Nyílt levél Kövér Lászlónak annak kapcsán, hogy meg akarja mondani, ki tartozik a magyar nemzethez és ki nem, holott ez nincs benne a munkaköri leírásában.
Tisztelt országgyűlési elnök úr!
Lehet, hogy meglepőnek tartja, de én abszolúte nem szeretem, ha a Fidesz-kormányt nácizzák, fasisztázzák; jó, a 30-as évek olasz állami korporativizmusától nyilván ellestek egy-két dolgot, de általában ugye nem ezt kérik számon önökön, akik „fasizmussal” meg Carl Schmittel jönnek.
Az önök Nemzeti Együttműködési Rendszere számomra csak egy erősen tekintélyelvű, cinikus, számos nyugati civilizációs értéket nem valló (pl. egyéni jogok, magántulajdon), párt- és családközeli zsákmányszerző vállalkozás, viszont kétségkívül mellette szól, hogy jó kapcsolatokra törekszik a zsidósággal és Izrael Állammal. Ez mindenképpen jó hír.
A rossz hír viszont az, hogy önök valamilyen rejtélyes okból azoknak is állandóan üzenni akarnak, akik már önöktől is annyira jobbra vannak, hogy lecsúsznak a Google Mapsről. Talán nem kell hosszabban felidéznem sok minősített esetet a Hír TV becsületnapi közvetítésétől a Wass Albert kultuszon, Siklósi Beatrix és Bayer Zsolt munkásságán át mondjuk a Rongyos Gárda rehabilitálásáig vagy Takaró Mihály kormányzati szerepvállalásáig; ön is pontosan tudja, mi a helyzet.
Hogyne tudná, hiszen számos esetben ön is a probléma része. Például most.
A Fidesz antiliberális fordulata óta eltelt hosszú évtizedekben mindig igyekeztem elolvasni a nyilatkozatait, a kommunikációs csapat egység-üzeneteihez képest ugyanis ön mindig üdítő őszinteséggel, saját szavaival mondja meg a tutifrankót. Számos vérnyomás-növekedésem és még több ősz hajszálam kötődik önhöz, most viszont úgy látom: a Demokratának tett minapi nyilatkozata még az eddigi paranoiákhoz képest is igazi határátlépés.
Az még csak a szokásos forma, mondhatni napi ügymenet, hogy „Illúziókat ne tápláljunk, a bennünket visinszkiji hévvel vádoló luxemburgi ‘barátaink’ például nem azért fordulnak ellenünk, mert tévednek vagy rosszul informáltak, hanem azért, mert ez a megbízatásuk”. Valakik tehát a háttérből ellenünk szövetkeznek, megbízásokat adnak, összeesküsznek. Gondolom, hogy rabok tovább nem lesznek.
Az viszont érdekes új elem ebben a, khm, gondolatkörben, hogy Soros György kifejezetten átminősül ebben az interjúban: ő itt már csak „egy láthatatlan hatalmi gépezetnek, a világban jelen lévő úgynevezett mélyállamnak a neki szánt szerepet alakító figurája”, ergo nem ő mozgatja már a bábukat, ő is csak végrehajtó.
Az EU pedig az egykori német vezérhez és kancellárhoz hasonlóan „a brüsszeli bunkerben ülő globalista vezérkar”, „haditervük csődöt mondott”, „várják a csodafegyvert, a Wunderwaffét (…)”.
Mindez idáig csak business as usual. Hanem amit a magyar parlamenti ellenzékről nyilatkozik, házelnök úr, az mindenképpen magyarázatra szorul. Főleg az 1944-es nyelvezete.
„A magyarországi balliberális ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része, a nyugat-európai véleményformálók az ő szándékosan téves információikra, rágalmaikra alapozzák a maguk propaganda-hadjáratát. Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől”.
