A Wall Street rájött egy módon úszhatja meg a progresszívek haragját: szövetséget köt velük. Erről az érdekházasságról szól Vivek Ramaswamy új könyve a Woke. Inc. Hajdú Tímea recenziója.
| Vivek Ramaswamy az Egyesült Államokban született, szülei Indiából vándoroltak Amerikába. A Harvardon végzett, éveken át a pénzügyi szektorban dolgozott, majd 2014-ben alapított egy biotech céget. 2021-ben jelent meg első könyve a Woke. Inc. |
Az elmúlt években a nyugati cégek mintegy varázsszóra elkezdték ugyanazokat az elveket vallani, ugyanazokat a sablon üzeneteket hirdetni. Szivárványszínbe öltöztetik az üzleteiket és termékeiket, hivatalos közleményeket adnak ki, amelyekben kijelentik, hogy harcolnak a rasszizmus és a klímaváltozás ellen, elfogultság-ellenes továbbképzéseket tartanak stb. Vajon a cégek, akiknek racionálisan az első számú célja a profitjuk növelése, hirtelen szociálisan érzékenyek lettek? Szó sincs róla – jelenti ki Vivek Ramaswamy a Woke Inc. című könyvében. „Mikor a cégek felfedezték a wokenesst, megtörtént az elkerülhetetlen: arra használták, hogy pénzt csináljanak belőle.”
Az amerikai és nyugat-európai tulajdonú nagyvállalatok és részvénytársaságok a progresszív értékrendet arra használják, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy milyen módszerekkel üldözik a pénzt és a hatalmat.
A könyv szerzője maga is egy cég alapítója és személyesen tapasztalta meg, hogy fertőzte meg a woke ideológia az általa is csodált amerikai kapitalista rendszert.
A woke kapitalizmus természete, hogy összekeveri a fogyasztói kultúrát a moralitással,
és kihasználja, hogy a 21. századi emberek felszínes identitásokba kapaszkodnak – állítja a könyv. Tehát azt hazudja, hogy érékrendet ad az embernek azzal, hogy „helyesen” vásárol.
Azonban Ramaswamy arra is rámutat, hogy az egyik legnagyobb változás, ami az elmúlt években történt az az, hogy a társaságok és a vállalatok újabban nem csak beleszólnak a politikába, hanem tömegekre kényszerítik rá az értékrendjüket.
„Pénz hajtja a föld kerekét…”
Mikor Vivek Ramaswamy egyetemista volt, eltöltött egy nyarat a Goldman Sachs gyakornokaként, ahol elmondása szerint egyetlen hasznos dolgot tanult. Megtanulta az alkalmazottak közt terjedő mondást, miszerint az aranyszabály, vagyis ebben az esetben a „Goldman-szabály” a következő:
„akié az arany, az írja a szabályokat.”
Ennek az egyértelmű megnyilvánulása volt az Egyesült Államokban a 2008-as válság, ahol a bankokat kimentette az amerikai kormányzat, és semmi komoly következménye nem lett számukra az általuk kreált válságnak.
A Wall Street és a kormányzat összefonódása felháborította a baloldali aktivistákat, akik megalakították az olyan mozgalmakat, mint az Occupy Wall Street, ami nagy tüntetéseket szervezett New Yorkban. A Wall Street felismerte a mozgalom potenciális veszélyeit, ezért zseniálisan rebrandingelték magukat. Rájöttek ugyanis arra, hogy csak akkor győzhetik le az új baloldalt, ha szövetséget kötnek vele. Az új baloldal ugyanis nem a klasszikus marxista osztályharcban gondolkozik, hanem az identitás szerint osztja fel az embereket. Ez az embert egyenlővé teszi a bőrszínével, a szexualitásával stb. és megszűnik róla mint egyénről gondolkodni.
A szerző leírja, hogy a Wall Street elkezdett nagyhangúan „önkritikát” gyakorolni: saját magát kritizálta, hogy nem elég sokszínűek, majd kijelentette, hogy ők állnak a társaságok és vállalatok elleni harc élére, vagyis saját maga ellenőre lesz.
A könyv szerint a liberálisok azért mentek bele a játékba, mert túlságosan vonzották őket a meghirdetett progresszív célok, míg a konzervatívok robot módjára mondogatták, hogy „a piac nem tévedhet.”
Klaus Schwab vs. Milton Friedman
Ami a folyamatot tovább segítette az-az, hogy a cégek már évek óta nyomás alatt álltak, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a társadalmi felelősségvállalásra. Ekkor már évtizedek óta harcban állt egymással két különböző felfogás a stakeholder (érdekelt felek) és a shareholder (részvényes) kapitalizmus. Az első legprominesebb képviselője a Világgazdasági Fórum elnöke Klaus Schwab míg a másodiké Milton Friedman volt.
Friedman 1970-ben azt írta, hogy az üzleti életben a társadalmi felelősségvállalás doktrinája ahhoz vezetne, hogy az élet minden területe politicizálódna. Ezzel szemben Schwab szerint a vállalatoknak a szélesebb társadalmat kell szolgálnia, akár akarja ezt a társadalom akár nem.
Az első fordulat négy évvel ezelőtt következett be. 2019-ben, ahogy azt már akkor megírtuk a Business Roundtable (Üzleti Kerekasztal), az Egyesült Államok 181 legnagyobb és legbefolyásosabb vezérigazgatóinak (CEO) szervezete bejelentette, hogy szakítanak azzal a felfogással, hogy a részvényes a legfontosabb.
