Az izraeli identitás egyik alapja a győzni akarás, mert a történelem megtanította: csak a győzelem biztosítja a fennmaradást.
A magyarországi zsidó közösségek, értelmiségiek, véleményvezérek, újságírók a saját érdekeiket is szolgálják, ha az iszlámnácizmus elleni harcban feltétel nélkül támogatják az izraeli társadalom többségét, és elfelejtik a „jóemberkedést”.
Beszélgetés a MUOSZ székházban
A héten részt vettem egy tanulmány bemutatóján a MUOSZ székházban, a „Független Médiaközpont” szervezésében, „Az al-Aksza áradat és a Vaskardok hadművelet”– A magyar zsidó közösség diskurzusai 2023. október 7. után címmel.
Az eseményre jellemző, hogy amíg a tanulmány egyik szerzője beszélgetést kezdeményezett az előadás után, a moderátor Uszkiewicz Erik azt mondta, hogy a „kérdéseket is fel lehet tenni a végén”. Azért jellemző az ilyen megnyilatkozás, mert tökéletesen visszaadja a progresszív baloldali média, ami cseppet sem független, álláspontját, hogy kritizálni nem lehet, csak kérdezni, mintha ők lennének az igazság egyedüli letéteményesei.
A tanulmányt magát is áthatja az a baloldali szellemiség, ami ugyan nagyon sok galuti zsidó sajátja, de egyre inkább értetlenül áll az izraeli történésekkel szemben.
Kétségtelenül igaz, hogy a magyar zsidóságot még mindig a holokauszt sokkal inkább identifikálja mint az a gazdag történelem, ami a vészkorszakot megelőzte. Jómagam mindig azon az állásponton voltam, hogy a holokausztot nem feledve, meg nem bocsátva, a magyar-zsidó identitást az a sok évszázados gazdasági, kulturális hozzájárulás, amit a magyarság a zsidóságnak köszönhet, kellene megalapozza.
Az adna tartást, öntudatot és a további együttműködés alapja lehetne.
Az áldozatiság, mint csoport-identitás egy izraeli számára azért is visszatetsző, mert azzal az arab szomszédokat azonosítja, akik képtelenek elfogadni Izrael létét a Közel-Keleten. Az izraeli identitás alapja az építés-jobbításon kívül a győzni akarás, mert azt megtanulták a történelemből, hogy a fennmaradás záloga a győzelem.
Győzni akarás
A visszatelepülő zsidók az 1880-as évektől kezdve nemcsak lecsapolták a mocsarakat, termővé tették a sivatagot, városias infrastruktúrát építettek ki ott, ahol csak kopár sziklák és homokdűnék voltak, hanem állandóan küzdeniük kellett a gyűlölködő szomszédsággal.
Ott is az irigység volt a zsidógyűlölet alapja, mint Magyarországon, de a válasz nem a meghunyászkodás, a beletörődés, a zsidóság elhagyása volt, hanem a visszacsapás, a küzdelem.
Ez a magatartás elég sokáig jellemezte az izraeli társadalmat, mígnem felnőtt a cionista úttörők harmadik generációja, amely elég gazdag volt szüleik és nagyszüleik igyekezete miatt, számukra kinyílt a világ, és nem akartak másutt az „agresszor Izrael” miatt szégyenkezni. Nekik fontosabb lett az, hogy az angol vagy amerikai egyetemeken a kollégáik mit gondolnak róluk, hogy jó üzleteket kössenek külhoniakkal, mintsem az, hogy mi történik „provinciális hazájukkal”. Ahogy Gadi Taub könyvében említi, ezek a „mobilok” (najadim/ניידים), akik bárhol élhetnének a világon, akik Irit Linur szavaival élve a zsidó Izrael helyett egy héberül beszélő Svédországot képzeltek maguknak. Ők azok, akik a mindenáron való békét támogatták, akik a pénzükkel megszállták az izraeli médiát. Legalábbis az utóbbi évekig… manapság nehezebb a helyzetük, mert a zsidó szellemiség szócsövei is teret nyertek.
A felemelő eszmékből való kiábrándulás keserves, ezt a 2023 október 7-i áldozatok nagy része átélte, amikor azok gyilkolták halomra a kibucok lakóit, akiken a legtöbbet segítettek a terroristák hasznos idiótái.
