A volt amerikai elnök Truth Social című posztjára adott reakció nem más, mint a szavainak hisztérikus – céltudatos – félreértelmezése, amelyek nem voltak sem fenyegetőek, sem antiszemiták – írja véleménycikkében Ruthie Blum izraeli író az Israel Hayom hasábjain.
A Donald Trump volt amerikai elnök körüli legújabb felhajtás azokra a megjegyzésekre vonatkozik, amelyeket vasárnap tett közzé az amerikai zsidókról – és amelyek az amerikai zsidóknak szóltak.
„Egyetlen elnök sem tett többet Izraelért, mint én”
– írta a Truth Social nevű platformján.
„Némileg meglepő módon azonban csodálatos evangélikusaink ezt sokkal jobban értékelik, mint a zsidó vallású emberek, különösen az Egyesült Államokban élők”
Minden amit Trump írt igaz, kivéve a „meglepő módon” részt. Az Egyesült Államokban élő zsidók többsége akkor sem támogatna egy republikánus elnököt, ha az élete, vagy Izrael léte múlna rajta. A 2012-es választások előtt Jeruzsálemben az a találó vicc keringett, hogy ha Barack Obama akkori elnök Tel-Avivot atombombával bombázná le, a rá leadott zsidó szavazatok száma 75%-ra csökkenne.
Trump így folytatta:
„Az Izraelben élők azonban más tészta; legmagasabb a támogatottságuk a világon. Könnyen lehetnék ott miniszterelnök!”
Ismét, bár jellegzetesen önelégült, amit mondott, pontos.
Hivatali ideje alatt sok rajongó izraeli viccelődött azzal, hogy őt akarják megválasztani miniszterelnöknek.
És jó okkal.
Ő mondta fel a Közös Átfogó Akciótervet (JCPOA), az Iránnal kötött nukleáris megállapodást. Az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztette, amelyet Izrael fővárosaként ismert el. Megszüntette a terroristákat támogató UNRWA finanszírozását. Bezárta a Palesztin Hatóság washingtoni képviseletét. Elismerte a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitást. Külügyminisztériuma törölte a „megszállva” szót a Júdeára és Szamariára (Ciszjordánia) való hivatkozásokból. Az iráni Iszlám Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek minősítette. És ő közvetítette a történelmi jelentőségű Ábrahám-megállapodásokat.
Politikai és személyes ellenségei mégis dühösek voltak, amiért magáénak merte vallani, hogy ő volt Izrael legjobb barátja a Fehér Házban. Ami igazán feldühítette őket, az az volt, hogy arra figyelmeztette őket, hogy „az amerikai zsidóknak össze kell szedniük magukat, és értékelniük kell azt, ami Izraelben van, mielőtt túl késő lesz!”.
A reakció nem volt más, mint hisztérikus, és nem vicces értelemben.
„Nincs szükségünk arra, hogy a szélsőségesek és antiszemiták kegyeit kereső volt elnök kioktasson minket az USA és Izrael kapcsolatáról”
– tweetelte a Rágalmazásellenes Liga vezérigazgatója, Jonathan Greenblatt. „Ez nem valamiféle quid pro quo-ról szól; közös értékeken és biztonsági érdekeken nyugszik. Ez a „zsidómagyarázás” sértő és undorító”.
Greenblatt valójában az, akinek semmi joga „közös értékekről” beszélni Izraellel, amelynek legkeményebb kritikusait ő rendszeresen védelmezi. Ő az, akire ráférne egy kiadós adag „zsidómagyarázás”, hogy emlékeztesse őt arra, hogy mi is volna a dolga.
Az Amerikai Zsidó Demokrata Tanács ugyanilyen aljas vitriolt zúdított a nyakába.
„Újabb szemérmetlen antiszemitizmus a Republikánus Párt vezetőjétől, Donald Trumptól”
– tweetelte a csoport.
„A zsidó amerikaiakkal szembeni fenyegetése és az antiszemita kettős lojalitás toposzának folyamatos használata a zsidók elleni gyűlöletet táplálja. Nem hagyjuk, hogy Donald Trump megfenyegessen minket, és a zsidó amerikaiak novemberben (a félidős választásokon) elutasítják a Republikánus Párt bigottságát”.