Ezt és így állítja ön azokról az ellenzéki képviselőkről, akiket nevezett magyar nemzet számos tagja (választóknak hívjuk őket) saját akaratából az Országgyűlésbe szavazott. Ezek a képviselők tehát éppúgy kerültek oda, mint önök, csak kisebb létszámban. Őszintén érdekelne viszont, házelnök úr, hogy kikből áll ez a globalista, nemzetellenes network, kik irányítják, hogyan lett ennek része és milyen feladatot teljesít benne a magyar ellenzék?
És főként: az Országgyűlés elnökeként miként gondolja, hogy meghatározhatja, ki tartozik a magyar nemzethez és ki nem?
Az sem szép, ha kultúrharcos pártkatonák igyekeznek kioktatni a nemzetet magyarság-teljesítményből, de hogy a házelnök ilyen terepre és ilyen nyelvezetbe merészkedjen, az eléggé példa nélküli. Pláne, hogy (még a veszélyességi rangsorban lejjebb csúszott) Sorosról is előjön egy szintén 1944-es nyelvezetben előadott meglátás:
„…ha a kapitalizmus legundorítóbb vonását kellene megneveznünk, alighanem a spekuláció jutna először az eszünkbe. A spekuláns olyan ember, aki munka, teljesítmény és értékteremtés nélkül, a mások által megtermelt értékeken élősködik. Ennek legszebb példája Soros György, akinek nem elég, hogy országokat, társadalmakat meglopva, tönkretéve lett a világ egyik leggazdagabb embere, nem elég, hogy a kitartottjain keresztül nemzetközi intézményeket befolyásol illegitim módon, de magát a valaha volt legnagyobb emberbarátnak beállítva, beteges módon még azt is igényli, hogy szeressék”.
A sorosozó kampány önmagában szerintem még nem volt nettó antiszemitizmus, de önök akkor is és ma is úgy csomagolják be, időnként olyan kísérő szavakat és kódokat bocsátanak ki hozzá adalékanyagként, hogy azok is lenyeljék, akik csak a zsidózásból értenek. Itt viszont már szinte nincs is kód.
A világuralmat a háttérből szervező, hazátlan, nemzetek felett álló, a nemzeteket (és persze a kereszténységet) lenéző globalista nagytőkés, aki nem termel értéket, csak a másét veszi el, élősködik, mint a pióca – ez teljesen világos beszéd. Akárcsak az, amit az ön főnöke ejtett el róla egy rádióinterjúban. „A kamatot szeretik ők nagyon” – közölte többesszámban, holott a mondat Sorossal indult. Kik lehetnek azok az ők, akik a kamatot nagyon szeretik? Na ugye.
Az ilyeneket „szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom”
– jelentette ki ön iszonyú régen, 1992. augusztus 31-én a parlament nyári rendkívüli ülésszakán arról a Csurka-dolgozatról, amelynek nyelvezete, esszenciája nem is különbözik olyan nagyon attól, amit időnként az önök köreiből is hallunk. Ez, amit most nyilatkozott a Demokratának, nem minősül náci alapvetésnek? Nem tudom, látja-e, de az ön akkori beszéde simán vonatkozhat egy bizonyos mai kormány szóbeli munkásságára is:
„…azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, (…) a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak”.
Tehát, tisztelt Házelnök úr: hol olvasható számos fontos feladatai között, hogy önnek dolga lenne megmondani, ki a nemzet része? És időnként, önreflektív jelleggel, vissza szokott-e emlékezni 1992-es önmagára? Nagyon köszönöm a megtisztelő figyelmét.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kár, hogy a cimzett nem olvassa a neki szántat.Ha meg olvaná, Ő is fideszes mentalitásu.( Valóban nyers és őszinte , a többivel – meg a sikeres manipulátorral- ellentétben
Ez már a vég… Kivi vok mi lesz, ha lecseng végre a járvány… Talán csak előveszik „Brüsszelben” ezt a pofátlan, szemét magyarnáci bandát…
Ha Rómában élsz, élj úgy mint ők.Mellé adj hálát Orbánnak hogy engednek így a vallásodat gyakorolni.Mekkában próbálj imádkozni nem muszlimként.Hollandiában éltem,nyugdíjasként haza költöztem, ott napi szinten üldözik az izraelitákat !https://www.youtube.com/watch?time_continue=138&v=1cXuwN4nPKs
Finkelstein volt a Fidesz marketingese.
