Miközben árgus szemekkel figyelik Izrael harcát a Hamász ellen, addig Szíriában szemet hunynak egy tömegmészárlás felett. Vélemény.
Nemrég a Hadzsát Tahrír as-Sám (HTS) terrorszervezet erői, Abu Muhammad al-Dzsuláni vezetésével, borzalmas mészárlást hajtottak végre Szíria nyugati részén. Az áldozatok között számos ártatlan alavita, nő és gyermek volt, egyes jelentések szerint számos keresztény is. De kik is azok az alaviták, és mi vezetett ehhez a szörnyű tömeggyilkossághoz? Továbbá, miért próbálja az Európai Unió eltussolni ezt a kegyetlenséget?
Az alavitákról
Az alaviták egy etnikai-vallási kisebbség, amely a 10. században vált ki a síita iszlámból. Évszázadokon át üldözték őket, mivel az „ortodox” muszlimok eretneknek tartották. Az 1946-ban megalakult modern Szíria egyik jelentős kisebbségévé váltak, ma a lakosság körülbelül 15%-át teszik ki.
1963-ban a szocialista Baasz Párt került hatalomra, amelyet szekuláris és arab nacionalista ideológia jellemzett. Az alaviták kiemelkedő szerepet játszottak a pártban, 1970-ben pedig már egy alavita származású katonai vezető, Háfez al-Aszad vette át a hatalmat. Mint ismert, halála után fia, Bassár al-Aszad „örökölte meg” az elnöki címet.
A szíriai polgárháború és az iszlamista fenyegetés
A romló gazdasági helyzet miatt kirobbant polgárháborúba hamar beszállt az al-Káida is. Szíriai águkat, a Dzsabhat en-Nuszrát, Ahmad as-Sare (Abu Muhammad al-Dzsuláni) vezette. A szervezet 2016-ban kivált az Al-Káidából, majd 2017-ben felvette a Hadzsát Tahrír as-Sám nevet.
2017-ben a HTS jelentős területeket foglalt el, de az Aszad-rezsim orosz és Hezbollah támogatással visszaszorította. 2024 novemberében és decemberében azonban az HTS egy gyors katonai hadjárattal megdöntötte Aszad uralmát, elfoglalva az ország legnagyobb részét.
Az alaviták, keresztények, drúzok és síiták számára az iszlamista HTS hatalomátvétele hatalmas fenyegetést jelentett. A drúzok fegyveres csoportokat alakítottak, Izrael pedig garantálta védelmüket. Az alaviták viszont joggal tartottak attól, hogy a HTS brutális megtorlást hajt majd végre rajtuk a bosszúból a polgárháborúban betöltött szerepükért.
2025. március 6-án az alaviták fegyveres felkelést robbantottak ki, de az új rezsim gyorsan leverte azt. A HTS bosszúból több alavita települést is megtámadott, brutális kivégzéseket végrehajtva, a nőket és gyermekeket sem kímélve. Számos videó került fel az internetre, amelyeken a HTS terroristái előbb megalázzák áldozataikat, majd kegyetlenül kivégzik őket.
Az Európai Unió hallgatása
Azokat, akik tisztában vannak a HTS múltjával, nem érték meglepetésként a borzalmak. Az EU reakciója viszont annál nagyobb megdöbbenést keltett. Aszad bukása után az EU vezető államai azonnal diplomáciai delegációkat küldtek az új rezsimhez, megkezdve a szankciók feloldását. Március 8-án az EU a következő felháborító közleményt adta ki:
„Az Európai Unió határozottan elítéli a közelmúltbeli támadásokat, amelyeket állítólag Aszad-párti erők követtek el Szíria part menti területein az ideiglenes kormány erőivel szemben, valamint elítéli az erőszakot bármilyen civil ellen.”
Az EU ahelyett, hogy kifejezetten megnevezte és határozottan elítélte volna a HTS kegyetlenkedéseit, inkább egy szűkszavú nyilatkozattal az áldozatokat kezdte hibáztatni, ezzel hallgatólagosan legitimálva a dzsihádista rezsimet.
Felháborító az kettős mérce, hogy míg az EU árgus szemekkel figyeli Izrael harcát a Hamász terroristái ellen, addig egy országgal arrébb szemet huny egy másik terrorszervezet által elkövetett tömegmészárlás felett.
A politikai korrektség címszava alatt pedig inkább nem vesz tudomást a radikális iszlám térnyeréséről. Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy szembenézzenek az új szír kormány jelentette problémával?
A szerző a Közel-Kelet podcast szerkesztője. A témáról szóló műsort ide kattintva tekintheti meg!
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Köves Sálom összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
A téma felvet egy másik – igaz csak lazán kapcsolódó – de érdekes kérdést is; nevezetesen azt, hogy vajon mi lesz a sziriai drúzok sorsa ebben az új rezsimben? Ugyanis abban biztos vagyok, hogy az alaviták mészárlása a drúzokat is jogos félelemmel tölti el egy hasonló erőszaktól.
