Az Iron Dome (Vaskupola) amerikai finanszírozásáról szóló közelmúltbeli dráma csak mellékszála volt az Andy Levin képviselő által az 1987-es terrorizmusellenes törvényhez benyújtott módosító javaslatának, amely gyakorlatilag az Izrael elleni palesztin terrorizmust támogatná – írja Jonathan S. Tobin az Israel Hayom oldalán.
Miután a képviselőház elsöprő többséggel jóváhagyta a Vaskupola-programra vonatkozó kiegészítő költségvetési törvényt, Nancy Pelosi házelnöktől kezdve a Biden-féle Fehér Házon át Naftali Bennett miniszterelnökig és Jáir Lapid külügyminiszterig mindenki gyorsan kijelentette, hogy Washingtonban mindkét párt támogatja, hogy az amerikai-izraeli szövetség olyan erős legyen, mint valaha.
Sajnos már a törvényjavaslat elfogadása előtt is egyértelmű volt, hogy ennek éppen az ellenkezője a helyzet.
A politikai spektrum baloldali széléről származó nyolc képviselőházi tag a Vaskupola finanszírozása ellen szavazott, két társuk pedig „jelenléti” szavazatot adott le.
Az intézkedés csak azért került szavazásra a múlt héten, mert napokkal korábban ugyanezek a képviselőházi tagok megakadályozták, hogy a Vaskupola program kiegészítő finanszírozása bekerüljön egy általános költségvetési határozatba. Azzal, hogy a törvényhozók előbb meghiúsították, majd ellenezték egy olyan közös izraeli-amerikai rendszer finanszírozását, amely teljes mértékben védelmi célokat szolgál, és csak azért működik, hogy megakadályozza az izraeli civilek válogatás nélküli rakétatámadások által elkövetett önkényes gyilkosságait,
azt mondták, hogy támogatják a palesztinokat az Izrael elleni terrorháborújukban.
Marie Newman, Andre Carson, Hank Johnson, Cori Bush, Alexandria Ocasio-Cortez, Rashida Tlaib, Ilhan Omar, Jesus Garcia, Raul Grijalva, Ayanna Presley és republikánus képviselőtársuk, Thomas Massey azért ellenezték a Vaskupola finanszírozási csomagját, mert támogatják a Hamász, a Fatah, az Iszlám Dzsihád és a Hezbollah testvéreik által Izrael népe ellen vívott terrorháborút.
Azért nem akarják finanszírozni a Vaskupolát, mert azt akarják, hogy Izrael veszítsen a terroristákkal szemben.
De minden dráma ellenére, amit az „Osztag” tagjai a Vaskupola törvényjavaslat körül produkáltak, mutatványuk csak mellékes volt. A fő Izrael-ellenes, értsd pro-palesztin terrorista akció máshol zajlott.
Néhány órával azelőtt, hogy a képviselőház szavazott volna a Vaskupola kiegészítő finanszírozásáról, Andy Levin képviselő, egy progresszív michigani zsidó törvényhozó, aki a Vaskupola kiegészítő finanszírozása mellett szavazott, benyújtotta saját, a palesztinokkal és Izraellel kapcsolatos törvényjavaslatát.
Levin törvényjavaslata pedig sokkal veszélyesebb Izraelre és az amerikai-izraeli kapcsolatokra, mint progresszív törvényhozótársai „nem” szavazata a Vaskupolára.
Levin törvényjavaslatának, amelyet 24 másik képviselő (közülük hét szintén zsidó) is támogat, fő célja az Izrael elleni palesztin terrorháború támogatása, miközben egy sor Izrael-ellenes politikát fogad el.
Levin törvényjavaslata tartalmazza az 1987. évi terrorizmusellenes törvény módosítását, amely a PFSZ-t terrorista szervezetként definiálja, és megtiltja, hogy irodákat nyisson az Egyesült Államokban, vagy támogatást kapjon az Egyesült Államoktól mindaddig, amíg a szervezet és tagszervezetei terrorizmussal foglalkoznak. Levin törvényjavaslata úgy módosítaná a törvényt, hogy a kormányzatnak felhatalmazást adjon arra, hogy engedélyezze a PFSZ washingtoni irodájának megnyitását és pénzeszközök átutalását a PFSZ/Palesztin Hatóságnak, még akkor is, ha a PFSZ és tagcsoportjai továbbra is részt vesznek a terrorizmusban.
Levin törvényjavaslata lehetővé teszi a kormány számára, hogy megkerülje a törvényt egyszerűen azzal, hogy kijelenti, hogy a PFSZ washingtoni irodájának megnyitása és a PFSZ/Palesztin Hatóság finanszírozása szükséges a „diplomácia” előmozdításához.