Aki zsidó és buzi létére vezetett zsidó, és buzi ellenes kampányokat. Tetvek mindig is voltak és lesznek is. Oldaltól függetlenül.
Azért ez a szemlélet már kész röhej! A balliberális oldal a rendszerváltás óta támad mindent, ami magyarságról, nemzetről szól, és ugyanúgy, mint korábban, most is külföldi segítséggel. Kérdem én, aki korábban szovjet tankok mögé, ma meg a nemzetközi neoliberalizmus mögé bújva minden devianciát véd, de a magyarságot támadja, csak azért, mert egy aljas összeesküvés (ami ön szerint ugye nincs) áldozataiként egy évszázada hazátlanul, elnyomásban élnek egykori hazájuk elorozott területein, mitől ne számítana nemzetárulónak? Régebbi demokráciákban sok helyen börtön járna ezért. Nálunk viszont szerencséjükre „diktatúra” van, így szabadon űzhetik aljas üzelmeiket és siránkozhatják tele hazugságaikkal az elvtársi világsajtót.
Azért maga sem a legélesebb penge a fiókban.
Mindennapi rettegésünket add meg nekünk ma…
Igen Tisztelt Seres Péter Főszerkesztő Úr!
Hadd kezdem egy Karinthy idézettel: „Mesélek a zöld disznóról”. Azt gondolom, hogy az Ön mostani cikke lényegesen fontosabb és fajsúlyosabb annál, mint amit egy rövid zsigeri reflexióval el lehetne intézni. Ezért kérem illő tisztelettel, higy bocsássa meg az illendőnél hosszabb válaszomat. Fontosnak tartom leszögezni, hogy a Neokohn-t a mai magyar média talán hitelesebb orgánumánal tartom. Viszont Seres Főszerkesztő Úr mostani írása azt gondolom, kissé félresikeredett. Mintha a 2×2=5 logikáját követné. Ugyanis a Parlament Ház-elnöke vitathatóan szerencsés megfogalmazására alapozva olyan nézeteket tulajdonít Ön a szerencsétlennek, amikről a Parlamentben szó sem esett. Az Ön cikke neonáci sugallatú szavakról és magyar zsidóság kirekesztésének réméről beszél, még fényképekkel is illusztrálja ezt a vesedelmet. Ír inkarnálódni készülő történelmi ordas eszmékről. Pedig a Házelnök nem ilyesmiről, hanem hazafiságról és hazatiatlanságról értekezett. Beszélt továbbá eltorzult arcú képviselőasszonyokról, s nehezményezte, hogy a nemzeti összefogás helyett a pártpolitikai érdekek dominálnak ellenzéki felszóallásokban. Lehet Kövér a szavain lovagolmi, mondandójával vitatkozni, de kérem, lássa be, Főszerkesztrő úr, hogy az Ön cikke nem arról szólt, amit Kövér mondott, s nem arról ami megjelent az ÉS interjúban. Hanem valami egészen másról, Megvsllom, nekem Karinthy Frigyes „Így írtok ti” kötete „Arab Irodalom” c. írása jutott eszembe, idézek belőle, a „Halász és a tenger” epizódból: „Mesélek a zöld disznóról.” „Hát mesélj”. „Én nem azt mondtam, hogy „mesélj”, hanem azt, hogy mesélek a zöld disznóról.”
Főserkesztő úr, szabadjon most nekem valóban a „zöld disznóról mesélnem. Kérem engedje meg, hogy javasoljam, disztingváljunk, valahogy így.