Nyugati zsidók vs. keletiek
Bár az államalapítás vezetői baloldali cionisták voltak, ők még ismerték a zsidó vallást, azt a gazdag tudástárt, ami évezredeken át megtartotta a zsidóságot, minden üldöztetés dacára. Utódaik értelmetlennek tartották a vallásosságot, sőt, hevesen felléptek a vallásos honfitársaikkal szemben. Csakhogy időközben felnőtt a keleti zsidóknak (arab országokból bevándorolt szefárdok) két új nemzedéke, akik felmenőik tapasztalatából ismerték az arabokat, a közel-keleti szokásokat, mentalitást. Az európai eredetű askenázik lenézték ezeket az embereket, ha mégoly tehetségesek, okosak, rátermettek is voltak, a hivatali apparátusban, a bíróságok és ügyészségek elit szférájába nem kaptak bebocsátást.
Kialakult tehát egy olyan helyzet, hogy akik ismerték az arab világot, azok ki voltak zárva a döntéshozatalból. Akik viszont meghatározták az ország sorsát – nem ismerték a Közel-Kelet sivatagi törvényeit. Ennek köszönhetjük az Egyiptommal kötött megállapodást és terület-visszaadást, az Oslói „békefolyamatot”, aminek következtében a terroristák a közvetlen közelünkbe költöztek és ezzel az izraeli állampolgárságú arabok integrációját is megakasztották.
Netanjahut én sem szerettem amikor először miniszterelnök volt, Ehud Barakra szavaztam, amikor megbukott. A baloldali média agymosása tökéletesen hatott és ebben sokan voltunk így.
Az ellene szított gyűlölet már akkor fellángolt, hazugságok mantrázásával sikerült elérni, hogy a szavazótáborával együtt kártékonynak ítélje meg a „haladó közvélemény”.
A jobboldali politikusok elleni hivatalnoki hadjárat már akkor megindult, de akkor még „csak” minisztereket vádoltak a leglehetetlenebb vádakkal, amibe a politikusok rendre belebuktak politikailag, bár a hosszadalmas bírósági tárgyalások eredményeképpen ártatlannak bizonyultak. Mások nem bírták a gyűrődést és átálltak a baloldalhoz, mint Tzipi Livni.
Jakov Neemant 1996 júniusában Benjámin Netanjahu miniszterelnök igazságügyminiszterként nevezte ki. Két hónappal később lemondott a kabinetből, miután Michael Ben-Yair főügyész bűnügyi nyomozást indított ellene. Neemant végül felmentették és 1997 júliusában visszatért a kabinetbe pénzügyminiszterként. A fő bűne az volt, hogy meg akarta reformálni az igazságügyi rendszert, amelyben túlzott hatalmat szerzett a Legfelsőbb Bíróság és a kormány jogtanácsosa: Michael Ben-Yair. Igen, ez ugyanaz az ember, ugyanaz a hivatali pozíció.
Az izraeli igazságügyi maffia
Elemzők szerint a 2005-s gázai kivonulást is ennek az igazságügyi maffiának köszönhetjük, mert amikor a miniszterelnök Ariel Saron ellen kezdtek vizsgálódni, beálllt a baloldali táborba, felszámolt 21 zsidó települést és kitelepített 8000 embert Gázából, hogy szabad teret adjon a Hamasz-diktatúrának – a vizsgálatok ellene megszűntek.
Éveken át gyanúsan billeget a jobb és baloldal között Avigdor Lieberman, aki ellen vizsgálatot folytattak amikor a jobboldalt erősítette és azonnal elmaradtak amikor a baloldali koalícióhoz csatlakozott.
A demográfia azonban nem a kedvez a „békepártnak”: a többségében jobboldali érzelmű, keleti zsidók, akik továbbra is fontosnak tartják a vallást, ha másként nem, a hagyomány szintjén, az évek során többségbe kerültek a zsidó népességen belül. Az annyira „vérszomjasnak” kiáltott Itamar Ben-Gvir iraki, kurd zsidó bevándorlók gyereke, az első intifádaként elhíresült arab terror hatására radikalizálódott, vagyis ő már 1997-ben megértette a helyzetet. Ezért nem sorozták be katonának – igen, az IDF vezetése is ugyanaz az a baloldali, askenázi elit, mint a hivatali bürokrácia és ennek katasztrófális lenyomata volt az október 7-i mészárlással kapcsolatos katonai kudarc.
Ben Gvir nem egy szimpatikus ember, jogot tanult és hevesen kritizálta az oslói megállapodást. Nem volt partner a Rabin elleni merényletben, de ő már akkor látta, hogy hová vezet a megalkuvó, engedékeny politika és nem rejtette véka alá. Ezért vonzza az ellene irányuló tüzet. Ma már a társadalom többsége osztja a véleményét az arabokkal szembeni fellépést illetően, akkor is, ha ez még mindig „nem illő jobb társaságban”.
