BLM-viszály tépi szét a zsidó összefogás platformját

A szervezet, amely úttörő szerepet játszott a fekete amerikaiakkal való zsidó polgárjogi szövetségben, bennfentesek szerint részben a Black Lives Matter mozgalom támogatása miatt veszítheti el függetlenségét.

A Jewish Council for Public Affairs (JCPA, Zsidó Közügyek Tanácsa), az alulról szerveződő közösségi kapcsolati háló tárgyalásokat folytat jövőjéről az észak-amerikai zsidó szövetségekkel, a szövetségi hálózat ernyőszervezetével – írja Ron Kampeas és Asaf Shalev a JTA zsidó hírügynökségnél megjelent véleménycikkben.

Sem a JCPA, sem a Jewish Federations nem kívánt nyilatkozni, de egyes bennfentesek szerint a valószínűsíthető a JCPA beolvadása a szövetségek ernyőszervezetébe. Egy ilyen lépés véget vetne a JCPA 75 éves, konszenzuson alapuló polgárjogi érdekérvényesítő tevékenységének, és csupán egyetlen, a gazdag adományozóknak mélyen alárendelt hang maradna, amely a zsidók nevében szólal fel nemzeti ügyekben.

Más bennfentesek szerint a tárgyalásoknak még mindig nyitott a vége, és nincs egyértelmű eredmény a láthatáron. Hangsúlyozzák, hogy a „megbeszélések” csak a problémák feltárására és nem megtárgyalásukra irányulnak.

A tárgyalásokat Eric Fingerhut, a Zsidó Szövetségek vezérigazgatója és David Bohm, a JCPA elnöke vezeti. Nem tudni, hogy tűztek-e ki határidőt a megoldásra.

Az amerikai politikai viszonyok, valamint a két csoport finanszírozási és vezetői helyzete miatt egy esetleges egyesülés több szempontból is praktikusnak tűnik. A lehetőség azonban megdöbbentette a JCPA néhány oszlopos tagját, akik úgy tekintenek rá, mint a zsidó közösségben megmaradt kevés hely egyikére, ahol az egységet ápolják. Attól is tartanak, hogy eltűnése véget vetne annak a vezető szerepnek, amelyet a zsidó közösségek a második világháború utáni Amerika alakításában játszottak.

A JCPA „a politikai döntések meghozatalának legdemokratikusabb, kis ’d’-vel írt módszerét képviseli” mint közösség, mondta Hannah Rosenthal, aki évekig volt az ügyvezető igazgatója, majd az egyik tagszervezet, a milwaukee-i szövetség elnök-vezérigazgatója.

Ezzel szemben a szövetségi rendszert, amely pénzt gyűjt Izrael számára és helyi zsidó tevékenységekre, inkább az adományozók, mint az alulról jövő emberek irányítják, mondta Rosenthal. A nagy adományozók elidegenedésétől óvakodva egy egyesített szervezet valószínűleg kevésbé lenne hajlandó a faji igazságosság, az éghajlatváltozás és az őssejtkutatás olykor vitatott kérdéseivel foglalkozni, mint a JCPA, mondta.

„Nem árulok el titkot, amikor azt állítom, hogy a szövetségi rendszerben a nagyobb adományozóknak nagyobb beleszólása van egy helyi közösség ügyeibe, mint a kisebb adományozóknak” – mondta Rosenthal.

A Jewish Telegraphic Agency több mint egy tucat emberrel készített interjút a cikkhez, köztük a helyi zsidó közösségi tanácsok igazgatóival, akik a JCPA hálózat gerincét alkotják, valamint a JCPA korábbi munkatársaival. Sokan a téma érzékenységére hivatkozva nem kívántak nyilatkozni.

A bennfentesek közül néhányan azt mondják, hogy a JFNA azon törekvésének kiváltó oka, hogy gyakorlatilag átvegye a JCPA-t, augusztusban történt, amikor a JCPA mintegy 600 zsidó szervezettel együtt aláírta a The New York Times-ban megjelent nyílt levelet, amely azt hirdette, hogy „Black Lives Matter”-t (Fekete életek számítanak). Mások szerint a tárgyalások már akkor is folyamatban voltak.

