Nemrégiben egy podcastadásban fejtettem ki véleményemet Donald Trump Gázára vonatkozó béketervéről, és reagáltam arra a gyakran hangoztatott állításra, miszerint a nemzetközi jog alapján a Gázai övezet palesztin terület, nem pedig Izrael része. Köves Shalom, a Közel-Kelet Podcast szerkesztőjének írása.
Az adásban amellett érveltem, hogy ez a narratíva jogilag megalapozatlan, ugyanakkor utólag visszahallgatva rá kellett jönnöm, hogy egy részlet pontatlanságot tartalmazott. A pontatlan állításom lényege az volt, hogy a Brit Mandátum alatt álló teljes terület – vagyis a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti térség – a nemzetközi jog szerint Izraelhez tartozna. Bár a következtetés nagy vonalakban nem volt téves, a megfogalmazás pontatlanságot rejtett, amit most szeretnék helyretenni, és egyúttal alaposabban is bemutatni, miként határozza meg a nemzetközi jog Izrael állam határait.
A Brit Mandátumtól Izrael megalakulásáig
1920-ban a San Remó-i konferencia, majd 1922-ben a Népszövetség (az ENSZ elődje, mely az ENSZ-szel ellentétben rendelkezett országok létrehozásának jogával) úgy döntött, hogy a mai Izrael és Jordánia területét Brit Mandátum alá helyezi.
A mandátum célja világos volt: elősegíteni a zsidó nemzeti otthon újjáépítését a Jordán folyótól nyugatra fekvő térségben.
A határokat ekkor jelölték ki először nemzetközi alapon – és ezek váltak később az izraeli szuverenitás jogi alapjává is.
A Jordán folyótól keletre eső területet az Egyesült Királyság 1921-ben leválasztotta, s ott létrejött a Transzjordániai Emírség, majd a Jordán Királyság. A nyugati területek azonban megmaradtak a mandátum részeként, és ezek tekinthetők a későbbi Izrael jogilag örökölt határainak.
Az ENSZ 1947-es felosztási terve – nem kötelező érvényű dokumentum
Sokan hivatkoznak az ENSZ 1947-es felosztási tervére, amely egy arab és egy zsidó állam létrehozását javasolta. A dokumentum azonban csak ajánlás volt: az ENSZ Közgyűlésének határozatai nem bírnak kötelező jogi erővel, és az arab világ elutasítása miatt a terv végül nem valósult meg. A dokumentum tehát nem befolyásolta Izrael szuverenitását jogi szempontból.
Izrael megalakulása és a nemzetközi határok öröklése
Izrael állama 1948. május 14-én kiáltotta ki függetlenségét. A nemzetközi jog értelmében az új állam az előző politikai entitás – jelen esetben a Brit Mandátum – határait örökli meg. Ezek a határok északon Libanonnal, keleten Jordániával, nyugaton Egyiptommal és a Földközi-tengerrel, keleten pedig részben Szíriával határosak voltak. (Itt kell megjegyezni, hogy a Golán-fennsík viszont a francia mandátum, később Szíria részét képezte. Arra Izrael más okból formálhatott jogot később, mégpedig azért, mert az 1967-es háború során, megtámadott országként jogos önvédelemben foglalta el a fennsíkot. Az ilyesmi gyakori, a nemzetközi jog által elismert módszer.)
A függetlenség kikiáltását követően öt arab ország – Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak és Libanon – támadta meg az újonnan megalakult Izraelt. A háború során Gáza és Júdea-Szamária (Ciszjordánia) arab megszállás alá került, de ez a tűzszüneti helyzet nem módosította a nemzetközi határokat. A megszállás tényét a nemzetközi jog elismerte, de nem legitimálta az érintett országok szuverenitását e területek felett.