A kisebb részükön, a Golánhoz közel élő drúzokon Izrael talán tud segíteni.
A döntő részük azonban a Dzsebel Druz-on ("Drúzok hegyén") él, ami Izraeltől elég távol van. Úgyhogy az ő sorsuk tényleg kétséges. Talán, ha az USA-nak/Trumpnak marad energiája, akkor tud egy kellően elrettentő üzenetet küldeni ezeknek a vadállatoknak. De hát ez nagyon kétséges. Meg az is, hogy mi az, ami ezeket az eszement vérgőzös terroristákat elrettenti?
Emellett a polgárháború előtt volt pár drúzok lakta falu Észak-Szíriában is — onnan valószínűleg az elmúlt hónapokban már elmenekültek az emberek.
Az alavitákkal vegyesen lakva a szír partvidéken meg Homsz környékén van elég sok keresztény is. Aleppóból meg Damaszkuszból – aki tehette közülük – elmenekültek. Úgyhogy sajnos inkább csak voltak arrafele keresztények.
Nem tudtam, hogy Sziria dél-keleti – tehát az Israelhez közel eső, illetve viszonylag közel eső – részein kivűl is élnek jelentős lélekszámú drúz közösségek. Egyébként a Sziriában élő drúzok sorsa konkrétan ennek a hirnek az alapján gondolkoztatott el:
Ezen a cikk szerint még munkavállalási engedélyeket is adnának a Szíriában élő drúzoknak:
The sheikhs’ visit comes amid recent Israeli overtures to the Druze community of southern Syria. On Sunday, Defense Minister Israel Katz confirmed that Israel intends to allow Syrian Druze and Circassians to work on the Israeli side of the Golan Heights.
https://www.jpost.com/israel-news/article-846089
A Dzsebel Druz 50-90 kilométerre van az izraeli határtól, központja Szuvejda légvonalban úgy 60 kilométerre (angolban Sweida-ként vagy Suwayda-ként láttam írni). Nézőpont kérdése, hogy ez mennyire közeli, de szerintem ez túl van azon a körzeten, ahol Izrael tartósan közvetlen hatást tud elérni. Ráadásul amit a közelebb élőkért Izrael megtesz, az súlyosbíthatja a távolabb élők megítélését-helyzetét. Ezt nem lesz egyszerű kibalanszírozni.
Munkavállalási engedélyek kiadása a Szíriában élő drúzoknak nem nagy ügy. Én úgy tudom, hogy az Október 7-e előtti betörés és véres mészárlás előtt, naponta mintegy 150ezer arab munkás ingázott Ciszjordániából és további 18500 a Gázai övezetből Izraelbe, ahol jóval több pénzt tudtak csinálni mint a lakhelyükön. Mivel ezeket a munkavállalási engédelyeket Izrael befagyasztotta, igy biztos, hogy nagy szüksége lenne a sziriai drúz munkaerőre és persze a drúzok is nagyon jól járnának vele. Egyébként még 50-90 km, sem nagy táv az ingázáshoz, feltéve persze ha nem teveháton kell megtenni. Viszont ezzel kapcsolatosan két további, fontos kérdés merül fel. Az egyik, hogy a drúz közösségek vezetői hajlandóak lennének-e ebbe belemenni? A másik – még az elsőtöl is lényegesebb kérdés – pedig az, hogy az új sziriai kormányzat hajlandó lenne-e ebbe belegyezni?
Ahogy én látom, a jelenlegi Szíriában nincsen kormányzat vagy államhatalom – helyette vannak milíciák élükön helyi kiskirályokkal. A legnagyobb milícia feje ez a Dzsulani, akinek a milíciája az ország nagyobb részén (de nem egészén!!) jelen van, ráadásul őt támogatják a törökök és a szaúdiakkal is megegyezett. Ebben az anarchiához azért elég közel álló helyzetben a drúzoknak is megvan a milíciájuk-milíciáik. A drúz közösség előtt pedig földrajzi helyzetükből adódóan eltérő lehetőségek vannak, így eltérő a véleményük is (más megfogalmazással megosztottak). Úgy néz ki, hogy a Golan szír részén elő drúzok izraeli közreműködést-segítséget remélnek. Pár falu tudtommal kérte is az Izraelhez való csatolásukat. Ha Izrael netán ezt hivatalosan is megteszi, az befolyásolni fogja Szíria más részein élő drúzok megítélését-sorsát, ezért valószínűsíthetőbb ott egy csendes, "fű alatti" együttműködés.
Ugyanis teljesen más az ország más részein, így a Dzsebel Druz-on élő drúzok helyzete, véleménye és lehetőségei. Szuvejdából ahhoz, hogy a Golanig eljussanak, át kellene utazniuk egy döntően szunniták által lakott tartományon, mindezt a fentebb említett anarchia-közeli állapotok között. Megjegyzendő, 2011-ben az Aszad-ellenes tiltakozás-felkelés ebben a tartományban kezdődött. Úgyhogy nem is annyira csak a fizikai-földrajzi, mint inkább a politikai távolság a nagy.
