Egy, az Egyesült (Arab) Listára támaszkodó izraeli kisebbségi kormány lehetősége aláhúzza a zsidó államot elutasító, és Izrael palesztin arab állammá alakítását propagáló politikai pártok és mozgalmak befogadásának világos, és nagyon is valós veszélyeit – írja a BESA Center legfrissebb elemzése.
A cionista mozgalom a kezdetektől elkötelezte magát a nem-zsidó kisebbség teljes polgári és vallási egyenlősége mellett a jövőbeli zsidó államban (az 1917-es Balfour-nyilatkozat és a Nemzetek Ligája mandátumának megfelelően).
A leendő zsidó állam alkotmánytervezete szerint, amelyet Zeev Zsabotyinszkij még 1934-ben készített elő, az araboknak és a zsidóknak ugyanolyan jogokat és kötelességeket kell élvezniük, ideértve a katonai és a közszolgálatot is; a héber és az arab nyelvnek jogilag egyenlő szerepet kell betöltenie; illetve minden kabinetben, ahol a miniszterelnök zsidó, a miniszterelnök-helyettes pozíciót arabnak kell felajánlani és vica versa.
Ezen víziót megerősítve, közel egy évtizeddel később David Ben-Gurion kijelentette: „az még csak fel sem merülhet senkiben, hogy egy olyan zsidó állam jöjjön létre, melyből hiányzik a minden polgára számára biztosított teljes és abszolút politikai, nemzeti és polgári egyenlőség…
Egy zsidó államban egy arab is lehet miniszterelnök vagy államfő, amennyiben alkalmas a pozícióra”.
Az idea aztán az izraeli függetlenségi nyilatkozatban is manifesztálódott, amely „teljesen egyenlő társadalmi és politikai jogokat biztosít minden lakója számára, függetlenül a vallástól, fajtól vagy nemtől”, és sürgette az újszülött állam arab állampolgárait, vállaljanak aktív szerepet az állam felépítésében.
Ezt a liberális és befogadó koncepciót arra a feltételezésre alapozták – amely minden nemzetállam lényegi alapját képezi –, hogy állampolgárai elfogadják legitimitását, és hogy törvényit, szabályait és rendeleteit betartják – magyarázza az elemzés.
Az arab-zsidó konfliktus esetében ez azt jelentette, hogy Izrael arab állampolgárai elfogadják kisebbségi státuszukat Izraelben, vagyis a zsidó nép nemzeti otthonában, ahogy azt már az ENSZ elődjének, a Nemzetek Ligájának 1922-es mandátuma is megalapozta, amely megbízta Nagy-Britanniát egy zsidó otthon megalapításának elősegítésével.
Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke ezt a következő szavakkal írta le: „A zsidó állam nem csak a zsidó többséget jelenti, hanem az állam céljait is érinti: nemcsak jelen állampolgárainak állama lesz, hanem olyan állam is, amelynek küldetése az elűzöttek összegyűjtése, és hazájukban való letelepítése is”.
Ennek megvalósítása érdekében fogadta el Izrael a „visszatérés jogának” törvényét, amely biztosítja a világ zsidóságának, bárhol is élnek, az állampolgársági jogot, amennyiben úgy döntenek, hogy Izraelt választják új otthonuknak, illetve egy Izrael zsidó jellegének megóvására irányuló speciális jogszabályt, nevezetesen az Alaptörvény: 7A. cikkelyét, amely megállapítja, hogy:
Nem vehetnek részt a választásokon olyan jelöltek, vagy jelölt-listák, ha azok cselekedetei vagy célkitűzései
Izrael, mint demokratikus zsidó állam létezésének eltörlésére, rasszista indulatok szítására, vagy Izrael állam elleni terrorszervezet vagy ellenséges állam általi fegyveres harcot támogatnak.
A törvényt 1965-ben az izraeli Központi Választási Bizottság gyakorlatba is ültette, amikor diszkvalifikálta az Izrael létét elutasító Arab Szocialista Listát a Knesszetből. A döntést a Legfelsőbb Bíróság ratifikálta is a „defenzív demokrácia” jegyében.
Azóta, különösen az 1993-as oslói „békefolyamat” óta Izrael arab pártjai masszívan radikalizálódtak. Az izraeliek ellenséges államokba való utazását tiltó rendeletet áthágva Azmi Bisara, az ultranacionalista politikai formáció, a Balad párt alapító-vezetője Damaszkuszba utazott megemlékezni Háfez el-Aszad, Izrael egyik legelvetemültebb ellenségének haláláról. Arra kérte az arab államokat, hogy tegyék lehetővé az Izrael-ellenes „ellenállási tevékenységeket”, csodálatát fejezte ki Hezbollah síita terrorszervezet iránt, és sürgette az izraeli arabokat, tegyék magukévá annak sikereit.