1967: A hatnapos háború és a területek visszaszerzése
1967-ben, a hatnapos háború során Izrael visszaszerezte Gázát és Júdea-Szamáriát. Ezek a területek a nemzetközi jog alapján Izrael szuverén területének számítanak, ellentétben a Sínai-félszigettel és a Golán-fennsíkkal, amelyek Egyiptom, illetve Szíria területéhez tartoztak, így azokat a jog megszállt területként kezeli.
Békemegállapodások és határkiigazítások
1979-ben Izrael és Egyiptom békeszerződést kötött, melyben elismerték a két ország közötti nemzetközi határt. 1994-ben hasonló egyezmény született Izrael és Jordánia között, amely során kisebb területcserékre is sor került.
E megállapodások megerősítették Izrael nemzetközi határait, de Gáza és Júdea-Szamária státuszát nem érintették – azok továbbra is Izraelhez tartoznak a nemzetközi jog szerint.
Mi történt 2005-ben Gázában?
Izrael 2005-ben kivonta haderejét a Gázai övezetből, és megszüntette a zsidó telepek jelenlétét. Ez a lépés ugyan belpolitikai és közigazgatási jelentőségű volt, ám a nemzetközi jog alapján nem változtatott a terület státuszán. A valuta, a vámrendszer, a határőrizet, valamint a lakosság nyilvántartása továbbra is izraeli kontroll alatt maradt. A Hamász későbbi fegyveres hatalomátvétele pedig – bár súlyos következményekkel járt – szintén nem módosította a terület nemzetközi jogi besorolását.
Konklúzió: Júdea-Szamária és Gáza nemzetközi jogi státusza
A nemzetközi jog szerint a Jordán folyótól nyugatra fekvő teljes terület – beleértve Júdea-Szamária és a Gázai övezetet – Izrael szuverén területéhez tartozik. Nem létezik olyan érvényes nemzetközi jogi dokumentum, amely e területeket palesztin állam fennhatósága alá helyezné, különösen azért nem, mert soha nem létezett szuverén palesztin állam.
A Közel-Kelet podcast ide kattintva hallgatható meg.
Köves Sálom összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Érdekes megközelítés! A jogi (nemzetközi-jogi) hátteret a Népszövetség 1922-es határozatára vezeti vissza, amely a Jordán folyótól a Földközi tengerig terjedő Brit Mandátum területét jelöli meg a jövendő zsidó állam helyeként. A Népszövetségnek erre akkor joga volt, míg az ENSZ abszurd megosztási elképzelése csak javaslat – ráadásul teljességgel kivihetetlen volt, ami az amúgy is csöpp területet sok-sok sziget-szerű részre szabdalta, mint egy svájci sajt.
Az ENSZ javaslata amúgy rendkívül szűkkeblű volt Izraellel szemben: egy történelmi nép számára kijelölt vagy 10 000 km2-t (szigetekből állva), mondván: nesztek, de most már ne szóljatok egy szót se. De mindegy is, az arab országok ezt a tervet is azonnal meghiúsították a közös támadással. A többit leírta Slomó.
A lényeg ezek felett azonban az, hogy a zsidóságnak sokkal nagyobb szüksége van (a joga mellett!) erre az amúgy parányi területre, mint az oda költözött araboknak, akik számára ott az egész millió km2 nagyságú arab világ.
A Brit Mandátum már létre hozott a hajdani területén egy arab országot, ez Jordánia.
Amit még érdekes megjegyezni, hogy a 47-es javaslat arabok és zsidók általi elfogadása nemzetközi jogi szempontból egyáltalán nem is releváns, mivel a javaslat valójában a briteknek szólt (akik semmit sem hajtottak végre a benne leírtakból), és nem az araboknak és a zsidóknak. Méghozzá, mint írtam, az ENSZ Közgyűlés határozatai nem kötelező erejűek.
