Az ország 40 éve a legmagasabb inflációs rátát regisztrálta – írja Katja Hoyer, német-brit történész és író az UnHerden.
Julia Neumann a nürnbergi piacon lévő palacsintás standjának fenntartásáért küzd, mivel a főzőlapokat működtető gáz ára megduplázódik. Julia Kresser, a szomszédos virágüzlet hasonló problémákkal küzd: gázra van szükség az üvegházak fűtéséhez, ahol a virágokat termesztik, és a dízelolaj ára is emelkedett a virágokat szállító teherautók esetében. Mindkét nő küzd az árak alacsonyan tartásáért,
mivel egyre több német fogyasztó kezdi megérezni az egyre súlyosbodó gazdasági válság nyomását.
A német szövetségi statisztikai hivatal által szerdán közzétett adatok valóban komorak. A fogyasztói árak 7,3%-kal emelkedtek a 2021 márciusáig tartó évben. Ez az elmúlt több mint 40 év legmagasabb inflációs rátáját jelenti, amely csak az 1970-es évekbeli kiugró inflációhoz hasonlítható, amikor a nyersolaj ára megugrott, és gazdasági zavarokat okozott Nyugaton.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke a héten Cipruson tartott rendezvényén határozottan borúlátó hangot ütött meg.
Az európaiakat arra szólította fel, hogy „a bizonytalanság idején találjanak ellenállóképességet”, és arra figyelmeztetett, hogy az ukrajnai háború nemcsak emberi tragédia, hanem „jelentős gazdasági sokk is, mivel közel vagyunk Oroszországhoz, és függünk az orosz gáz- és olajtól”.
Ez különösen élesen érezhető Németországban, amelynek Oroszországhoz fűződő gazdasági kapcsolatát lehetetlen olyan gyorsan kibogozni, ahogyan azt a morális és gazdasági körülmények megkövetelnék. Bár Berlinnek mostanra sikerült máshonnan is beszereznie némi gázt, és az Oroszországból származó importot 40%-ra csökkenteni, az ország még mindig nagymértékben ki van téve a moszkvai intézkedések által kiváltott áringadozásoknak.
A kormány igyekszik megnyugtatni az embereket, hogy ez nem fog egzisztenciális válsághoz vezetni. Robert Habeck gazdasági miniszter és alkancellár azt mondta, hogy „jelenleg nincs ellátási hiány”, és hogy a tárolótartályok még mindig negyedrészben tele vannak. Ugyanakkor elindította a három figyelmeztető fokozat közül az elsőt, és létrehozta a válságstábot, amely naponta ülésezik majd a helyzet értékelésére.
Eközben egy oroszországi riport szerint az orosz állami Gazprom „valójában azt fontolgatja, hogy teljesen leállítja a gázszállításokat a „barátságtalan országokba””. Az erre vonatkozó kérdésre Habeck dacos maradt:
„Ha Oroszország leállítaná az olaj- és gázszállításokat, mi képesek leszünk kezelni ezt”.
A németek a benzinkutaknál is érzik a nyomást, ahol az árak rekordmagasságot értek el. A gázolaj literenkénti ára jelenleg 2,20 euró, ami arra késztette az iparági szakértőket, például Frederick Beckmannt, hogy figyelmeztessen:
„Ha Németországban elfogy a gázolaj, személygépkocsik, buszok, teherautók, traktorok, gépek, kukásautók és néhány vonat milliói fognak leállni, és ezzel együtt gazdaságunk számos része is”.
Természetesen világszerte üzemanyagválság van, de Németország ismét különösen ki van téve az orosz szeszélyeknek, mivel a gázolaj 30%-át onnan importálja.
Ráadásul Németország Ukrajnából és Oroszországból importál acélt, fát, gabonát, betont, autóalkatrészeket, kukoricát, étolajat és sok más terméket, ami az invázió óta hiányhoz és meredek áremelkedéshez vezetett, súlyosbítva a világjárvány miatt már meglévő feszültségeket. Németország egyes részein nehéz lisztet és más érintett termékeket vásárolni, mivel az emberek ismét elkezdtek felhalmozni.
Bár a jelenleg Németországot érintő problémák közül sok globális probléma, az Oroszországtól való függősége okán Berlin különösen élesen ki van téve az ukrajnai háború közvetlen hatásainak. Lagarde jól tette, hogy beszédét egy tőle szokatlanul éles figyelmeztetéssel zárta:
„Minél tovább tart a háború, annál nagyobbak lesznek a költségek”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.