Míg a 2018-as Taylor Force Act megtiltja az Egyesült Államoknak, hogy addig támogassa a PFSZ-t, amíg az fizetést ad a terroristáknak és családtagjaiknak, Levin törvényjavaslata lehetővé tenné a kormány számára, hogy közvetlenül a PFSZ-nek utaljon át pénzeszközöket, még akkor is, ha a fenti finanszírozás továbbra is fennáll. Levin törvényjavaslata felhatalmazza az államtitkárt, hogy engedélyezze az ilyen finanszírozást egyszerűen azzal a kijelentéssel, hogy a Palesztin Hatóság „megreformálja” fizetési apparátusát. Amint arról a Palesztin Médiafigyelő múlt héten beszámolt, a Palesztin Hatóság már most úgy véli, hogy az amerikai finanszírozást vissza fogják állítani annak ellenére, hogy a Palesztin Hatóság költségvetésének közel 10 százaléka a terroristák és családtagjaik fizetésére megy el.
Egy magas rangú Palesztin Hatóság-tisztviselő szerint az amerikai finanszírozás visszaállítása „csupán szemantikai probléma”. Levin törvényjavaslata biztosítja a finanszírozás visszaállításához szükséges szemantikai trükköt.
A palesztin terrorizmus közvetlen támogatása mellett Levin törvényjavaslata több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek célja Izrael aláásása és gyengítése, miközben ugyanezt teszi az amerikai-izraeli szövetséggel. A Levin-féle törvényjavaslat megtiltja Izraelnek, hogy az Egyesült Államoktól kapott fegyvereket Júdeában, Szamáriában, Gázában és az egyesített Jeruzsálemben önvédelemre használja. Emellett olyan módon diszkriminálja Izraelt, amely legitimálja a zsidó állam elleni antiszemita bojkott-, szankció- és elidegenítési (BDS) kampányt. A Levin-féle törvényjavaslat megtiltja Izraelnek, hogy a Júdeából, Szamariából és Gázából származó árukat „Made in Israel” jelöléssel lássa el. Ehelyett Izraelnek minden ilyen árut úgy kellene megjelölnie, hogy az „Ciszjordániában/Gázában készült”. Izrael tudományos, mezőgazdasági és egyéb együttműködési megállapodásai az Egyesült Államokkal csak azokra a területekre vonatkoznának, amelyeket Izrael 1949-ben ellenőrzött. Az ezeken a területeken kívüli izraeli intézményeket és állampolgárokat bojkottálnák.
Levin törvényjavaslata megköveteli azt is, hogy a kormányzat törölje Mike Pompeo, volt külügyminiszter 2019-es megállapítását, miszerint a Júdea és Szamaria területén lévő izraeli közösségek nem illegálisak, és a Júdea és Szamaria területén lévő összes izraeli közösséget illegálisnak minősítse. Az 1967 óta Jeruzsálemben épült izraeli városrészek szintén illegálisnak minősülnének, csakúgy, mint a Júdeában, Szamáriában és Jeruzsálemben lévő illegális palesztin építkezésekre vonatkozó építési törvények betartatására irányuló izraeli intézkedések.
Levin palesztinbarát terror-törvényjavaslatának legjelentősebb aspektusa vitathatatlanul az a név, amelyet adott neki. Levin a leendő szövetségi törvényét „A kétállami megoldásról szóló törvénynek” nevezte el.
Levin döntése, hogy ezt a kifejezést használja a palesztin terrort támogató, Izraelt aláásó törvényjavaslatának reklámozására, két fontos dolgot árul el nekünk. Először is, megmutatja, hogy a progresszívek valójában miről beszélnek, amikor kijelentik, hogy támogatják a „kétállami megoldást”.
Levin törvényjavaslata nem említi a „békefolyamatot”. A Levin-féle törvényjavaslat csak kétszer említi az izraeli-palesztin békét, mellékesen utalva az Izrael és a palesztin állam közötti „békés kapcsolatokra”, amelyek létrehozásához Levin ragaszkodik.
A törvényjavaslat nem határozza meg, hogy a palesztinoknak és Izraelnek tárgyalások útján kell megoldaniuk konfliktusukat. Az, hogy a béketárgyalások újraindulnak-e vagy sem, Levin és társszponzorai számára teljesen lényegtelen. Ehelyett Levin törvényjavaslata meghatározza, hogy az Egyesült Államoknak milyen eszközökkel kell kényszerítenie Izraelt arra, hogy megadja magát a palesztin terrorháborúnak.
Mivel a törvényjavaslat célja az, hogy az Egyesült Államok felhatalmazza a PFSZ-t és a Palesztin Hatóságot, miközben azok támogatják, finanszírozzák, végrehajtják és dicsőítik az Izrael elleni terrortámadásokat, magától értetődik, hogy Levin és társtámogatói nem bánják, sőt jutalmazni akarják az Izrael elleni palesztin terrorháborút.
Amikor tehát az olyan progresszív demokrata törvényhozók, mint Levin és 24 társszponzora kifejezik támogatásukat a „kétállami megoldás” mellett, nem azt mondják, hogy a palesztin és Izrael közötti konfliktus békés megoldását akarják. Számukra a „kétállami megoldás” az Izrael elleni palesztin terrorháború támogatásának kódja.