Az izraeli társadalom egyértelműen jobbra tolódott, vallásosabb lett.
A hívő baloldaliak közül is sokan megértették, hogy a Közel-Keleten az engedmények a gyengeség jeleként értelmeződnek, az egyetlen lehetőség a békére, ha felvesszük a harcot és oly mértékben legyőzzük a barbár hordát, amely rátámadt a Izraelre, hogy azt ők maguk is kénytelenek elismerni. Ezt a célt nem egyszerű elérni az arab világban, mert ami számukra fontos az a büszkeség.
Felvenni a harcot
A halál kultuszát dicsőítő gázaiaknak az emberveszteség nem számít – csak ürügy a panaszkodásra a nemzetközi sajtóban. Nem számít, hogy romba dőlnek a házaik, lakhatatlanná válnak a településeik! A zsidók iránti gyűlölet mindent felülír. 1948-ban kiegyezhettek volna és békésen építhették volna a saját államukat – nem tették, mert az iszlám által egyszer elfoglalt területen más hatalmat nem fogadhatnak el! 2005-ben Gázában egy új Szingapúrt építhettek volna, hiszen egyetlen zsidó nem maradt ott – nem tették, mert nekik Erec Israel minden négyzetmétere kell! Nem azért, hogy megműveljék, építsék, a saját boldogulásukat szolgálja, hanem csak azért, hogy ne a zsidóké legyen!
A területet békéért alapvető hazugsága, hogy az arabok minden területre igényt tartanak, Izrael államának eltörlésével. Csak meg kell hallani, amit mondanak: Tel-Aviv, Haifa, a legbaloldalibb kibucok lakói „telepesek” – nincs helyük ezen a földön.
A Magyarországon élő zsidóknak, sőt a nem zsidóknak, az ország vezetésének is tudnia kell, hogy minden valaha, az iszlám által elfoglalt terület ugyanolyan státuszban van, mint Izrael –
csak idő kérdése, hogy az iszlám visszaszerezze és a Sária törvényt érvényesítse, ahogy Európa számos országában már megjelentek az ilyen követelések.
Vagyis a magyarországi zsidó közösségek, értelmiségiek, véleményvezérek, újságírók a saját érdekeiket is szolgálják, ha az iszlámnácizmus elleni harcban feltétel nélkül támogatják az izraeli társadalom többségét, elfelejtik a „jóemberkedést”, és a gázai gyerekek halálán való siránkozást, akiket a saját szüleik élő pajzsként használnak – gondoljanak azokra a zsidó csecsemőkre, akiket „gáza békés civiljei” gyilkoltak halomra, puszta kézzel!
A másik út az asszimiláció, amit számos és híres hitsorsos választott az évszázadok során, ami vagy segített neki a sikerei alakulásában, vagy mit sem számított a gázkamrák elkerülésében, de most nem a kereszténység adhat kiutat, hanem csak az iszlámra való áttérés. Arabul akkor is érdemes megtanulni, addig meg talán segít jobban megérteni a Közel-Keletet.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és az engedélyével került közlésre.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
10/7 egyik felelőse a Cahal és a politikai vezetése mellett a baloldal amely akkor már a 40-ik hete folyó Netanyahu elleni tüntetésekkel destabilizálta a vezetést. A támadás előtt két héttel az egyik ajatollah egy beszédében kijelentette Izrael az összeomlás szélén áll. 2006-ban Naszrallah a támadásuk előtt egy héttel ugyanezt mondta.
A baloldal ideológiák szerint politizál miközben nem veszi figyelembe azt, hogy a másik fél mit akar, milyen a kultúrája.
"Izrael eddig minden háborúját megnyerte, és minden békéjét elveszítette"
(Nógrádi György)
Ajánlom minden vágyvezérelt álmodozónak a Tanár úr meglátását.
micsoda hazugságokkal teli undorító írás
"terroristák hasznos idiótái"
ha már Bibi seggében van a szerző igazán megemlíthette volna hogy kinek a politikai stratégiája volt a hamas megerősítése a fatahhal szemben
Ben-Gvir mosdatás, "legyőzzük a barbár hordát" miközben civilek, nők és gyerekek ezreit öli az I"D"F…
ki is itt a barbár?