A hirdetés feldühítette a szövetség egyes tisztviselőit, akik úgy vélték, hogy meggondolatlanság volt támogatni egy olyan mozgalmat, amelyet a republikánusok megvetnek, és amelyet Izrael-ellenes politikával vádoltak.

Ezek a tisztviselők amiatt is aggódtak, hogy a hirdetés megkérdőjelezi a JFNA védjegyét: a pártatlanságot. Bár a JCPA és a Zsidó Szövetségek különálló nemzeti csoportok, a helyi szövetségek és a zsidó közösségi kapcsolatok tanácsai szimbiózisban élnek egymással: Gyakorlatilag minden helyi szövetség finanszírozza valamilyen mértékben a JCRC-t (Zsidó Közösségi Kapcsolatok Tanácsa – helyi székhelyű zsidó szervezet, amely a Zsidó Tanács Közügyek szervezetének helyi alaptagjaként működik), és kb. egy tucat kivételével mindegyik JCRC teljes mértékben be van építve a szövetségbe. Ezáltal a szövetségek adománygyűjtése sebezhetővé válik az elégedetlen adományozókkal szemben, ha egy közösségi kapcsolati tanács megosztó véleményt fogalmaz meg.

Sokkal rosszabb az amerikai antiszemitizmus, mint amit jelentenek, vélik közösségi vezetők

Az esetek többségét nem jelentik be, érvel Malcolm Hoenlein. Az interszekcionalitás a támadások friss hullámának fő mozgatója.

A modell hagyományosan éppen az ellenkezőjét hivatott elérni, és az adománygyűjtést elkülöníteni a kormányzati és közösségi kapcsolatoktól – mondta Shaul Kelner, a Vanderbilt Egyetem professzora, aki a kortárs amerikai zsidó közösséget tanulmányozza. De ez a modell mára nehezen fenntarthatóvá vált, mondta.

„Ahogy az ország polarizáltabbá vált, úgy vált a zsidó közösség is. Ez sokkal nehezebbé tette a JCPA munkáját”

– mondta Kelner.

A 2015-ös iráni nukleáris megállapodásról szóló megosztó vita során például a szövetségek és a közös vezetői bizottságok azon tépelődtek, hogy támogassák vagy elutasítsák a megállapodást.

A JCPA-hoz közel állók szerint a közösségnek szüksége van egy olyan országos szervezetre, amely képes szövetségeket kötni más csoportokkal, és zsidó hangot biztosítani a civil társadalom alakításában. Ron Halber, a Greater Washington JCRC ügyvezető igazgatója szerint a szövetségek, amelyek jobban ki vannak téve az adományozók nyomásának, szükségszerűen kevésbé mozgékonyak.

„Egy független JCPA megvédi a szövetségeket néhány nagyon-nagyon nehéz politikai és megosztó kérdéstől” – mondta Halber.

A JCPA-t 1944-ben alapították Nemzeti Zsidó Közösségi Kapcsolatok Tanácsadó Testülete néven olyan csoportok, amelyek arra törekedtek, hogy a közösség egységes hangon beszéljen arról, ami később holokausztként vált ismertté. Az 1940-es évek végén a csoport a diszkriminatív bevándorlási politika megszüntetése érdekében folytatott érdekérvényesítő tevékenységet. 1950-re a polgári jogok kerültek a középpontba, és a NAACP-vel közösen megalapították a Leadership Conference on Civil Rights (Polgári Jogi Vezetői Konferencia) nevű szervezetet, amely segített a szegregáció feloldásában és a szavazati joggal kapcsolatos aktivizmus élére állni. (A szervezet 1997-ben megváltoztatta a nevét).

Az ernyőszervezet az 1980-as években jelentős erőt képviselt, konszenzusos politikát alakított ki a bevándorlás, a polgárjogok, az 1967-es hatnapos háborút követő Izrael-pártiság, valamint a 70-es és 80-as években a szovjet zsidóság ügyében.

A hivatalos nyilatkozatok megfogalmazásának folyamata fáradságos, hónapokig tartó vitát és a nemzeti ügynökségek, illetve a jelenleg 125 tagot számláló JCRC-k egyetértését igényli. A folyamat az éves JCPA-konferencián zajló hosszadalmas szavazási folyamatban csúcsosodik ki. A folyamat célja, hogy hiteles konszenzust biztosítson olyan kérdésekben, mint Izrael, a polgári jogok, a gyűlölet-bűncselekmények és újabban az éghajlatváltozás, illetve az őssejtkutatás.

