború nem rezsimváltással és az iráni fegyverek leszerelésével végződik az egyértelmű kudarc az USA, de főleg Izrael számára, persze azt is eladja majd győzelemnek Trump és a média. Ellőnek sok százmilliárd dollárt és legyalulnak egy országot a semmiért, de nem ez a lényeg, hanem hogy oda lesz az Egyesült Államok hitelessége és birodalma, komoly gazdasági és politikai problémákkal nézhet szembe utána.
Az amerikai birodalom és hegemónia a saját túléléséért küzd Iránban hasonlóan Izraelhez, ezért veszélyes a mostani helyzet. Trump nem teheti meg, hogy meghátrál, vagy akárcsak félbehagyja a támadást, ahogy Izrael sem. Az USA rövidesen beveti a szárazföldi erőket egyes iráni szigetek és objektumok ellen, de súlyos kudarc lesz a vége, minek után még mélyebbre mászik a háborúba újabb csapatokat küldve. Ez lesz a veszte, csakhogy addig sok idő telik el, és rengetegen halnak meg, hiába zárkózik fel mögé Izrael, ahol a vezérkari főnök most jelentette be, hogy kevés a katonája, ezért 450 ezer tartalékos mozgósítását rendeli el – nyilván egy iráni szárazföldi hadjárat érdekében.
A közel-keleti arab országok gyakorlatilag megsemmisülnek a küzdelemben, politikai és gazdasági értelemben mindenképpen, de Izrael is elveszti befolyását a térségben. Nyalogathatja a sebeit serényen, miközben Iránnal vetekedve, de együtt is működve vele Törökország lesz a hallja kend a Közel-Keleten. Izrael újult erővel kezdheti meg a vádaskodásokat és provokációkat ellene egy újabb háborút előkészítve, aminek így sose lesz vége – azaz hogy de: Amint az USA a belső problémáival lesz elfoglalva – no meg Kínával természetesen – és kivonul a térségből, Izrael elkezdi az önerőre támaszkodás és szerénység politikáját gyakorolni, ami keserves folyamat lesz, a Nílus-Eufrátesz projektet évtizedekre jegelnie kell.
Tévedsz szerintem!
Az valós, hogy az USA, Izrael és Közel-Kelet/Közép Kelet államai számára eltérőek az indokok, érdekek és így a győzelmi kritériumok.
Izraelt az iráni rezsim (de nem maga az iráni nép egésze) közel 50 éve fenyegeti, sőt időnként háborúzik vele (hol saját maga, hol a proxi-szövetségesei). Akárhogy is ragozzuk, izraeli szempontból az iráni rezsim egzisztenciális fenyegetést jelent. Ezt az egzisztenciális fenyegetést már most jelentősen sikerült csökkentenie Izraelnek. Az iráni légierő lényegében lenullázva, a légvédelem rendkívül meggyengült, az iráni ballisztikus rakéták, és nagy hatótávolságú drónok készletei lecsökkentek, a gyártási kapacítás erősen gyengült. Az atomprogram állásáról semmi biztosat nem tudni, de az tuti, hogy az is súlyos csapásokat szenvedett. Politikai téren is viszonylag jó áll, hiszen a rezsim fanatikus részének sok tagja meghalt. Izraeli részről a győzelmet/vereséget az dönti el, hogy a leendő tűzszünet/béke milyen feltételek mellett következik be. Teljes győzelmet az jelentene, ha Iránban rezsimváltás, netán demokratizálódás következne be. Ez utóbbinak elég csekély a valószínűsége (szerintem kb. 0%). De az is OK lenne, ha a jelenlegi, mártíromságra alapuló vallási fanatikus rezsimet egy konzervatív iráni politikai kurzus venné át — valami ahhoz hasonló, ami pl. Szaúd-Arábiában van. Még az is elmenne, ha az iráni állam a káosz irányába mozdulna el — lásd a líbiai eseményeket/forgatókönyvet. Egy politikai káosz lehetőséget adna az iráni atomprogram végleges eltörlésére, hiszen a meglévő kapacítások/eszközök (dúsított urán, az urándúsító eszközök, a ballisztikus rakéták gyárai stb. valamint a katonák fejlesztők, technikusok, gyártószemélyzet) megsemmisíthetővé válnak ez esetben. Úgyhogy ez sem lenne ellenére Izraelnek — az más kérdés, hogy pl, USA vagy Európa és az Irán körbevevő államok, így az arabok, a törökök, a pakisztániak, az azeriek vagy az örmények szempontjából ez katasztrófa lenne, és ezért ezt nem hagynák megtörténni/beteljesedni. Gond csak akkor van izraeli szempontból, ha az eddigi fanatikus vallási rezsim más személyekkel tovább folytathatná a politikai kurzusát és újjáépíthetné a fenyegetési képességét. EZt Izrael nyilván nem hagyná és mindent megtenne a bekövetkezte ellen. De ennek a forgatókönyvnek a bekövetkeztére ugyanolyan csekély esély van, mint az iráni demokratizálásnak. Összességében Izrael a céljai jelentős részét már elérte (bár azt nem tudom megmondani, hogy 60 vagy 70 avagy 90%-ban).