Konkrétan te is egy barbár vagy itt, amit még azzal is megtoldanék, hogy ráadásul egy bunkó antiszemita seggfej is.
https://uploads.disquscdn.com/images/1d65b0ff350324c4aed8d6ec871190d0569131ea009aeebe5be0b89cfdcf0b5f.gif
Te is pont ugyanazon a sunyi és alattomos szinten vered a nyálad mint a Miskolci Gyurika, ami alapján az sem lehetetlen, hogy mind a két nick mögül egy-és-ugyanaz az undoritó selejt kommentelget:
https://uploads.disquscdn.com/images/7933ff2b26d9d6160ef0fe4ac8cd75d2b69c3ffd2ad69e7fa7b8b3f1109a701b.png
Barbár az aki elbújik a civilek mögé, onnan támad és ezzel feláldozza a civiljeit. Tudatosan
ez nem vita tárgya
Tetszett a cikk és köszönöm.
Külső szemlélőként én még annyi fűznék hozzá, hogy Gáza létrehozásával az a régi csere-alkus elképzelés, hogy "land for peace"; mára már totálisan befuccsolt! Ugyanis Gáza kiüritésével és zsidótlanitásával, valamint az araboknak történő átadásával, sajnos Israel nem békét és nem békés szomszédságot, hanem córeszt (sz@rt, bajt és nyomorúságot) kapott cserébe. Aminek során a békés egymás mellett élés helyett, az ottani arabok állandó jelleggel rakétákat lövöldözgettek át, valamint a határon átruccanva; állandó jelleggel, különféle véres merényleteket követtek el a békés, civil israeli lakosság ellen. Aztán mindezt az aljasságot még betetőzték az Oct. 7-i szörnyüséges pogrommal, aminek az lett a vége, hogy a "land for peace" nevű önámitás végérvényesen lezárult és igy a zsidók részéről remélhetőleg örökre be is fejeződött, mivel egyetlen épeszű ember sem hisz már benne! Sőt mára már odáig jutottak a dolog, hogy még a "peace for peace" koncepcióban sem sokan reménykednek, igy többek között én sem.
Nagyon helyes ideje szembenézni a valósággal. A baloldali maszlagok helyett.
Az hogy ki tartja a vallast es ki nem, semmi koze ahoz a jogos arabgyuloletnek amin az izraeli tarsadalom most atmegy! Sot a haridim ok nem akarnak katonak lenni! Ami ugyancsak noveli a belso szethuzast! Ezen kivul az iras kituno,teljesen egyetertek! Hozzatenem a rohadek balibsi birosag miatt nincs halalbuntetes a terroristaknak izraelben! ha ezt a dontest meghoztak volna akkor nem lenne tuszugy, mert nem lenne szamukra erdek senkit elrabolni! es mellesleg kozel 20.000 tragya rohadekkal lenne kevesebb a paleszar nepeseg akkik most epp a sitten csucsulnek! Es normalis , "nem humanus" hatart epitettek volna gazahoz!Az araboknak mindig minden KELL!igen az is ami nem az ovek sot leginkabb az! A nyugat megcsak most kezd raerezni erre,csakhogy keso! Az "arabok" mar a spajz ban vannak!es rohadt nehez lesz kirakni oket onnan! Az arab ugyanis CSAK KIZAROLAG!!!Az erobol ert!es nem azert mert "jedik" hanem azert ,mert az arab,ameddig nincs szetkenve a szaja, addig eroskodni fog! Ezt ertik,ez a vallasuk, ebben hisznek, ezek az arabok! Hiaba a sok megmondoember, okoska, Ezt ell KELL fogadni! Aki nem teszi, az libanon,afganisztan,iran,indinezia sorsara jut! A buzulman vilag most is terjeszkedik, csak most okosan, nem kardal,(eleinte legalabb is) hanem mint a fereg belolrol rohasztja a masik tarsadalmat! mar 54!! buzulman orszag van !Ellenben zsido csupan 1amit a zsidok jogosan,nagynehezen visszaszereztek es itt ujjfen, a visszaszerzesen van a hangsuly, ez pedig rohadtul csipi a kecskeba…szok szemet!
A „győzni akarás“ önmagában értékelhetetlen.
Izrael Védelmi Hadserege természetesen győzni akar, de az ellenségei se a soron következő pofont remélik beszerezni az összecsapásban.
Az ország összes háborújában igazolta a klasszisát az izraeli harcos, de a katona győzelmét kizárólag a magasabb szinteken meghatározott célok ismeretében értékelhetjük.
A vészkorszakban kiderült, hogy a zsidóság kiirtása egyesek számára a legmagasabb prioritás, míg a többiek közül csak a – minden tiszeletet megérdemlő – Világ Igazai próbáltak tenni ez ellen a téboly ellen.
