Egy héttel azután, hogy az izraeli kormánykoalíció egy emberként szavazta meg az ésszerűségi záradék eltörléséről szóló törvényt, hét Likud képviselő mondja azt, hogy ez nem fog még egyszer előfordulni – írja helyzetelemzésében a The Jerusalem Post.
Joáv Gallant védelmi miniszter, Avi Dichter mezőgazdasági miniszter, Ofir Akunis tudományos és technológiai miniszter, Gila Gamliel hírszerzési miniszter, Yuli Edelstein, a Knesszet külügyi és védelmi bizottságának elnöke, valamint David Bitan és Eli Dalal képviselők nyilatkoztak úgy,
hogy csak akkor támogatják a további igazságügyi reformokat, ha konszenzus alakul ki.
Gallant és Gamliel állítólag érdekeltek abban, hogy megpróbálják rávenni Beni Ganzot, a Nemzeti Egységpárt vezetőjét és Jes Átid vezetőjét, Jair Lapidot, hogy csatlakozzanak egy egységkormányhoz, Itamar Ben-Gvir Ocmat Jehuditjának és Bezalel Szmotrics Vallásos Cionista Pártjának helyére.
Ez az elképzelés erőre kapott azon hírek után, amelyek szerint Joe Biden amerikai elnök szívesen közvetítene egy izraeli-szaúdi-amerikai megállapodást, amely átalakítaná a Közel-Keletet, de amelyhez izraeli engedményekre lenne szükség a palesztinoknak,
ami szükségessé tenné Lapid és Ganz belépését a kormányba.
Azokat a Likud-minisztereket és képviselőket, akik a további igazságügyi reformok konszenzusa vagy Ganz és Lapid koalícióba való bevonásának lehetősége mellett álltak ki, azonnal „Likud-lázadóknak” bélyegezték. Más Likud miniszterek és képviselők, mint például Nir Barkat gazdasági miniszter, vélhetően hasonló nézeteket vallanak, de politikai megfontolások miatt nem hangoztatják azokat nyíltan.
A The Jerusalem Post szerint ezeknek a „lázadóknak” a megjelenése szakítást jelent a szigorú pártortodoxiával, amely a koalíciót az ésszerűségi záradék múlt heti elfogadásakor egyesítette, amikor mindenki beállt a sorba.
A hét képviselő által egyénileg megfogalmazott elképzelések – kevés jel utal arra, hogy ez egy szervezett tábor volt a Likudon belül – egyszerűek:
most, hogy az ésszerűségi záradékot a párt és az ország számára óriási költséggel elfogadták, az igazságügyi reform bármely további pontja csak az ellenzékkel való megállapodás után folytatódhat.
De ahhoz, hogy ez a konszenzus létrejöjjön, a másik oldalon tárgyalni akaró partnerre van szükség. Szükség van „lázadókra” a másik oldalon, akik készek szakítani azon tiltakozó mozgalmi vezetők ortodoxiájával, akik ellenzik a tárgyalásokat mindaddig, amíg az igazságügyi reformot teljesen be nem fagyasztják, vagy a kormány meg nem bukik.