Köszönet a kiegészítésért, kedves Slomó! Ezt a világ (különösen a "jóembervilág", ahogy magam elneveztem) nem ismeri, nem akarja ismerni ill. elismerni. Mennyi időnek kell eltelnie, amig elismerik a zsidóság/Izrael történelmi és erkölcsi jogát a területen újra kialakított hazához? Nem úgy néz ki, hogy ez a küszöbön állna! Ehhez paradigma váltás szükségeltetne, amihez jó 2000 év nem volt elég. Kezdődhetne ez a makacsul zsidóság-ellenes Spanyolországgal, vagy Írországgal, a naiv "jóember" Norvégiával, vagy akár a Dreyfus per hazájával. Boldog lesz, aki ezt megéri. Valamikor…
Köszi a kedves szavakat!
Amúgy én nem a Slomó vagyok, hanem a fia Shalom. 😃
Elnézést a "kis" tévedésért! A szöveg érettsége miatt gondoltam Slomóra.
Üdv
Semmiféle-fajta emberi szövetségektől nem várható, hogy valamikor is elismerik a "zsidóság/Izrael történelmi és erkölcsi jogát a területen újra kialakított hazához." De majd az Isten! Az az Isten, aki Kánaán földjét a zsidóknak Ígérte és adta, amikor kivezette őket Egyiptomból. Isten kisöpör erről a területről mindenkit, akik abba belepiszkÍtottak. Érdekes, hogy ez akkor fog megtörténni, amikor Izrael "minden (mai) fegyvertől megnyugodott és békességben lakozik" (Ezékiel 38) Erre a nyugalmas időszakra várnak azok az országok, akik az Ez 38-ban fel vannak sorolva.
Köszönet a kiegészítésért, kedves Slomó! Ezt a világ (különösen a "jóembervilág", ahogy magam elneveztem) nem ismeri, nem akarja ismerni ill. elismerni. Mennyi időnek kell eltelnie, amig elismerik a zsidóság/Izrael történelmi és erkölcsi jogát a területen újra kialakított hazához? Nem úgy néz ki, hogy ez a küszöbön állna! Ehhez paradigma váltás szükségeltetne, amihez jó 2000 év nem volt elég. Kezdődhetne ez a makacsul zsidóság-ellenes Spanyolországgal, vagy Írországgal, a naiv "jóember" Norvégiával, vagy akár a Dreyfus per hazájával. Boldog lesz, aki ezt megéri. Valamikor…
Érdekes és ráadásul a környezethez képest meglehetősen objektív írás!
Egy vitatható állítás azért mindenképpen van, mely szerint 1967-es háború során, megtámadott országként járt el. Legjobb tudomásom szerint és nehezen vitathatóan a támadó fél Izrael volt, aki rendkívül erősen fenyegetett helyzetben megelőző csapást mért/megelőző háborút folytatott. Azonban a "megelőző háború" jogi minősítése/elismertsége igen erősen vitatott, ezt mindenképpen jelezném.
Ám látok 4 hiányt/hiányosságot, amiről nem szól:
1) a Népszövetség-i döntés a Brit Palesztin Mandátum létrehozásáról tudtommal egyaránt szólt a zsidó és arab közösségekről. Kétségtelen, hogy a zsidó közösséget erőteljesebben hangoztatta a "National home for the Jewish people" kitétellel és más megfogalmazásokkal a Preambulumban és az egyes paragrafusokban. Viszont az arabokról is szól, tudtommal az arabok különösen a 22. paragrafust (Articles 22) emlegetik ekképpen.
2) a 242. and 338. ENSZ BT-határozatok. Tudtommal a 242. ENSZ BT határozat sokkal meghatározóbb jelentőségű. Ez előírt izraeli kivonulást bizonyos területekről, bár a területeket pontosan nem határozza meg, illetve a BT határozat angol és francia szövegezése között nyelvtani-értelmezési ellentét feszül.
Úgyhogy a kérdés erre vonakozóan az, hogy izraeli álláspont szerint akkor mely területről kell(ene) kivonulni?
3) az 1993–1995-as oslói megállapodás (Oslo Accords) keretében Izrael elismerte a Palesztin Nemzeti Hatóságot (PNH/PNA), mint amely proto-állami (proto-state) jellegű fennhatósággal rendelkezik Júdea-Szamária (Ciszjordánia) és a Gázai övezet felett. Ez miként értelmezendő izraeli szempontból?