1. Tény, hogy Kövér László – ha szereti őt valaki ha nem, de – magas tisztsége és tiszteletet parancsoló karakterisztikus, szinte emblematikus megjelenése dacára – aligha szorolható Nemzetünk Szellemóriásai közé. A mártír Belovai István ezredes rehabilitációját megvétózó megbocsáthatatlanul sikeres erőszakos magatartása nem politkai megnyilánulás volt, nem is az emberi gonoszságé, hanem az kizárólagosan Házelnök Úr szellemi színvonalának önmagáért beszélő ékes, félre nem érthető bizonyítéka.
2. Tény, hogy aki a Magyar Országgyűlésben indulatos vádbeszédet mond a Kormány felett, amiért az a világjárvány idején segítséget nyújt határainkon kíül élő nemzettársainknak, honfitársainknak és állam-polgártársunknk Erdélyben, az hazaárulást, nemzetárulást követ el. Igaz ez még akkor is, ha ezt a törvény nem bünteti, és akkor is ha Magyarországon a nyilas-fasiszta és a kommunista idők óta mindmáig a hazaárulás és a nemzetárulás becsület és dicsőség dolga. És nem szégyenbélyeg, m ingt másutt. Más szavakkal: bárhogyan is vélekedünk Kövér Lászlóról, Kövér László szellemi színvonaláról, vagy mégcsak véletlenül sem szerencsés megfogalmazásairól, ez az ember most igazat mondott. Kövér nem beszét zsidókról, nem sorjázta, hogy kit tart magyarnak, és kit nem, egyszerűen a maga szellemi színvonalán kimondta, hogy a hazaárulónak nincs erkölcsi joga a nemzethez tartozónak neveznie magát. Tisztelt Olvasóim, kérem vessenek rám is követ: én is így gondolom.
3. Tény: Egyetlen zsidó sem szerepelt a Kövér László által kritizáltak („kirekesztettek”, hazaárulónak minősítettek) között, színmagyar valamennyi, ha etnikailag közelítjük a dolgot. Egy azonban bizonyos: Mesterházy Attila neve például biztosan nem szerepel Kövér hazaárulói között. Pedig Mesterházy Attila is baloldali. Csak éppen tisztességes magyar ember.
4. Van itt még egy érdekes pont,a vád, mi szerint Kövér nem csupán kirekesztő, de még szexista is a lator. Kövér – ellenzéki dörgedelem szerint szexista bűncselekményt kovetett el, amiért az Ellenzék joggal követeli, hogy kérjen bocsánatot. Valóban megbocséthatatlan bűnnek számítana, amikor egy képviselő Asszonyt nőnek és családanyának mert nevezni és nem férfinak vagy netán transzvesztitának? Nem hinnlm. De tévedhetek, Lehet, hogyha ezt tette, akkor Kövér mégiscsak szexista. Piha, undok lator! Ám szerintem ez felvetés inkább az Ellenzék szellemi színvonalát tükröző „súlyos” vád, (és kész röhej). E szexista vitában az érhető tetten, amikor Nagy Szellemek találkoznak. (No persze, ha pl. Szabó Timea képviselő asszony valóban sértőnek találná, amiért nőnek merészelte nevezni Őt az elvetemült Kövér, akkor teljes megértéssel és empátiával viseltetek a Párbeszédet képviselő Személy teljesen jogos és indokolt felháborodása iránt).
5. Tény: Gulyás Gergelyhez hasonló tisztességes, becsületes politikus nem minden bokorban terem. Megismétlem: szívből gratulálok és köszönetet mondok Gulyás Gergelynek azért, amiért ebben a szerecsétlen interjúban (az általam egyébként a Belovai ügy miatt kifejezetten) ki nem állt Kövér László igazsága mellett.
Köszönöm szíves figyelmüket.
Dr. Habil. Fodor András genetikus, ny. egyetemi magántanár
Budapest,2020. május 1.
T. Dr. Debil,
Az, hogy hulyenek tetteti magat, meg nem nagy bun, de az, hogy mindenkit hulyenek nez, az mar tulzas….
Ember a neoliberális politikátok a náci kirekesztö multra emlékeztet és pont te panaszkodsz!