Ennek a megjegyzésnek különösen idiotizmusa figyelemre méltó. Trump ugyanis nem „fenyegetett”, és biztosan nem hivatkozott a „kettős lojalitás toposzára”.
Éppen ellenkezőleg, arra szólította fel a zsidókat, hogy többet, ne pedig kevesebbet fektessenek Izrael jövőjébe és jólétébe.
És arra figyelmeztetett, hogy ha ebben a tekintetben kudarcot vallanak, az negatív következményekkel járna a zsidó államra nézve. Mi ebben a rossz, nemhogy antiszemita? A válasz: semmi.
Ennek ellenére Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház sajtószóvivője a hamis vádat ismételgette, bár a „plagizált” jobb kifejezés lenne.
„Donald Trump megjegyzései antiszemiták voltak, mint azt mindannyian tudják, és sértőek mind a zsidókra, mind izraeli szövetségeseinkre nézve” – mondta hétfőn az újságíróknak. „De legyünk tisztában azzal, hogy Donald Trump már évek óta szélsőséges és antiszemita figurákkal szövetkezik. … Ki kell gyomlálnunk az antiszemitizmust mindenhol, ahol az felüti csúnya fejét. Ezt ki kell mondanunk. Ami Izraelt illeti, a kapcsolatunk sziklaszilárd, és közös értékeken és érdekeken alapul. Donald Trump nyilvánvalóan ezt sem érti”.
Tényleg? Talán meg kellene mondania a főnökének, hogy az antiszemitizmus”gyökerestül kigyomlálni” éppen a Demokrata Pártból és az akadémiai körökben lévő támogatóiból kell, ahol az „bosszúból felütötte csúnya fejét”.
Talán a „sziklaszilárd” fogalmát is felül kéne vizsgálnia. Tudja, mivel a Biden-kormányzat a palesztin terroristákra és az izraeli hadseregre „mindkét félként” hivatkozik, amikor önmérsékletet és de-eszkalációt sürget.
A Fehér Ház közleménye Jay Leno humorista 2014-es megjegyzését juttatja eszünkbe, aki azt mondta, hogy
Barack Obama akkori elnök aztán igazán tudja, hogy „mennyire megbonthatatlan az amerikai-izraeli kötelék, hiszen évek óta próbálja megtörni”.
Trump volt az, aki ezt megfordította, éppen azoknak a progresszív zsidó szervezeteknek a megdöbbenésére, amelyek rágalmazták őt. Ők és számos médiaorgánum odáig ment, hogy a kijelentéseit a rapper/designer Kanye West (más néven Ye) kijelentéseihez hasonlították, akinek legutóbbi kirohanásai tele voltak erőszakos retorikával kísért, bocsánatkérés nélküli zsidógyűlölettel.
Ügyes trükk, hiszen West Trump-párti konzervatív. De Kim Kardashian volt férjét Izrael bizonyított szövetségeséhez hasonlítani nem pusztán álságos, de átlátszó is.
Nem csak arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet Trump beidézésére, hogy tanúskodjon a január 6-i Capitoliumi zavargásokat vizsgáló képviselőházi különbizottság előtt, de szánalmas próbálkozás, hogy megakadályozzák a demokraták valószínűsíthető vereségét a közelgő félidős választásokon. A Demokrata Párt miatt aggódók között kiemelkedő helyen állnak a zsidók.
Bár Trump nincs egyedül azzal, hogy siránkozik a szavazóurnáknál tanúsított magatartás miatt, elköveti azt a hibát, hogy személyeskedésnek veszi ezt az évszázados jelenséget. Ahogy a néhai szociológus, Milton Himmelfarb 1973-ban a Commentary magazinban híres módon rámutatott:
„A zsidók annyit keresnek, mint az episzkopálisok, de úgy szavaznak, mint a Puerto Ricó-iak”.
Szerencsére ez alól a szabály alól vannak kivételek. Az Amerikai Cionista Szervezet (ZOA) például pénteken bejelentette, hogy Trumpnak ítéli oda a Theodor Herzl-medált. A kitüntetést a szervezet november 13-i New York-i gáláján adják át „Izrael legjobb barátjának, aki csak volt a Fehér Házban”.
Dicséret illeti a ZOA-t ezért.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.