4) Az elég világos, hogy az ENSZ közgyűlés a PFSZ-nek/PLO-nak "non-state entity" adott. A PFSZ/PLO jogutódja a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA), bár ezért itt is vannak eltérő jogi interpretációk. De mi az izraeli álláspont a Palesztin Állam nemzetközi elismeréséről? Tudtommal mostanra több, mint 140 állam elismeri a Palesztin Államot. Nem a Palesztin Nemzeti Hatóságot, hanem a Palesztin Államot! Emellett van még olyan külön diplomáciai érdekesség is, mint az osztrákok eljárása — Ausztria teljes diplomáciai kapcsolatban áll Palesztinával, mióta megnyílt a palesztin nagykövetség Bécsben, viszont nem ismeri el a Palesztin Államot.
Érdemes meghallgatni a Podcast-ot ( https://podcastindex.org/podcast/7199511 ), én ezt tettem. Maga az írás csak a podcast kiegészítése.
A magyarázat egyértelműen Izrael nemzetközi jog szerinti határairól szól, amit az állam megalakulása utáni események már nem befolyásolnak, ezért ezekről ebből a szempontből már nem érdemes vitát vezetni.
Shalom érvelése a leendő Izrael állam határainak megállapítását két dologra vezeti vissza:
1. Népszövetségi határozat 1922-ben a zsidó nemzeti otthon, mint ország/állam megalakulására, a Jordán folyó és a Fölközi tenger közötti (ma többé-kevésbé hibásan Palesztinának nevezett )területen, Gazát, Szamariát és Judeát is beleértve. Ennek megvalósulásáig a területet (a későbbi Jordániát is beleértve, ugyanis az is "Palesztina" volt) Brit Mandátum alá helyezte.
A Brit Mandátum Jordánon "inneni" területén aztán megalakult a "palesztin" arab állam, a Jordán Királyság. AJordán folyón túli terület (amelyet a Népszövetség a zsidó állam megalakulására jelölt ki) brit mandátum maradt Izrael megalakulásáig.
2. A megalakuló állam határait Shalom érvelése szerint az "öröklés" fogalma szerinti folyamat határozza meg, amely fogalmat a nemzetközi jog ismer és elfogad. A Brit Mandátum területét örökölte Izrael az ezt irányító és uraló jogelődtől, miután ez neki lett kijelölve a Népszövetség által. Ezek a határok a mai napig érvényben maradtak, függetlenül attól, hogy a háborús események a de facto határokat hogyan módosították időlegesen (pl. Jordánia elfoglalta Ciszjordániát, Egyiptom Gazát, majd ezeket elvesztették).
El lehet mondani, hogy a dolog nem teljesen vízhatlan, mint ahogy a fiatal nemzeközi jog sem az. A talán kétes pont a kiindulási alap, az öröklés körüli gondolatmenet lehet. Ebben nincs szó az arab öröklésről a Jordánon túli területet illetően. Ugyanakkor az eredeti "Palesztina" területén megalakult az arab állam, Jordánia – ezt lehet értelmezni az arab "öröklésnek". A Shalom által a nemzetközi jog szerint legitimnek értelmezett izraeli határok által meghatározott terület amúgy nevetségesen kicsi, még Gazat és Judea-Szamariát (Ciszjordánai) is beleértve. úgy 25 000 km2 lehet az egész. Erre viszont égető szüksége van a zsidó népnek, mint egyedüli területre, ami felett rendelkezik és országot épít. Az arabok számára hatalmas területek állnak rendelkezésre, sok-sok állammal, amik szintén a hajdani Népszövetség által kijelölt mandátumok útódai-utódállamai. Ugyanilyen alapon is jár a csöppnyi terület Izraelnek -erkölcsi és méltányossági alapon, a történelmi háttér mellett. És ez az érvelés lényege! Az iszlám-arab világ természetesen vallási-dogmatikus alapon egyetlen négyzetmétert sem hajlandó átengedni olyan területből, amit egyszer megszállt – ha valahonnan kikényszerítik, az csak ideiglenes lehet. Tiszta középkor, de ez van. Viszont az Izrael ellenes és "baloldali" jóembervilág talán a 2000-es években már más ösvényen járhatna. De ez még paradigma váltásra vár…
Válaszomat azzal kezdem, hogy Izrael Állam létezik. Ugyancsak maximálisan elismerem és támogatom Izrael önvédelemhez és a biztonságos létezéshez való jogát. Mindezt azért írom, mert úgy érzem, hogy ezekről akarsz győzködni-meggyőzni. Feleslegesen! (sőt, őszintén szólva kicsit bosszant is, hogy ezekről győzködsz, de hát ez van)
Mivel Izrael létét, önvédelemhez és a biztonsághoz való jogát anno általánosságban az arabok, mostanában pedig a palesztinok kétségbe vonják, sőt egyáltalán nem ismerik el, így a palesztin álláspontot természetszerűleg elutasítom (és a „palesztinbarát” álláspontot is).
