Amerika felháborító támadása Netanjahu kormányzáshoz való joga ellen

Lepleződött az izraeli tömeges tüntetések valódi célja. Melanie Phillips véleménycikke a Jewish News Syndicate-ben jelent meg.

Bármit is gondoljon valaki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökről, minden igazi izraeli hazafi biztosan zsigerből reagál Joe Biden amerikai elnök felháborító támadására Izrael azon joga ellen, hogy külföldi beavatkozás nélkül kormányozza magát.

Hétfőn Netanjahu bejelentette, hogy felfüggeszti koalíciójának igazságügyi reformját, hogy kompromisszumról tárgyaljon az ellenzékkel.

Másnap Biden azt mondta Netanjahunak, hogy „mondjon lel” a jogszabályról, mondván, hogy „nagyon aggódik” az izraeli demokrácia egészsége miatt. Figyelmeztetett, hogy Izrael „nem folytathatja ezt az utat”, és a biztonság kedvéért hozzátette, hogy „a közeljövőben” nem fogja meghívni Netanjahut a Fehér Házba.

Ez nem egy barát aggódása, hanem úgy hangzott, mintha egy gyarmati tisztviselő rámordulna a bennszülöttekre, hogy álljanak vissza a sorba. Az ellenzék, amely három hónapja tartó tüntetéseivel hatalmas gazdasági és egyéb károkat okozott, természetesen Netanjahut hibáztatja.

Netanjahu nem kér Biden jótanácsaiból

„Izrael szuverén ország, amely nem külföldi nyomás hatására – érkezzen az akár a legjobb barátaitól -, hanem népének akarata alapján hozza meg a döntéseit”

Benny Ganz, a Nemzeti Egység párt vezetője „sürgős ébresztőnek” nevezte Biden megjegyzéseit. Azzal vádolta a kormányt, hogy „stratégiai csapást mért” Izrael és az USA kapcsolataira. Ez hasonlít a palesztinai arabok orwelli fogására, hogy az általuk elkövetett agresszióért Izraelt teszik felelőssé, mert létezni merészel.

Hogyan lehetett Netanjahu, ez a politikai mesterstratéga olyan ügyetlen, hogy végül fehér zászlót lengetett a csőcseléknek, és ezzel szörnyű és valószínűleg végzetes csapást mért saját tekintélyére és Izrael védelmére?

Sokkal korábban rá kellett volna jönnie, hogy nem támogatják elegen, és ezért taktikai visszavonulásra van szüksége. Másrészt meg kellett akadályoznia, hogy koalíciós szövetségesei lelépjenek és megbuktassák a kormányát. Ez csapda, ugyanis csak a jelenlegi koalícióval volt képes miniszterelnökként visszatérni, hiába vannak benne vademberek, akikkel nem ért egyet.

Netanjahu végzetesen megosztó figurává vált. Néhány évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy ha lemond, a Likud valószínűleg kényelmesen visszatérhetett volna a hatalomba. De ez a Netanjahura mindig is szavazni fogó választói tömbök ellenére nem történt meg, mert a miniszterelnök szenvedélyes ellenszenvet vált ki.

Még a Likudra korábbi szavazói közül sokakat riasztott az, ahogyan Netanjahu a partvonalra tolta a minisztereit és saját kezébe koncentrálta a hatalmat. Úgy vélték, hogy bármit mondana szorult helyzetében, úgyis megszegi a szavát.

Sokan mégis kitartottak mellette, mert páratlan globális stratégiai érzékkel rendelkezett, és világosan látta az Irán és a vele szemben puhány Biden-kormányzat jelentette szörnyű fenyegetést.

Min folyik a nagy vita az izraeli igazságügyi reform körül?

Az izraeli igazságügyi reform oka, hogy a bírói hatalom, különösen a Legfelsőbb Bíróságé egyértelműen annyira túlterjeszkedett, amire más demokratikus országokban nincs példa.

Most a balfogásai kimerítették ezt a felbecsülhetetlen értékű politikai tőkét, és lehetővé tették a Biden-kormányzat számára, hogy azt mondhassa, hogy neki vége – és ezzel elősegítve, hogy ez valóban bekövetkezzen.

Még Netanjahu egykori támogatói is azon tűnődnek, hogy elvesztette-e a fonalat. Egy e heti felmérés szerint a legutóbbi választásokon a Likudra szavazók 53 százaléka szerint rossz munkát végzett miniszterelnökként.

A Netanjahuval kapcsolatos fenntartásoktól függetlenül azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy valójában mi is történik. Bármit is mondtak maguknak az egyes tüntetők, a felkelés valódi célja nem az igazságügyi reform megállítása volt, hanem Netanjahu megbuktatása.

Jair Lapid ellenzéki vezető a „buktassuk meg a kormányt” csatakiáltással indította el a felkelést. Ehud Barak volt miniszterelnök azt mondta, hogy ha a reformok átmennek, az emberek kötelessége visszautasítani „egy illegitim rezsim” parancsait, mert fennáll a veszélye, hogy „de facto diktatúrává” válik.

A Biden-kormányzat a maga részéről hajlékony izraeli miniszterelnököt akar, aki nem fogja megkérdőjelezni azt a túlságosan is nyilvánvaló döntését, hogy együtt kell élni egy iráni atombombával. Olyan miniszterelnökre van szüksége, aki meghajol az amerikai követelések előtt, és Izrael területének egy részét és biztonságát átengedi a palesztinai araboknak. Ted Cruz szenátor is tweetelt arról, hogy Biden és tisztviselői finanszírozzák a tüntetéseket.

Most, hogy a baloldal vérszemet kapott Netanjahu megalázásával, ennek nem lesz vége. Az egyik tartalékos elit pilóta, aki azzal fenyegetőzött, hogy a reform miatt megtagadja a szolgálatot, lényegtelennek ítélte a Netanjahu által bejelentett szünetet. Nincs szükség tárgyalásokra, mondta. Kompromisszum nincs, az igazságügyi reformot nem szabad végrehajtani.

A tüntetők arra fogják használni újonnan szerzett erejüket, hogy újra és újra megbénítsák a koalíció kormányzási képességét.

Ez a demokrácia ellentéte. Igazán ijesztő, hogy ma Izraelben oly sokan nem hajlandók ezt belátni.

Washington nem sajnálja a pénzt a demokráciára

Magyarország részvétele nélkül vette kezdetét a Csúcstalálkozó a demokráciáért elnevezésű konferencia.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.