A 2016-os demokrata elnökjelölt újra interjúkat kezdett adni, amely néhány amerikai politikai elemzőt abszurd Mi lenne ha? forgatókönyvekre ihletett. Hajdú Tímea véleménycikke.
Még egy év sem telt el Joe Biden elnökségéből, de már elkezdődtek a találgatások, hogy ki lesz a demokrata jelölt 2024-ben. A demokrata párt 2020-as sikere után jövőre a kongresszusi választásokon a jelenlegi előrejelzések alapján akár a Kongresszus mindkét házát is elvesztheti. Az afganisztáni kivonulás kudarca, a Keystone olajvezeték építésének leállítása, az ellátási láncok válsága, a járványkezelés és az infláció rekordgyorsasággal elapasztották Biden támogatottságát, különösen a független szavazók körében. Ráadásul az országszerte felerősödött viták az iskolai tanagyagokról, különösen a gender és a faji egyenlőség témájában ahhoz vezettek, hogy a hagyományosan demokrata Virginia nemrég republikánus kormányzót választott meg.
Biden ugyan a hírek szerint újra indulna, de tekintettel idős korára és egyre zuhanó népszerűségi mutatóira a pártja valószínűleg igyekezni fog jobb alternatívát keresni. Ilyen már előfordult korábban: 1980-ban Jimmy Carter népszerűtlensége miatt a demokraták jelentős része például Edward Kennedy szenátort támogatta, és Carternek egy hajszálon múlt, hogy majdnem elvesztette az előválasztást.
Egy demokrata szavazók körében végzett felmérés nemrég azt mérte, hogy kit szeretnének leginkább 2024-es jelöltnek látni az emberek. A párt nehéz helyzetét jelzi, hogy jelenleg a vezető helyen 44%-al „valaki más” áll, Bident pedig mindössze 36% szeretné, hogy újra induljon.
A népszerűtlen Kamala Harris szintén nem tűnik optimális jelöltnek, s a hírek szerint az alelnöknek Bidennel is megromlott a kapcsolata.
A demokraták elvben abban reménykedhetnének, hogy Trump újra indul, ami nagyon megosztaná a republikánus szavazókat. Azonban még az sem biztos, hogy ez segítene, mert egyre több felmérés szerint egy Biden-Trump párharc esetén az utóbbi jönne ki győztesen. Az elmúlt hetekben egy még abszurdabb lehetőség is feltűnni látszott, többen felvetették, hogy vajon mi történne egy Clinton-Trump párharc megismétlődése esetén. A politikai elemzők jelentős része úgy gondolja, hogy Hillary Clinton harmadszori neki futása valószínűtlen.
Miután december elején Hillary Clinton újra feltűnt az amerikai tv képernyőkön, hogy reklámozza új oktatóvideó sorozatát, amelyben 200 dollárért „ellenálló képességre” tanítja az érdeklődőket, elindult a találgatás, hogy vajon vissza akarna-e térni a politikába. A Hill washingtoni székhelyű lap egyik elemzője egyenesen a „demokraták legjobb esélyének” nevezte a politikus visszatérését. A The Spectator World egyik publicistája azonban megjegyezte, hogy a Clinton-alapítvány bevételei 75%-al csökkentek 2016 óta, így a felbukkanás mögött anyagi okok is állhatnak.
Hillary Clinton az elmúlt öt évben egyetlen téma körül forgott. Járta az államokat a könyvével, ami arról szólt, hogy mi okozhatta választási bukását, interjúkat adott 2016-ról, és még egy dokumentumfilm is készült róla, szintén a kudarcos évre koncentrálva.
Az elmúlt években megbukott elnökjelöltek mind folytatták a pályájukat, John McCain haláláig szenátor maradt, Mitt Romneyt beszavazták a szenátusba, John Kerry pedig az Obama kormány külügyminisztersége után pozíciót kapott a Biden adminisztrációban is. Clinton azonban ezekkel a politikusokkal ellentétben nem lépett túl a vereségén.
Hogy lenne-e bármi esélye, ha újra akarna indulni? Nagy valószínűséggel nem, ugyanis a 2016-os választás szétzúzta Hillary Clintonnak a demokrata párt által felépített mítoszát.
A Hillary Clinton mítosz
2020-ban megjelent egy regény Rodham (Hillary lánykori neve szerk.) címen, amely egy alternatív történelemben játszódik, amelyben Hillary nem ment feleségül Bill Clintonhoz, hanem saját politikai pályára lépett. Curtis Sittenfield amerikai írónő által írt fantáziában Billt soha nem választják meg amerikai elnöknek, viszont az egyedülálló Hillary 2016-ban megnyeri a választást. A regény tökéletes kifejeződése a demokraták által felépített Hillary Clinton mítosznak.