A Transzjordán Emírség, majd a belőle lett Jordán Királyság körüli fejtegetésedbe most nem mennék bele, mert itt és most szerintem mellékág. Annyit azért megjegyeznék, hogy az én szóhasználatomban a Jordánon "inneni" és a Jordán folyón túli terület fordított területi jelentésű, mint ahogy Te használtad ezeket.
Shalom érvelésére visszatérve: kommentemben a hiányzó láncszemekre mutattam rá és kérdeztem rá. Lehet morculni rám, hogy rámutatok és rákérdezek a hiányzó láncszemekre, de ettől még a hiányzó láncszemek hiányzóak maradnak. Ezen hiányzó láncszemekre a Te mostani kommented sem tér ki.
De ezen hiányzó láncszemeken felül is vannak gyenge pontjai Shalom amúgy tiszteletreméltó érvelésének. A legfontosabb, hogyha Izrael megalakulását kizárólagosan a Brit Palesztin Mandátum és az "öröklési elv" alapján vezetjük le, akkor az öröklési elv szerint megörökölte nemcsak a területét, hanem annak polgárait is. Ekkor viszont pl. a gázai lakosok nem palesztinok, hanem izraeli állampolgárok – ami viszont ugyebár abszurd nonszensz! Gondolom, ebben egyetértünk.
Összegezve, az Izraellel és az izraeli határokkal kapcsolatban az izraeli/Izrael-barát jogi érvelésnek vannak gyenge pontjai, viszont legalább van jogi érvelés. A vonatkozó palesztin jogi érvelés viszont gyakorlatilag kimerül a tagadásban, amelyhez erőteljes politikai követelődzés társul és sokszor párosul terrorizmussal is.
Az teljes félreértés, hogy én győzködni akarnálak Izrael létének és önvédelmi jogainak elismerése tárgyában. Az Izrael-párti (nevezzük így) alapállásodat korábban többször ismertetted, így ennek tudatában vagyok. Akárhogy is, szó sincs róla. Tán azért gondolhatod ezt, mert kitértem a környező arab országok megalakulásának körülményeire, és ebbe a keretbe helyeztem Izrael létrejöttét is. Ezt elsősorban nem a számodra szóló válaszként tettem, hanem azok számára, akik olvassák a kommentforgalmat és sarkos véleményük van Izraellel szemben, anélkül, hogy a tényeket alaposan ismernék.
Ami a többit illeti, rögtön a kommentem elején kihangsúlyoztam, hogy a Shalom téma, (ezzel a kommentem tárgya is) alapvetően és elsősorban Izrael határainak a nemzetközi jog szerinti megállapításáról, valamint ennek indoklásáról szól. Ugyanilyen fontos és alapvető, hogy a határok jogi státusza NEM VÁLTOZIK a kijelölés óta történt események során ill. következtében sem, függetlenül a de facto pillanatnyi határok elhelyezkedésétől. A határmódosításoknak (jogi szempontból) csak egy módja van, ez pedig a közös megállapodás. Ez ennek a témának a lényege, dióhéjban!