A szerző szerint a második nagy fordulatot 2020 nyara és George Floyd megölése hozta. A cégek teljes erővel elkezdték hirdetni az anti-rasszizmust, cégvezetők letérdeltek az irodáikban, mindenki egymást túlcitálva ígérte a vállalata átalakítását. A Coca-Cola hírhedten „Legyél kevésbé fehér” továbbképzést tartott a dolgozóinak, a Starbucks pedig bejelentette, hogy ahhoz köti a vezetők prémiumát, hogy mennyire növelik a kisebbségi munkaerőt. Minden cég magáévá tette a woke üzeneteket és elkezdték a dolgozóikat, és a vásárlóikat is kioktatni.
Coca-Cola oktató dia: „Kevésbé fehérnek lenni azt jelenti: kevésbé elnyomó vagy, kevésbé arrogáns, kevésbé határozott, kevésbé védekező, kevésbé tudatlan, szerényebb vagy, hallgatsz, hiszel, szakítasz az apátiával, szakítasz a fehér szolidaritással. Forrás: New York Post
Azonban nem csak arról van szó, hogy a különböző cégek progresszív nézeteket hirdetnek – írja Ramaswamy, hanem hogy a demokrácia természetes folyamatát kikerülve ráerőltetik a társadalomra a saját értékrendjüket. A szerző megjegyzi, hogy furcsa módon a demokraták a legnagyobb rajongói a stakeholder kapitalizmusnak, miközben gyakran szidják azt a legfelsőbb bírósági döntést, amely lehetővé tette, hogy a cégek közvetlenül adjanak pénzt a politikai kampányoknak. Mindeközben az tetszik nekik, hogy a cégek morális üzenetüket (nagyon is politikai céllal) hirdessék, persze csak addig amíg ez az üzenet nekik megfelel. Ráadásul a cégek politizálása ahhoz is vezet, hogy a dolgozók sem úszhatják meg az olyan képzéseket, amit például a Coca-Cola tartott arról, hogyan legyenek kevésbé fehérek.
„A demokrácia kétszeresen veszít: a vállalatok befolyása beszennyezi az erkölcsi kérdésekről folytatott nyilvános vitát, a társadalmi szolidaritás pedig erodálódik, ahogy az apolitikus intézmények lassan eltűnnek. Az érdekeltségi kapitalizmus megmérgezi a demokráciát, a partizán politika megmérgezi a kapitalizmust, és végül nem marad sem kapitalizmus, sem demokrácia”
– írja a könyv.
A tisztességtelen háromszög
Ramaswamy szerint a woke kapitalizmus egy újfajta cronykapitalizmus, amely az üzleti elit és a politika összejátszását új szintre emelte.
A woke kapitalizmusnak van két nagyon fontos szereplője a Wall Streeten kívül, az egyik Washington bürokráciája, a másik pedig a non-profit szervezetek. Ezek összedolgozását könnyebb megérteni egy konkrét példán keresztül, amit Ramaswamy leír a könyvében. 2008-at követően az Obama-kormányzat Igazságügyi Minisztériuma jelentősnek tűnő büntetéseket szabott ki a nagy amerikai bankokra. A Citigroup 7 milliárdos büntetést kapott, a Bank of America 17 milliárdosat. Azonban volt egy csavar: a bankok megegyeztek a kormányzattal és a büntetési pénzt liberális non-profitoknak adták, amelyek a demokratáknak kedvező ügyeket támogatnak.
„A pénzügyi válság után az obamai igazságügyi minisztérium hatalmas bírságokkal sújtotta a nagy bankokat, hogy azt harsoghassa, hogy rengeteg segélyt küld a fogyasztóknak. Aztán azt mondta a bankoknak, hogy kevesebb mint feleannyit fizethetnek, ha helyette Obama kedvenc nonprofit szervezeteinek adományozzák a pénzt”
– foglalja össze a történteket a szerző. A könyv leírja, hogy ez a módszer továbbra is divatos.
A könyv szerint az amerikai kormányzat egy másik módszere, hogy különböző olcsó hitelek belebegtetésével motiválja a cégeket, hogy azok lelkesen harcoljanak a társadalmi egyenlőtlenségek, valamint a klímaváltozás ellen. Hivatalosan ugyan szó sincs arról, hogy egy vállalat azért kapna támogatást, mert ilyen ígéreteket tesz. A „harc” a rasszizmus, klímaváltozás, egyenlőtlenség ellen stb. gyakran csak annyit jelent, hogy hangzatos ígéreteket tesz a vezetés, majd olyan non-profitoknak utalják a pénzt, akik majd helyettük „harcolnak”. Ahogy a BLM esetében látható volt, ez a „harc” gyakran luxusvillák vásárlását jelentette.
A cégek, az amerikai kormányzat, és a non-profitok összefogva mind kihasználják a társadalmi igazságosság divatos eszméjét. A célja a cégeknek végül ugyanúgy a profitszerzés marad, ezt azonban nem ismerik be, hanem szent ügyekkel takaróznak.
Ezzel elrejtik a kínai gyáraikat, az ázsiai gyerekmunkásaikat, vezetőik szexuális visszaéléseit stb. Az Amerikában divatos kifejezéssel élve rúzst kennek a disznóra, és az amerikai társadalom elitje úgy tesz mintha a disznó ettől megszépülne.
A könyv szerint a woke kapitalizmus jelenlegi nyerő pozíciójának az az oka, hogy az Egyesült Államokban a nehezen megszült amerikai identitás elveszőben van. Így az emberek vevőek a felszínes identitásokra, amiket a cégek kihasználnak. Vivek Ramaswamy szerint az amerikai identitás felélesztésére lenne szükség ahhoz, hogy visszaforduljon a folyamat. Szerinte ugyanis a woke ideológiát nem lehet legyőzni, csak ellensúlyozni.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