Bill Clinton elnöksége az amerikaiak magukról és országukról alkotott pozitív önkép csúcspontján történt. Clinton országos népszerűsége nem igazán terjedt ki feleségére, annak ellenére, hogy már a kampánya alatt nyilvánvalóvá tette, hogy a feleségének a hagyományosnál nagyobb politikai szerepet fog szánni. A konzervatív nők körében különösen népszerűtlen volt Hillary, miután az 1992-es kampány alatt kijelentette, hogy ő inkább karriert épített, ahelyett, hogy „sütit süssön és teázgasson otthon.” A Fehér Házban töltött nyolc év alatt Hillaryról kialakult a „hideg és örömtelen” imidzs, amely a mai napig elkíséri. Az előtte és utána érkező first ladykhez képest nagyon aktív volt, ENSZ konferenciákon szólalt fel, törvénytervezetet szponzorált és aktivizmusa megalapozta jövőbeni politikai szerepét.
Hillary Clintonnal kapcsolatban kialakult a 2000-es években egy nézet, miszerint neki kellene lennie az Egyesült Államok első női elnökének. A demokrata forgatókönyv tökéletes főszereplőt talált: egy fiatalon sikeres jogász, aktív first lady, a megcsalt, de hűséges feleség, aki végre kilép férje árnyékából és diadalmasan visszatér a Fehér Házba.
A szenátorrá választása 2000-ben csak egy lépés volt az elnökség felé. Ahogy Christopher Hitchens néhai újságíró fogalmazott még 2007-ben: Clinton úgy érezte, hogy „jár neki az elnökség”. Ezzel nem volt egyedül, a demokrata párt szintén minden erejével támogatta őt, például Obama annak ellenére jelölte őt külügyminiszternek, hogy a kampány alatt ő maga is azzal vádolta, hogy nem rendelkezik külpolitikai tapasztalattal. Ráadásul a szavazók jelentős része már ekkor bizalmatlan volt az egykori first ladyvel szemben, különösen azért, mert a Clinton Foundation számtalan olyan külföldi donortól kapott pénzt, amely egy politikus számára kompromittáló lehet.
Az amerikai pop-kultúrában általános lett Hillary Clintont tekinteni a nagybetűs női politikusnak. Hollywood ráadásul hírhedten Clinton párti volt, annyira, hogy a FiveThirtyEight 2016-ban statisztikát készített arról, hogy nyíltan a Clinton házaspárt támogató színészek összesen 4600 produkciót készítettek, így nem is csoda, ha az amerikai filmekben nem győzték ajnározni Hillary Clintont.
Amire azonban a branding csapat nem gondolt, az az volt, hogy önmagában az, hogy Hillary lehet az első női elnök, nem elég ahhoz, hogy az amerikaiak rászavazzanak. A tökéletes forgatókönyv megfeledkezett a szavazókról. Egy liberális szerzőpáros 2017-ben kiadott egy könyvet Clinton 2016-os kudarcáról: Shattered (Összezúzva) címen.
A könyv szerzői szerint Hillary azért bukott meg, mert annak ellenére, hogy 10 évig kampányolt az elnökségért nem volt üzenete, vagyis nem tudta megindokolni a szavazóknak, hogy miért válasszák meg. Ezt kiválóan illusztrálja az, hogy a kampány képtelen volt jó szlogennel előállni.
A tanácstalanságot az is jelezte, hogy hiába hoztak be egy csapat szövegírót, azok egyszerűen nem tudták megírni Clinton első beszédét, mert nem tudták mi legyen a politikus üzenete. A könyv azt is leírja, hogy a kampány nem kezelte jól Clinton email-botrányát, mert nem érzékelték a jelentőségét. Ez pedig a modern amerikai történelem legváratlanabb választási győzelméhez vezetett.
Öt évvel később Hillary Clinton még mindig azzal szerepel a tévében, hogy felolvassa elmaradt győzelmi beszédét. Bár a politikai elemzőket elszórakoztathatja a gondolat, hogy Hillary Clinton visszatérjen a politikába, ez nem tűnik valószínűnek. Mint közéleti szereplő várhatóan nem fog eltűnni, de miután képtelen volt nyerni, minden idők legnépszerűtlenebb jelöltje ellen, nem valószínű, hogy így bőven hetven felett kitenné magát még egy kampánynak.
Borítókép: Gage Skidmore/Flickr