Lehet persze az Izraellel kapcsolatos háborús és egyéb eseményeket, kül – és belpolitikai körülményeket, álláspontokat a végtelenségig tárgyalni, de ez egy másik történet. Ilyen a Te 4 pontod is, magam is látok tisztázatlan területeket, de a határok nemzetközi-jogi vonatkozásaira koncentrálnék elsősorban, itt és most.
Egy megjegyzésedre azért külön kitérnék, bár valójában nem érinti a határok kérdését. Arra, hogy ha Izrael, mint jogutód-örökös a terület birtokosa, ebbe bele tartoznának annak arab-muszlim lakosai is. Igen ez elvileg helyesen hangzik (a lakosság kb. 20 %-a ma is arab-muszlim, izraeli állampolgár), de ezt az elképzelést az állam megalakulása napján maga a muszlim világ (és a palesztin arab lakosság) húzta keresztül azzal, hogy nem fogadta el a létrejött állam létét és megsemmisítőnek szánt általános támadást indított Izrael ellen.
A valóság, mint olyan sokszor, szembe jött a szép elvekkel és saját tényeket teremtett. Ez egyben (szerintem legalábbis) a jogászkodás egyik gyenge pontja, valamint ezen túl ilyen jelenség az életidegennek mutatkozó "szép" elvekhez való, végsőkig történő ragaszkodás haszontalan volta. Különösen olyan területen, mint a kiforratlan, nem mai viszonyok között létrejött nemzeközi jog. Először a realitások és a valóság, aztán jön a papír…
Örülök, hogy a félreértéseket sikerült tisztáznunk!
Csak egy pci kiigazítást tennék hozzá: "általánosságban az arabok, mostanában pedig a palesztinok kétségbe "… Tudtommal nincsenek palesztinok. Ők is arabok és csak az Arafat és a szovjetek által kitalált gyűjtőnevet vitték a köztudatba.
Előszöt gondolkodtam, hogy válaszoljak-e. Miután a válasz mellett döntöttem, az eredeti válaszomat a Disqus a hossza miatt spamnak minősítette (gyakorlatilag elnyelte) — így a válaszomat több részre bontom.
Az izraeliek a külvilág felé sokszor (a külvilág meg-nem-értése, sőt rágalmai miatt) és a hivatalos izraeli álláspontot teljes mértékben/maximálisan magukénak vallók kétségtelen ezt a "palesztinokat a szovjetek, azon belül is a KGB-sek találták ki" elvet szeretik elmondani. A valóság sokkal bonyolultabb.