Még akkor is hasznos volt, amikor nem lehetett konszenzusra jutni: 2015-ben a JCPA egy nem kötelező erejű nyilatkozatot adott ki az iráni atomalkuról. (A közvélemény-kutatások szerint az amerikai zsidó közösség többsége támogatta a megállapodást, de jelentős részük ellenezte is).

Ez a folyamat azonban egyre kevésbé felel meg Amerika polarizált politikájának, ami egy nagyrészt liberális többség és egy igen hangos és egyre aktívabb konzervatív kisebbség között megosztott zsidó közösségben tükröződik.

A bennfentesek szerint a filantrópok gyakrabban adományoznak inkább ideológiai irányultságú csoportoknak, ami kevésbé vonzóvá teszi a JCPA konszenzusépítésre helyezett hangsúlyát. A JCPA pénzügyi adatai szerint a 2015-ös közel 4 millió dollárról 2019-ben – a legutolsó olyan évben, amelyről rendelkezésre állnak adatok – 2,4 millió dollárra csökkent az adományok összege.

A JCPA küzdelmei nem csak pénzügyi jellegűek voltak. Legalább egy tagját elvesztette: Az Amerikai Zsidó Bizottság tavaly csendben kiírta magát a JCPA nemzeti listájáról, amely most 16 csoportot foglal magában. Az AJC szóvivője nem válaszolt a megkeresésre.

Nemrégiben pedig a JCPA vezérigazgató nélkül maradt: a legutóbbi vezető, David Bernstein az év elején távozott, és most a Jewish Institute for Liberal Values-t vezeti, amely az utóbbi időben a kritikai fajelmélet veszélyeire figyelmeztetett, egy olyan oktatási keretrendszerre, amely azt állítja, hogy a rasszizmus beágyazódik a jogrendszerekbe és a politikába.

A Jewish Federations ehhez képest 2019-ben 270 millió dolláros költségvetéssel rendelkezett, és stabilabb pénzügyi helyzetbe került. Viszonylag új vezérigazgatója is van Fingerhut személyében, aki két éve csatlakozott a szervezethez – bennfentesek szerint konzervatív szemléletet hozva magával a nyilvánossággal kapcsolatosan. Emlékeztetnek a Hillel International vezérigazgatójaként eltöltött éveire, ahol keményen fellépett az ellentmondásos üzenetekkel szemben, különösen Izraellel kapcsolatban. Ez magában foglalta a Hillel és a J Street egyetemi tagozata, az izraeli kormányt gyakran bíráló liberális politikai csoport közötti együttműködés megakadályozását is.

A J Street követeli, hogy Biden tartsa fenn a zsidó otthonok muszlim megszállását

Caroline Glick szerint az amerikai baloldal legitimizálja az Izrael-ellenes erőszakot.

A független JCRC-k számos igazgatója elmondta, hogy érdeklődéssel figyelik a tárgyalásokat, de sokan megjegyezték, hogy a nemzeti JCPA évek óta nem befolyásolja tevékenységüket.

Az országos szervezetek egyre nehezebben találnak közös nevezőt, amit a nagyobb amerikai zsidó szervezetek elnökeinek konferenciáját megosztó belharcok és nézeteltérések is bizonyítanak.

Jeremy Burton, a bostoni JCRC igazgatója szerint az „egy méretben kaphatóság” már nem szolgálja a zsidó közösségeket.

„A kérdések, a kapcsolatok és a partnerségek, valamint az, hogy az egyre inkább széttöredezett pártpolitikai, nemzeti párbeszédünkben hova kell állni ezekben a kérdésekben, más Bostonban, mint Houstonban” – mondta. A JCRC St. Louis-i, San Franciscó-i és minnesotai tisztviselői hasonlóan vélekedtek.

Steve Gutow szerint, aki 2005 és 2015 között vezette a testületet, a JCPA hozzáadott értéke abban rejlik, hogy hallatja a zsidó „utca hangját” – azaz a JCRC választóinak, ahova zsinagógák, zsidó testvéri szervezetek, alulról építkező aktivisták és veterán csoportok tartoznak, amelyek szélesebb körű közösségi aktivizmust folytatnak.