Úgy olvastam, hogy a Dzsebel Druz-on élő drúzok politikai hagyományaiknak és jelen realitásoknak, lehetőségeiknek megfelelően Izrael-ellenes nyilatkozatokat tesznek és a damaszkuszi "hatalommal-kormányzattal" próbálnak meg saját drúz milíciáik révén megtámogatva megegyezést találni és a Damaszkuszban maradt társaiknak is segíteni. Azt, hogy magukban ténylegesen mit gondolnak, azt csak ők tudják – külvilág felé nem hiszem, hogy elárulják.
Nem nagyon értek a témához. Lehet, hogy igazad van és "a jelenlegi Szíriában valóban nincsen kormányzat vagy államhatalom". Viszont úgy tudom, hogy az E.U. elismerte az új sziriai kormányzatot, ugyanis a Március 17-én tartott, Szíriával foglalkozó adományozói konferenciájukra, Brüsszel meghivta az új szíriai kormányt, ahol is Asaad Al-Shaibani szir külügyminiszter képviselte őket. Gyakorlatilag ugyanezt tették a németek is, tekintve hogy Berlin hivatalos diplomáciai kapcsolatokat létesített az új szíriai kormánnyal és ennek jegyében újranyitották a damaszkuszi nagykövetségüket, valamint a német külügyminiszter már kétszer is ellátogatott Damaszkuszba az Aszad rezsim decemberi bukása óta.
Az a hír, hogy az EU ill. a németek elismerték az új szíriai kormányzatot, önmagában igaz.
Csakhogy milyen kormányzat ez? A legnagyobb milícia a cikkben említett HTS, és ennek vezetője ez a terrorvezér al-Dzsuláni, és akiknek a külügyminisztere ez az Asaad Al-Shaibani. De az ország területén van egy másik nagy milíciai is, amit általában SDF-nek rövidítenek, és amely leginkább kurdokat és sivatagi arab törzseket egyesít, de ott vannak az asszírok is, stb. Az SDF által uralt terület Szíria területének kb. 30%-a. A HTS és az SDF gyakran összecsapnak fegyveresen az általuk épp uralt terület határain. Ez szerintem önmagában kizárja, hogy kormányzatról beszéljünk, akármit állít vagy gondol az EU ill. a németek. Ehhez jön a többi kisebb-nagyobb milícia, közte a drúzoké is. Úgyhogy jobb szó híján idézőjeles "kormányzatot" lehet mondani, vagy helyi hatalmat, de nem államhatalmat. Államhatalom talán az évek során majd kialakulhat, ha optimistán alakulnak a dolgok — de megvan az esély az anarchikus állapot állandósulására is.
A civil közigazgatás összeomlott. Részben mert az Aszad-rezsim közigazgatási szakemberei közül nagyon sokan elmenekültek, bár az új "kormányzat" próbálja visszacsábítani egy részüket, részben a működéshez adóbevétel is kellene, ahhoz pedig működő gazdaság – ezek pedig nincsenek.
A cikk egyik kiindulópontjaként szolgáló mészárlás egyik epizódja információim szerint 2 szomszédfalu – egy alavita és agy szunnita falu – 2013-ra visszanyúló vitája volt. Az alavita falu egy része 2013-ban kifosztotta a szunnita falut (gondolom, nem csak fosztogatás történt, de erről nem olvastam, csak hozzágondolom), a szunnita falu lakói pedig akkor elmenekültek. Most a szunnita falu lakói visszatértek, és legyilkolták az alavita falut (illetve azon részét, aki nem menekült el időben).
Az EU és a németek lépéséről véleményemet az lentebb olvasható 3 nappal ezelőtti kommentem tartalmazza. A félreérthetetlenség/egyértelműség kedvéért azért idemásolom:
"A helyzet rosszabb! Nem egész 2 héttel a mészárlás elkövetése után Ursula von der Leyen és Kaja Kallas egy Brüsszelben donorkonferenciát rendeztek, ahol ezzel a terrorvezér al-Dzsulánival paroláztak, a német kormány pedig 300 millió EUR-ral meg is támogatták őket. Hogy sülne ki a szemük a szégyentől!"
Kaja Kallashoz annyit, hogy ismeretem szerint tegnapelőtt Izraelbe utazott, hogy a kétállami megoldásról győzködje Netanjahut. A legfinomabb, amit mondhatok erre: No comment.
Nem állítom, hogy a téma értője vagy szakértője volnék, csak annyit, hogy próbáltam az elmúlt hónapok során utánanézni-utánaolvasni — és ezeket szűrtem
le belőlük.
Hát ha igy van, akkor a most lenne a legjobb alkalom a drúzoknak arra, hogy önállósitsák magukat. Feltéve persze, ha léteznek ilyen törekvéseik. Mindenesetre Israel jól járna vele, ha egy drúz állam lenne az északi szomszédja a Golán másik oldalán, a szirek helyett.