Jaffában pl. 1911-től megjelent egy Falastin című lap (a Filasṭin, mjnt palesztin gondolom egyértelműen felismerhető). Szerzői főleg helybéli keresztény arabok voltak, amely szerkesztőség 1948-ban érthető okokból Kelet-Jeruzsálembe költözött át, ahol 1967-ig funkciónált. A brit mandátumi időkben a palesztin szót egyaránt használták az egész mandátum terület arab és zsidó lakóira, úgyhogy akkoriban a jelentése teljesen más volt, mit ahogy manapság általában használják. A Palestine Post pl. az akkori idők legfőbb zsidó újságja volt, cionista beállítottsággal (amúgy a Palestine Post a jelenlegi The Jerusalem Post elődje). De azon a brit mandátumi területen szerveződött meg a mandátum arab diákjainak szervezete, melynek neve latin betűkkel leírva kb. Alatahad Alaam Latalbah Falastin volt (más latin betűs átírás is lehetséges, de én ezt találtam leggyakrabban). Arafat és társai a Fatah-ot 1959-ben alapították meg, részben Izrael, de jelentős részben a Jordán Királyság elleni éllel. A Fatah arab neve latin betűkkel leírva kb. Ḥarakat at-Taḥrir al-Waṭani l-Filasṭini. Ebben a szervezet-alakításban a szovjeteknek legjobb tudomásom szerin még nem volt szerepük. Aztán Arafaték a PFSZ-t/PLO-t (arabul latin betűsen Munaẓẓamat at-Taḥrir al-Filastiniyyah) 1964-ben alapították meg. A fő támogató-szervező az Arab Liga volt, de a szovjetek már a legtöbb szakértő szerint ekkor már ott nyüzsögtek — bár az Izraellel való szakítás még nem jött el, de a hidegháború jegyében az már kirajzólódott, hogy Izrael egyértelműen a nyugati világban képzeli el magát, míg az arab világban a szovjet-kommunista befolyásszerzés lehetséges volt, sőt több eredményt hozott már eddigre is. A Fatah és a PFSZ alapítói között többségben voltak az olyanok, akik 1948-ban menekültek el Izrael 1967 előtti területéről — gázaiak és ciszjordánok a Fatah és a PFSZ alapító vezető személyek között nem voltak, csak a harmad-vonalban. A fentiek arról szólnak, hogy a palesztin fogalom, nem modern kori netán szovjet kitaláció.
Viszont a "palesztin" fogalom mostani köztudatban szereplő kisajátítására azonban a 1967-es "hatnapos háború" adott lehetőséget. Addig az egyiptomiak erősen ellenezték, ha a gázaiakat valaki palesztinnak nevezte, hasonlóképpen a jordánok a Ciszjordániában (azaz Nyugati Part,vagy Judea és Szamaria, avagy Juda és Somron) lakók palesztin mivoltát. Viszont ekkor Izrael elfoglalta ezeket és egyiptomi-kordán fennhatóság alá történő visszaszerzésükre kezdettől nem volt esély, így Nasszer, majd Szadat illetve Husszein király már nem ellenezte annyira a palesztin megkülönböztetést. Ebben a jelentésmódosító kisajátításban már a szovjetek, mint Arafat egyik fő támogatója már vezető szerepet játszottak. A szovjeteknél pedig az 1967-es Izraellel történő szakítást követően már nagy hátszelet kapott az ellenségem-ellensége-a barátom elv alapján az Izrael-ellenes szervezetek, így a Fatah és PFSZ megtámogatása Úgyhogy ilyen értelemben az izraeliek által hangoztatott állítás valós és semmiképpen nem légből kapott a „palesztinok” szovjetek általi „kitalálása” — de csak mint újraértelmezés állja meg. Azt is tudni kell viszont, hogy Arafat minden időnkénti viszálya ellenére mindig fenntartotta a kapcsolatot a szaudiakkal — és a szaudiak sosem támogatták pl. Habbas-t vagy Hawatmeh-t.
Arafat és társai a maguk származása okán némi joggal állították egészen az oszlói megállapodásokig, hogy ők minden palesztint, azaz az izraeli arabokat, a gázaiaikat, a ciszjordánokat és a palesztin diaszporát képviselik. Azonban Oslo-ban Izraelt elismerték így az izraeli arabok képviseletéről hivatalosan is lemondtak. Ezt a tényt azóta is próbálják a különböző szinteken (Fatah és a többi PFSZ-szervezet, maga a PFSZ és a PNH) elmosni, de ettől a tény még tény marad — és az elmosási próbálkozásaikat az izraeliek teljes joggal kifogásolják. Azt is meg kell jegyezni, hogy az izraeli arabok már elég régóta sértésként értelmezik, ha valaki "palesztin"-nek hívja őket. Viszont menet közben a gázai és ciszjordániai lakosok között menet közben kialakult egy egyfajta palesztin identitás – amit hiba elhallgatni (avagy tagadni, ahogy azt némely izraeliek teszik). De ez sem egységes. A gázaiak és ciszjordánok között komoly ellentét-ellenszenv van, sőt ez a Ciszjordánián belül is a már 1948-ban ott lakók leszármazottai és az akkor menekülttáborokba kerülők leszármazottai között is megvan. Úgyhogy azok a kijelentések, melyek szerint a "PFSZ (vagy a PNH) a palesztinok egyetlen és letagadhatatlan képviselője" a realítást teljességgel nélkülözik.
