Azt hiszem, ha lenne példaképem, talán Manya Shochat lenne az, aki velem ellentétben sohasem ijedt meg a saját árnyékától. Ráadásul folyton egy csomó jó pasi vette körül. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Manya Oroszországban és Palesztinában is felismerte a zsidó közösség problémáit és a kudarcai ellenére mégis véghezvitte úttörő gondolatait, amelyekből korszakalkotó megoldások születtek, mint a kibucmozgalom vagy a Bar Giora, az első önvédelmi csoport születése. Persze nem ő volt a fő alapító, hanem Jiszráel Shohat és Jitzak Ben Zvi, de aktív résztvevője volt mindkét kezdeményezésnek.
Annak ellenére, hogy gazdag földbirtokos családban született valahol a végtelen Orosz Birodalomban, mint romantikus forradalmár kamaszlány egy minszki gyárba ment dolgozni, hogy megismerje a munkások életkörülményeit és megoldást találjon a problémáikra. Hamar kapcsolatba került a szocialista körökkel, ahonnan egyenes út vezetett a börtönbe. Ott beleszeretett Szergej Zubatovba, a moszkvai titkosrendőrség vezetőjébe, akinek a segítségével létrehozott egy munkáspártot a zsidó dolgozók jogainak a védelmére, de a kisinyovi pogrom alatt véresen felszámolták.
Manya hamar megtapasztalta, hogy nem egy életbiztosítás orosz zsidónak lenni és gyorsan a fejébe véste az aranyszabályt, hogy ha nem véded meg önmagad, nem fogja ezt helyetted megtenni senki.
Úgyhogy az 1905-ös újabb pogrom alatt nem ült ölbe tett kézzel, hanem Meir Cohennel, egy minszki barátjával, Franciaországba ment pénzt gyűjteni, amiből fegyvereket vásároltak és Oroszországba csempészték a zsidó földalatti szervezethez, akik ezzel enyhíthették mindannyiuk kiszolgáltatottságát.
A folyamatos atrocitások borzalma egyszer és mindenkorra megváltoztatta az orosz zsidók mindennapjait, amire a válasz a Palesztinába történő kivándorlás lett.
Az otthonukat vesztett bevándorlóknak vagy inkább hazatérőknek pedig valahogy meg kellett vetniük a lábukat ezen a hasonlóan zord és kegyetlen vidéken.
Az első telepeseknek, mint Manya Shochatnak is, meg kellett birkózniuk a megvásárolt földjük birtoklásának jogáért, a saját személyes holmiaik, terményeik és terméseik biztonságáért, sőt a legtöbb esetben a testi épségükért is.
A fiatalok egy csoportja pedig gyorsan rájött, ha életben akarnak maradni meg kell szervezniük az önvédelmüket.
Jaffában körbeültek egy narancsosládát, rátettek egy papírt és jiddisül megírták a szervezet alapító dokumentumát, ami Simeon Bar Giora, a Róma elleni háború katonai vezetője után kapta a nevét. Ez volt a későbbi Hasomér elődje.
1921-ben Nabi Músza ünnepén néhány politikai vezető feltüzelte az arabokat a zsidók ellen, ami véres támadásba torkollott Jaffában. Manya oroszországi fegyvercsempész tapasztalata jól jött az új helyzetben, hogy ellenállhassanak, mert a mandátumterület brit kormányzóság nem sietett a segítségükre.
Ebből a történetből is jól látszik, hogy csak az a csoport vagy társadalom élhet túl, lehet sikeres, aki képes megszervezni önmagát akár az önvédelméről, a jogairól vagy a termőföldjeiről legyen szó.
A kelet-európai zsidóság megtanulta, hogy nem várhat a cáratyuskára, Ferenc Jóskára vagy Bismarc papára mert senki sem fogja megoldani helyettük a problémáikat.
Ez pedig kialakította bennük az önszerveződés képességét, amit aztán a brit Palesztinában fejlesztettek tökélyre. Mert Balfour-deklaráció ide vagy oda, az angoloktól akár fel is fordulhattak volna a vízhiánytól, a maláriától, az arab támadásoktól vagy egy aszály következtében bekövetkező éhínségtől. Nem volt mese fel kellett találni magukat újra és újra. S ha elbuktak, fel kellett állni, aztán megint újra és újra szerveződni.
Mi bezzeg örökké várunk valakire, Horthyra a fehér lovon, Kádár apánkra meg a sültgalambra, hogy majd helyettünk megoldja valaki odafent. Hol fent? És, ha végül mégsem fogja vagy nem tudja? Jó lenne végre, ha mi is tudatosítanánk magunkban, hogy az önszerveződés lehet a jövő egyik kulcsa az előttünk álló olyan problémákra adott válaszban, mint a fenyegető vízhiány, elsivatagosodás, határvédelem, önképzés vagy az önellátás.
Érdemes tehát megismerkednünk Manya Shochattal.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
dr. Kornéli Beáta összes cikkét elolvashatja itt.
A jég hátán és sivatagban is túlélő zsidó lány példáját – már ami az önvédelmi önszerveződést illeti – nem követte a zsidóság a vészkorszakban. Helyette, a magyarságot hibáztatják, hogy nem védték meg őket.
A cikkíró ezt is átgondolhatta volna.
"Jó lenne végre, ha mi is tudatosítanánk magunkban…", hogy az un. önszerveződéshez is Isten adja az erőt és képességet! Nála nélkül levegőt sem tudnánk venni… Eleve, levegőnk sem lenne! Semmi nem lenne, ami a természetet élteti! Onnan fentről!
Én inkább nem ismerkednék meg Manya Shochattal!
A csaj, az archetipusa A terroristának.
Példaképnek nem mindenki állítaná, inkább csak hasonszőrű.
Minden baloldali mozgalom alapvető kelléke : 1 db. lelkes zsidójány …