2023. október 7. óta azt is látjuk, hogy ez a képlet nem változott.
A világ zsidóságának tudnia kell, hogy Izraelen kívül nincs hova menekülni.
Izrael vezetésének a stratégiai célja, ennek a bástyának fenntartása és erősítése kell legyen.
Csak hát – és különösképpen a nem ott élők számára – ez a bástya mostanában elég ellentmondásosnak tünik annak tükrében, hogy ilyen komoly belső viszályok vannak, amire szvsz Jair Golan becstelensége tette fel a pontot.
Igazad van.
A világ és benne a galut zsidósága a közel-keleti sakktáblának ezt a bástyáját egy gyalognál is alacsonyabbra értékeli.
Ezzel összefüggésben Európában és az Egyesült Államokban az Izrael-ellenesség cunamiját láthatjuk.
Ez az Izrael-ellenesség nem csak a bal- és jobboldali szélsőségek sportja. A magyar kormány vétója nélkül az EU már embargóval állítaná meg az Izraelbe irányuló fegyverexportot.
Röviden : Izrael imázsa rendkívül pocsék.
Mindezek ellenére az előző hozzászólásomat érvényesnek tartom, mivel ebben nem a mai helyzettel, hanem egy hosszabbtávú feladattal foglalkoztam.
Köszönöm a válaszodat.
Nem hiszem, hogy rászolgáltam erre a pikírt válaszra, ugyanis én nem Izrael imázsára gondoltam, hanem arra, hogy ez a belső viszály, amely gyakorlatilag kettészakitotta Izraelt, sajnos jóval nagyobb veszélyt jelent a "bástya" számára mint a külső ellenség.
Nem tudom, hogy mivel bántottalak meg, de azt tudnod kell, hogy soha nem volt, most sincs és vélhetően nem is lesz téged bántó szándékom.
Néhány szó az izraeli szekértáborokkal kapcsolatban :
Ez a megosztottság egyike az október hetedikei pogrom kiváltó okainak, ugyanis a Hamasz ebből ugyanarra a következtetésre jutott, mint nagy elődje, aki szerint elég berúgni az ajtót és összedől az egész korhadt építmény.
Az a bizonyos nagy előd a kezdeti sikerek időszakában iszonyatos mészárlást követett el, de a végeredmény nem az volt, amit megjósolt.
A Hamasz szintén túlértékelte a saját – és mélyen alulértékelte Izrael képességeit.
Ennek a diszkalkulációnak az eredményeként, ma a Gázai Övezet olyan romhalmaz, mint a háború végének Berlinje volt. A Hamasz terrorhadserege martalóc gerillacsoportok szintjére süllyedt.
Ebből az izraeli ellenzék arra a következtetésre jutott, hogy a háborút lényegében megnyertük, tehát, a túszok szabadon engedéséért cserébe, nyugodtan befejezhetjük a háborút.
Ha ez megvalósulna, akkor a következő pogrom garantálható.
Meggyőződésem szerint a ma regnáló koalíció ezt a kezdeményezést is jól fogja kezelni. (A téma kifejtése szétfeszítené a hozzászólás kereteit.)
Jair Golan ma meg kell magyarázza a pártjának, hogy miért ment át zuhanórepülésbe a népszerűségük.
Kire gondoltál ill. kit értettél "a Hamas nagy elődjeként"? Arafatot?
Nagyon remélem, hogy Jair Golan pártájának a népszerűesége a zuhanórepülésen túlmenően még lesülyed a föld alá! Jó mélyen, a bányászbéka feneke alá, ahová való!
Őt is és Ehud Olmertet is keményen felelősségre kellene voni ezekért az aljas hazúgságaikért és azért is, hogy a saját hazájuk ellen úszitanak. Nem Bibit kellene vegzálni és meghúrcolni, hanem őket kellene biróság elé álitani hazaárulásért!
és ezt kizárólag maguknak köszönhetik. én legalábbis nem érzékelem, hogy Európában vagy Amerikában az emberek a teheráni tévé adásán nőnéek fel
Izraelben 7 millió zsidó él, Izraelen kívül 7-10 millió
Izrael, és az ő vonzereje. ehhehhe
Izraelben 7 millió zsidó él, Izraelen kívül 7-10 millió
Izrael, és az ő vonzereje. ehhehhe
akkor nem lesz
vagy Izrael megsemmisülése nélkül. mindkettő megoldás lehet
(természetesen a síita-szunnita ügy akkor is az asztalon marad, de az Izrael győzelmével is, tehát kiesik a tárgyalt képletből)