Elöljáróban: a válaszok fordított időrendi láthatósági sorrendben nyerik el kívánt értelmüket.
Az eredeti válaszomban az ”általánosságban az arabok, mostanában pedig a palesztinok kétségbe " idézet előtt az "anno” kitételnek komoly jelentősége van. Viszont az elmúlt évtizedekben az arab államok sora kihátrált a Fatah, a PFSZ és/vagy a PNH, avagy újabban a Hamasz támogatása mögül, mint ezt az Izrael és az arab államok sora közötti békemegállapodások sora is bizonyítja. A palesztin kifejezésnek ezen szervezetek általi, a izraeli arabokra is történő kiterjesztését az arab államok már nem támogatják, sőt ellenzik — akik nem kötöttek békét Izraellel, azok sem támogatják a Fatah-ot/PFSZ-t/PNH-t, netán a Hamasz-t ebben, hanem annyi elvárást mondanak, hogy a gázaiak és ciszjordánok ne éljenek izraeli uralom alatt.
Összegezve:
a gázaiak és ciszjordánok összefoglaló neveként a palesztint alkalmazni helyes, helyette csak arabot mondani-írni tévedés és félrevezető — csak fontos biztosítani, hogy a beszélgető partner is tudja, hogy mit értesz palesztin alatt
a palesztin fogalmat kiterjeszteni az izraeli arabokra (ami egyes körökben rendszeresen megtörténik), úgyszintén helytelen. Ez ellen maguk az izraeli arabok is tiltakoznak. (szélsőséges esetben ugyebár a palesztin fogalom használata mostanság átmegy Izrael létezéshez való jogának tagadásába — ezen abszurdot nem részletezem tovább)
palesztin fogalmat/identitás elhallgatni vagy letagadni, netán szovjet találmánynak degradálni szintén hiba-túlzás. Izraeliek is megteszik ezt. De tudni kell, hogy igazából 2 esetben történik ilyesmi:
1) leginkább rövid-dühös-sommás válaszként. Ennek oka sokféle lehet. pl. arra, hogy egész Izraelt Palesztinának titulálják egyesek és ezzel Izrael létét vonják kétségbe, vagy az izraeli arabokat is palesztinnak nevezik és ezzel az izraeli arabok között eredményeket kétségbevonják-letagadják egyesek, vagy azért, mert a szovjetek szerepét a különféle palesztin mozgalmak, benne terroristák támogatásában sokan nem ismerik vagy letagadják stb. Ha erről van szó, akkor mindig van legalább egy érdekes kitérő/kitétel és az ok is kideríthető rákérdezéssel (csak a rákérdezésre-visszakérdezésre nincs mindig idő-energia).
2) az illető teljesen elvakult, objektivitását vesztett alak (mostanában ezek az emberek rendszerint Ben-Gvir vagy Smotrics pártjának hívei)
Bocsánat de jelenleg is palesztinoknak nevezik magukat és így hívják az őket emlegető országok, emberek, szervezetek stb. Szerintem pedig nincsenek továbbra sem palesztinok csak arabok akik azokon a területeken élnek vagy éltek. Továbbra is tartom, hogy azért mert Arafaték annak idején a jobb kommunikáció miatt kitaláltak egy nemlétező nevet, az nem jelenti, hogy valós is.
Szóval szerinted nincsenek osztrákok sem, csak németek. Ezt rádhagyom!
Köszi! Én meg rád hagyom, hogy egy kitalált nép létezik e vagy sem. A múltkor nem találkoztál véletlenül egy kiborgival?
Szóval szerinted nincsenek osztrákok sem, csak németek. Ezt rádhagyom!