Ezzel elérkeztünk Levin „kétállami megoldásról szóló törvényének” második tanulságához. Amikor az izraeliek és Izrael támogatói a „kétállami megoldás” támogatását hirdetik, egy bizonyos elméleti képet tartanak szem előtt. Az ő elképzelésük szerint a „kétállami megoldás” a Palesztina és Izrael közötti konfliktus békés megoldásának módja. A „kétállami megoldás” értelmében Izrael kivonul Júdea és Szamaria nagy részeiből – de általában nem az egész területről, mivel Júdea és Szamaria jelentős részei vagy létfontosságúak Izrael fizikai túlélése szempontjából, vagy olyan nagy izraeli lakossági központokat tartalmaznak, amelyeket a legtöbb „kétállami” támogató Izrael állam szerves részének tekint.
Ami Jeruzsálemet illeti, az elméleti „kétállami megoldás” támogatói úgy vélik, hogy a végső békerendezés során Izrael szimbolikus engedményeket tenne Jeruzsálemben, például átadná a szuverenitást Abu Dis felett, amely egy palesztin falu Jeruzsálem városhatárain belül, de a város biztonsági határán kívül. Ezen túlmenően azonban Izrael 3000 éves fővárosa maradna.
A „kétállami megoldás” elméleti koncepciója azon az elképzelésen alapul, hogy amikor a palesztin állam létrejön azokon a területeken, ahonnan Izrael kivonul, akkor ez az állam békében lesz Izraellel. Hivatalos békeszerződést fog aláírni a zsidó állammal, amelyben hivatalosan elismeri annak létjogosultságát.
A probléma ezzel az elméleti koncepcióval az, hogy a palesztinok ellenzik. Az elmúlt száz évben a palesztinok elutasították a „kétállami megoldás” minden olyan koncepcióját, amely nem csupán eszköz a zsidó állam felszámolására irányuló változatlan céljuk előmozdítására. És még mindig ellenzik.
Két héttel ezelőtt a veterán palesztin közvélemény-kutató, Khalil Shikaki egy új palesztin közvélemény-kutatást tett közzé, amelyből kiderült, hogy a palesztinok 62 százaléka ellenzi a „kétállami megoldást”, noha azzal, hogy Shikaki nem definiálta a fogalmat, hagyta, hogy a válaszadói úgy határozzák meg a „kétállami megoldást”, ahogyan csak akarják.
Másrészt 54 százalék támogatja a „fegyveres ellenállást” – vagyis a terrorizmust – Izrael ellen.
Az 1920-as évek óta a palesztinok kijelentették és tetteikkel demonstrálták, hogy számukra a palesztin állam létrehozása Jeruzsálemben, Júdeában és Szamáriában (Gázával együtt) azt jelenti, hogy etnikailag megtisztítják ezeket a területeket minden zsidó jelenléttől, és – ahogyan Gázában tették az elmúlt 16 évben – előretolt bázisként használják őket az Izrael többi része elleni háború folytatásához.
Az arab izraeli zavargók és pogromisták, valamint a Palesztin Hatóság és a Hamász közötti operatív együttműködés a legutóbbi, májusi harcok során nem volt véletlen. A Hamász és a PFSZ/Palesztin Hatóság szemszögéből nézve az izraeli arabok teljes jogú partnerek egy olyan háborúban, amely csak akkor ér véget, ha Izrael megszűnik létezni.
Röviden, a palesztinok számára a „kétállami megoldás” nem eszköz sem a béke, sem a palesztin államiság eléréséhez. Ez egy eszköz arra, hogy továbblépjenek az Izrael megsemmisítésére irányuló háború következő szakaszába. Shikaki felmérése azt mutatta, hogy a palesztinok véleménye ma sem más, mint 1920-ban, 1947-ben, 1967-ben vagy 1993-ban.
Eljött az idő, hogy felismerjük e tények jelentőségét, és cselekedjünk aszerint. A demokraták nagy többsége, akik megszavazták a Vaskupola finanszírozását, nem bizonyította, hogy az Izrael iránti kétpárti támogatás olyan erős, mint valaha.
Azt bizonyították, hogy a demokraták többsége nem hajlandó nyilvánosan támogatni az Izrael elleni palesztin terrorizmust.
És itt jön a képbe Levin törvényjavaslata. Nem az a célja, hogy előmozdítsa a kétállami megoldás izraeli elképzelését.
Az a célja, hogy ő és kollégái fügefalevelet kapjanak, amely mögé bújhatnak, miközben a kétállami megoldás palesztin változatát terjesztik elő. Ezért a törvényjavaslat legalizálja a palesztin terroristák amerikai támogatását, és aláássa Izrael biztonságát és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait.
Izrael és Egyesült Államokbeli támogatóinak felelőssége, hogy feltárják az igazságot. A palesztinok és egyre több progresszív támogatójuk számára a „kétállami megoldás” nem a béke elérésének eszköze. Inkább csak egy eufemizmus a palesztin terrorháború támogatására. Az izraelieknek és az Izrael-párti amerikaiaknak meg kell érteniük, hogy a mai politikai légkörben, amikor a palesztinok és progresszív támogatóik a „kétállami megoldást” elfogadják, nem az Izrael és a palesztinok közötti békés együttélés kilátásait próbálják előmozdítani. Ők a palesztin terrorizmust támogatják és Izrael megsemmisítését szorgalmazzák.
