„Radikális ellenzői megajándékozták azzal Trumpot, hogy megnyitották számára az utat a győzelem felé” — írja Douglas Murray a The Telegraph hasábjain.
Douglas Murray brit publicista, az Európa furcsa halála című könyv szerzője szerint kezd kialakulni egy konszenzus a médiában és a közéletben azzal kapcsolatban, hogy Donald Trump mindenképpen veszíteni fog a novemberi választásokon. Az író szerint a cikkek gyakran reménykedő hangon elemzik a közvélemény-kutatásokat, és az elnök számtalan kritikusa alig várja, hogy végleg leírhassa őt. Murray szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy Trump veszít novemberben.
A szerző elismeri, hogy az előrejelzések szerint nem áll jól Donald Trump szénája. Még a republikánus szócsőnek számító Fox News csatorna közvélemény-kutatása szerint is 8 százalékkal vezet Joe Biden. Az sem ígér sok jót az elnöknek, hogy a megkérdezettek többsége a legfontosabb témákkal kapcsolatban mind azt nyilatkozta, hogy inkább Obama egykori alelnökével ért egyet.
„Korábban úgy tűnt, Trump útja a győzelemhez elsősorban két faktoron múlik: egyrészt, hogy ne vezesse bele az Egyesült Államokat egy újabb háborúba, másrészt, hogy a gazdaság stabilan növekedjen. Sokáig úgy látszott, Trump mindkét fronton jól teljesít. A gazdaság növekedett, és agresszív retorikája ellenére vagy talán pont annak köszönhetően, Trump az utóbbi idők egyik legkevésbé intervencionista elnökének bizonyult”
— írja Murray, aki szerint úgy tűnhetett, hogy minden az elnöknek kedvez, aztán megérkezett a vírus.
A publicista leírja, hogy az elnök kritikusai váltig állítják, hogy Trump rosszabbul kezelte a mostani válságot, mint a világ többi vezetője. A szerző szerint ez egy vitatható állítás.
„Míg a legtöbb demokráciában rövid politikai tűzszünetet kötöttek a pártok annak érdekében, hogy sikeresen kezeljék a koronavírust, addig Amerikában a választás közelsége miatt egyetlen tűzszünet se tartott egy másodpercnél tovább”
— állítja Douglas Murray.
A szerző rámutat arra, hogy a nyugati demokráciák többségében kialakult egyfajta társadalmi konszenzus arról, hogy „a vezetők megtesznek minden tőlük telhetőt a vírus megfékezésére.” Azonban, mint írja, az Egyesült Államokban nem került sor ilyen közmegegyezésre.
„A halálozási rátáktól kezdve a maszkviselésig minden kiváló indoknak bizonyult arra, hogy az emberek szidják vagy dicsőítsék Trump hozzáállását”
— teszi hozzá a publicista, aki szerint az elnök ellenfelei valószínűleg nem is álmodtak arról, hogy ilyen jó indok kerekedik Trump kiebrudalására, mint az, hogy le kell állítani a gazdaságot.
„Néhány demokrata annyira szeretne megszabadulni Trumptól, hogy a viselkedésük alapján azt lehet hinni, hogy boldogan bedöntetnék az amerikai és a globális gazdaságot, ha ez ahhoz vezetne, hogy Trump eltűnik az ovális irodából”
— állítja Murray.
Mindezek ellenére a publicista szerint Donald Trump helyzete mégsem kétségbeejtő, sőt az elmúlt hetekben kibontakozó válság egy olyan lehetőséget adott számára, amit szerinte az elnök ki is fog használni. Ezt a lehetőséget pedig Murray szerint a baloldal adta neki azzal, hogy lázongani kezdtek az amerikai városok utcáin.
„A harag jogos kifejezése nem sokáig tartott, és villámgyorsan megjelentek az őrültebb elemek. Néhány nap alatt az a narratíva, hogy »ezek felháborító cselekedetek voltak bizonyos rendőrök részéről« arra változott, hogy »a rendőrség intézménye teljesen rossz« . Innen pedig gyorsan következtek a mostani tüntetések szlogenjei, amelyek már nem tűrnek nyomdafestéket”
— írja Murray, aki szerint a radikálisok könnyen azt hihették, hogy ebben a kivételes pillanatban a társadalom az ő oldalukon áll. Ez a gondolat jogos is lehetett, hiszen a közvélemény felháborodott George Floyd megölésén. Azonban a publicista szerint a baloldali lázadók gyorsan elvesztették a közvélemény szimpátiáját.
„Ahogy Chicagóban megnövekedett a gyilkosságok száma, a fegyveres bűncselekmények hétről hétre megkétszereződtek New Yorkban, törvénytelen elemek és fosztogatók árasztották el az ország nagyvárosait, úgy az amerikaiak is kaptak egy kis ízelítőt abból, hogy milyen lenne, ha valóban megszűnne a rendőrség. Most talán sokan hallgatnak, mert félnek, hogy a legrosszabb vádaskodás célpontjába kerülnek, de valószínű, hogy nem változtatták meg a véleményüket (a törvény és a rend szükségességével kapcsolatban)”
— jelenti ki a brit újságíró.
Murray bemutatja: ahogy a rendőrség kérdésében, úgy a szobrokkal kapcsolatban is gyorsan eljutottak a még elfogadható kritikától a szélsőségesig, hogy „ne csak a konföderációs szobrokat bontsák le, hanem döntsék le Kolombusz, Washington és Jefferson emlékműveit is.”
A publicista beszámol egy kérdőívről, amelyben a magukat liberálisnak nevező amerikaiak többsége azt nyilatkozta, hogy az alkotmányt is át kellene írni.
„Az ország többsége hallgat, de figyelnek, és meg lennék lepve, ha egyetértenének azzal, ami történik. Nyilvánvaló, hogy Trumpnak is ezt súgja az ösztöne. A Mount Rushmore-nál tartott július negyedikei beszédében egyértelműen az ország halkan forrongó, nem teljesen néma többségét szólította meg. Beszédében elmondta, hogy büszke az Egyesült Államokra, miközben a baloldal csak megvetéssel és elítéléssel nyilatkozott a témában. Elmondta, hogy hisz a törvényes rendben és tiszteli az amerikai hadsereget és rendőrséget. Az ehhez hasonló megnyilvánulásokra a baloldal egyre őrültebben reagál, amivel pont Trump malmára hajtják a vizet” — írja Murray.
2016-ban se gondolta senki, hogy Trump győzhet, a demokraták és a média jelentős része nem értette, hogy miért akarna bárki a nagyszájú üzletemberre szavazni.
Murray egy Michigan állambeli demokratát hoz fel józan ellenpéldaként, aki már 2016-ban is megjósolta Trump győzelmét. Debbie Dingell több üzenetet kapott fehér demokrata szavazóktól, akik le vannak döbbenve, hogy lefasisztázzák, lerasszistázzák őket, amiért fehérek és morálisan, valamint gazdaságilag is konzervatív nézeteket vallanak.
„Ez az elfeledett, némaságba burkolózó szavazó hangja, akit már 2016-ban is félretoltak. Dingell szerint Trump most igyekszik mozgósítani a bázisát. (…) Szabad-e leírnunk Trumpot? A felmérések alapján le lehet. Érdemes-e leírni? Még nem”
— írja Douglas Murray.
A teljes cikk itt olvasható.