Az USA érdekei nagyban egybeesnek az izraeli érdekekkel, de kiegészülnek és módosulnak az olajhoz és földgázhoz kapcsolódó érdekekkel — ezt olyan hosszú lenne kirészletezni, hogy erre nem vállalkozom. Csak annyit említenék meg, az USA-nak ezek miatt a káoszforgatókönyv pont ezek miatt nem elfogadható — és Trump lehet, hogy emiatt tárgyal diplomáciailag az irániakkal (az izraeliek bosszúságára). Amit Trump szerintem elrontott, de nagyon, az az időzítés. Mivel az olajár most hatással van a novemberi időközi USA-választásokra, így a február végén elindított támadással beszorította magát abba a helyzetbe, hogy lehet kénytelen lesz győzelem nélkül félbehagyni a háborút, nehogy béna kacsává váljon november után. Ez az elsietettség mögött sejtésem szerint Pete Hegseth hadügyminiszter áll. Az is nehezen magyarázható, hogy miért csak 1 hónappal a kezdés után indították oda tengerészgyalogságot és az ejtőernyősöket. Ebben a mulasztásban Hegseth szintén nagy szerepet játszott. Úgyhogy szerintem Hegseth szekere kifelé áll az amcsi kormányzatból. (Rubio és Vance viszont elég jól szerepelnek — ezzel meghosszabbítva a találgatást/versenyt, hogy melyikőjük lesz az elnökjelölt Trumpot követően.) Összességében az USA is jól áll — csak az időbeli beszorítottság kedvezőtlen számukra.
A törökök, pakisztániak, örmények, azeriek, és az öböl-menti arabok érdekei nagyban eltérnek — de szerintem abban mind egyetértenek, hogy az iráni atom valamint a kapcsolódó rakéta és drónfenyegetés csökkenése mindegyikük érdekével egybevág Ezért ideiglenes nehézségeket türelemmel viselik, kibírják. A káoszforgatókönyv viszont számukra a legtragikusabb kimeneti lehetőség.
A világban alig érdekel valakit, ha Izrael veszélyérzete csökken, főleg ha Irán néhány fontos objektumát meg is semmisíti közben, amire nagy esélye van, hisz a háború csak most kezdődött el! Az izraeli légvédelmi rakéták mégis fogytán vannak, a Vaskupola egyre lyukasabb, ellövöldözte a muníciót himihumi drónokra meg kóbor iráni rakétákra. Vannak Teheránnak hiperszonikus nagy pontosságú manőverező rakétái is, szerintem később előveszik, de maradt a készletükben vagy negyvenezer drónjuk és ballisztikusuk, azokat is dugdossák és rejtegetik, és később mint a papírsárkányt eleresztik.
Viszont visszatérve az egzisztenciális kérdésre, nem Izrael a háborúban a főszereplő, a világ nem fog a sarkából kifordulni akármi is történjék vele, még ha hattyúdalt is énekelne, hanem az USA, és ha egyszer elterjed, hogy a király meztelen, akkor Amerika menthetetlen, de a birodalma és hegemóniája mindenképpen, amitől Izrael se lenne boldog szerintem, mert ugyancsak megnőne a veszélyérzete.
Viszont hogy miért csak most indítják útba az amerikai különleges csapatokat és szárazföldi egységeket arra az a magyarázat, hogy az USA-ban lebecsülték Irán képességeit, kitartását és elszántságát, no meg a háború kiterjesztésére való hajlandóságát, ami most sem szűnt meg, és komoly ára lesz ennek.
ha most véget érne, nem volna az 🤭