„Ez az elképzelés a 40-es években kezdődött, hogy jó lenne, ha bizonyos kérdéseket olyan emberek egy csoportja vizsgálna meg, akik így vagy úgy kötődnek a szövetséghez, de valószínűleg jobban részt vesznek abban is, ami a zsidó közösség színterein történik, olyan szinteken, amelyek nem csak az adakozásról szólnak” – mondta.

Az amerikai politika polarizálódása és a 2008-as pénzügyi válság miatt a zsidó közösségi kapcsolatok nehezebben eladhatóvá váltak az adománygyűjtők számára, mondták bennfentesek.

Az adományozók több értelmét látták egy olyan jobb- vagy baloldali zsidó csoportnak adakozni, amely teljes mértékben a saját politikájának szentelte magát, mint egy olyan szervezetnek, mint a JCRC vagy a JCPA, amely szükségszerűen olyan politikákat is támogat, amelyeket ők nem tartanak fontosnak, vagy akár elleneznek is.

A folyamat felgyorsította a JCRC-k beolvadását a helyi szövetségekbe.

A polgárjogi tüntetések, amelyek azt követően törtek ki, hogy egy rendőr megölte az afroamerikai George Floydot Minneapolisban 2020 májusában, felfedték ezeket a megosztottságokat a zsidó közösségben.

A Bend the Arc, egy liberális zsidó társadalmi igazságossággal foglalkozó csoport állt a Black Lives Matter mozgalmat támogató augusztus 28-i hirdetés élére. Nyelvezete egyértelmű volt: „A Black Lives Matter a ma polgárjogi mozgalma ebben az országban, és ez a legjobb esélyünk a méltányosságra és az igazságosságra. Ha támogatjuk, olyan országot építhetünk, amely beváltja a szabadság, az egység és a biztonság ígéretét mindannyiunk számára, kivétel nélkül”.

A nemzeti zsidó intézményrendszer azonban óvatos volt a mozgalommal szemben, amióta a Mozgalom a Fekete Életekért (Movement for Black Lives), egy aktivista csoport, amely a BLM égisze alatt egyes, de nem minden csoportot képvisel, Izraelt apartheid államnak nevezte és népirtással vádolta.

Azóta a BLM mozgalom számos vezetője élesen bírálta Izraelt, párhuzamot vonva a palesztinok küzdelme és a sajátjuk között.

A Black Lives Matterrel együttműködő zsidó csoportok megjegyzik, hogy a mozgalom decentralizált, és az egyes tagok és csoportok nem feltétlenül támogatják, vagy nem is érdekli őket az Izraellel szembeni kritika. Úgy látják, hogy a mozgalom inkább a faji igazságossággal kapcsolatos eszmék, mintsem egy konkrét akcióterv kialakulásához vezetett.

A 2020-as év végi jelentésében a JCPA azzal büszkélkedett, hogy „támogatja a fekete közösséget, hogy kiálljon a strukturális rasszizmus felszámolása mellett az Egyesült Államokban”. Ugyanakkor elismerte, hogy „a Black Lives Matter mozgalmon belül felmerültek az antiszemitizmussal kapcsolatos kérdések és aggodalmak”, és azt mondta, hogy webináriumokat és forrásokat készített, amelyekben ezekre a panaszokra válaszolt.

Van, aki meglepődik ezen? A Black Lives Matter a Hamász terroristái mellett áll

Összenő, ami összetartozik.

Egy bennfentes bírálta a JCPA-t a közelmúltban elfogadott, csak a demokraták által támogatott választójogi reformokat támogató állásfoglalásai miatt, szemben a kevésbé kifogásolható intézkedések, például a pártoktól független szavazókörökhöz való csatlakozás mellett való kiállással. A választójogi aktivisták azonban, akiket a republikánusok által állami szinten előterjesztett, a választójoghoz való hozzáférést korlátozó új törvények sorozata riaszt, kevés hasznát látják a látszólagos semlegességnek.

Fingerhut, aki a szövetségi mozgalmat képviseli a JCPA-val folytatott megbeszéléseken, állítólag éppúgy kihasználja azt a tényt, hogy a választókerületi JCRC-k túlnyomó többsége teljes egészében szövetségi vezetésű, mint az adományozók feletti befolyását. Fingerhut a kritikusai szerint hajlamos kiszorítani az ellenvéleményt. Védelmezői szerint vezetői stílusa a dolgok véghezvitelében szerzett tapasztalatokkal jár együtt.

A Hillelnél Fingerhut megduplázta a finanszírozást, és világos paramétereket határozott meg az Izrael-politikával kapcsolatban. A JFNA vezetőjeként pedig a világjárvány idején Fingerhut segített kiharcolni a Kongresszustól és a Trump-kormányzattól a nonprofit szervezeteknek nyújtott hatalmas segítséget. Fingerhut, aki az 1990-es években mérsékelt demokrataként képviselte Ohiót a kongresszusban, ragaszkodik a pártatlansághoz.

A JCPA továbbra is igyekszik közös nevezőt találni. Legutóbbi állásfoglalásai között szerepelt egyebek mellett a Kínában elnyomott muzulmán ujgurok védelmének szorgalmazása, valamint az Izrael és arab szomszédai között nemrégiben létrejött normalizációs megállapodások előmozdítása.

Halber szerint a JCPA a hálózatépítés platformja. Elmondta, hogy a washingtoni JCRC néhány közelmúltbeli kezdeményezése más JCRC-kkel folytatott megbeszéléseken jött létre. St. Louisban egy olyan programot vettek mintául, amely zsidó diákokat küld állami és magániskolákba, hogy zsidó tizenévesekként beszélgessenek az életükről. Egy másik program, amely az Izraelről, a zsidóságról és a holokausztról szóló állami iskolai tanterveket vizsgálja felül, San Franciscóból származik.

Ha ez a fajta párbeszéd legalább informálisan folytatódna, sem lenne ugyanaz, mint „egy fórum, ahol eszmét cserélhetnek” – mondta Halber, különösen a válság idején.

„A polarizációval, a zsidó közösséggel egy olyan társadalomban, ahol a demokratikus normák aláásása zajlik, amikor szügség mutatkozik arra, hogy összehozzuk az embereket, hogy képviseljük Izrael érdekeit, támogassuk a csoportközi kapcsolatokat az antiszemitizmus mostani erősödése idején, ez a JCRC mozgalom aranykora kellene, hogy legyen” – hangsúlyozta.

Rosenthal, a JCPA korábbi ügyvezető igazgatója szerint a legjobb védelmet az antiszemitizmus ellen azon, a reagáló közösségi kapcsolatokon keresztül kialakított összefogások jelentik, amelyeket a szövetségek kevésbé tudnak kezelni. Felidézte, hogy a milwaukee-i szövetség igazgatójaként vallásközi rendezvényt hívott össze egy zsinagógában a 11 zsidó hívő 2018-as pittsburghi lemészárlása után.

„Felszólítottuk a más vallású hitfelekezetek vezetőit, hogy jöjjenek fel a bimára (tóraolvasó emelvény – a szerk.), és jöttek, és jöttek, és jöttek, és jöttek” – mondta. „Sírva fakadtam. Én egy holokauszt túlélő gyermeke vagyok, és csak néztem ezeket az embereket, akik feljöttek, hogy azt mondják, szolidárisak vagyunk veletek, támogatunk benneteket. Ez nem történhetett volna meg egy erőteljes közösségi kapcsolati stratégia nélkül”.

Steve Windmueller, a Hebrew Union College-Jewish Institute of Religion zsidó közösségi tanulmányok professzora, aki a New York állambeli Albany-ban a szövetséget, Los Angelesben pedig a JCRC-t irányította, azt mondta, hogy a múltbeli válságok, beleértve a hatnapos háborút és a polgárjogi mozgalmat, olyan pillanatok voltak, amikor az egységes zsidó hang hatásosnak bizonyult. Az ilyen pillanatok a jövőben is folytatódni fognak, mondta.

„A közösségnek ki kell találnia, hogyan üzenhetjük hatékonyan, hogy mik az érdekeink, különösen egy olyan időszakban, amikor megannyi antiszemitizmus mellett a zsidó közösségnek a szélesebb nyilvánosságtól való elszigetelődését látjuk ” – mondta Windmueller.

A zsidó érdekeltség a kritikai fajelmélet elleni harcban

Miért állnak az amerikai zsidó csoportok a rossz oldalon ebben a csatában? – teszi fel a kérdést Jonathan S. Tobin.