Knesszetbeli képviselőtársa, Ahmad Tibi örömmel állt mellette, az elhunyt zsarnok fiával, Basár el-Aszaddal szervezett 2009-es találkozón, aki nem sokkal később saját polgárainak százezreit kezdte lemészárolni.
A rá következő évben Tibi Líbiába utazott izraeli arab parlamenti képviselők egy csoportjával, hogy egy másik zsarnokkal, az általa csak az „arabok királyaként”, és társai által „a béke embereként” emlegetett Moammer Kadhafival találkozzon. A Knesszetben őket ért kritikákra csak annyit feleltek:
„Izrael legfőbb ellensége Izrael maga…ahogy azt Kadafi is elmondta a találkozón, nincs problémájuk a zsidókkal, csupán a cionizmussal. Talán egyszer megtanulják, és megértik mit jelent ez: Izrael államának eltörlését”.
Ekkorra már az Izrael elpusztítására irányuló nyílt felhívások teljesen átvették az 1990-es évek azonos üzenetet hordozó eufemisztikus megfogalmazásait.
A Balad párt vezetője korábban amellett kardoskodott, hogy tegyék Izraelt „minden állampolgárának államává”, ami gyakorlatilag bevett virágnyelven Izrael arab állammá formálását jelenti, melyben a zsidók örök kisebbségbe szorulnak. 2006-ban már sokkal nyíltabban fogalmazott. Mikor sietősen el kellett hagynia az országot árulás – a Hezbollah terrorszervezet Izrael ellenes háborújában való segédkezés – miatti letartóztatását elkerülendő, Bishara kijelentette, a zsidó állam sorsa hasonló lesz a keresztesháborúkat viselő országokéhoz. (Tíz évvel később a Balad és a Hadas arab pártok elítélték az Arab Liga azon döntését, hogy a Hezbollahot terrorszervezetnek nyilvánították, mondván, ezzel csak Izrael érdekeit szolgálják.)
Utódja, Dzsamal Zahalka már időszerűbb metaforát talált Izrael elmarasztalására, a dél-afrikai apartheid-rendszerhez hasonlította, melynek elpusztítása után cionista társát is meg kell semmisíteni, míg az „arab önkormányzatok vezetőinek nemzeti tanácsa” dokumentumot adott ki, amelyben Izraelt az „európai és nyugati zsidó-cionista elit termékeként” írta le, ami „belföldi megszálló politikát” folytat a palesztin arab polgárai ellen. A szöveg kitért arra is, hogy elutasítják Izrael zsidó államként való további létezését, és olyan állammal szándékoznak kicserélni, ami biztosítja az arab „nemzeti, történelmi és polgári jogokat individuális és kollektív szinten”.
Mivel ez az arab ultranacionalista „ébredés” hasonló szintű vonakodással találkozott az izraeli jogrendszer részéről, hogy az alaptörvényben foglaltakat foganatosítsa Izrael zsidó karakterének megóvása érdekében, az izraeli arab politikusok hozzáállása még jobban „elszemtelenedett”.
Így jutott el az ország odáig, hogy Ahmed Tibi arab Knesszet képviselő azt merte mondani Reuven Rivlin államfőnek 2019 szeptemberében, hogy „miénk a föld…mi nem bevándorlók vagyunk, mi itt születtünk, mi bennszülöttek vagyunk”.
Hat hónappal később pedig, példátlan módon az Egyesült (Arab) Lista 15 mandátumot szerzett a választásokon, ami tovább rontott Tibi retorikáján: „Izrael földje egy gyarmatosító fogalom…megvetéssel utasítom el a «Júdea és Szamária» kifejezést. Ezek megszállt palesztin területek” – mondta.
Az igazság természetesen az, hogy Izrael földje már évezredekkel az európai gyarmatosítás megjelenése előtt ismert volt, még az előtt is, hogy a római gyarmatosítók Szíria Palesztinává nevezték volna át, pontosan annak érdekében, hogy megsemmisítsék a zsidók e földre való évezredes jogosultságát.
A Júdea és Szamária bibliai területeit ezen a néven ismerték a bibliai idők óta, több ezer évvel azelőtt, hogy Abdullah ibn Husszein király 1950-ben átnevezte volna azokat a Hasemita Királyság Ciszjordániájává.
A Nemzetek Ligájának Palesztin mandátuma az ország határait a „Dántól Beerseváig” bibliai kifejezés értelmezésének megfelelően meghatározta meg. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy az Egyesült (Arab) Lista képviselőinek miért is olyan lehetetlen elfogadnia a történelmi igazságokat. Ők a történelem átírásában érdekeltek, és ebben a kreált világban élnek tovább, melynek egyik fő eleme a „Nakba” a teljesen felesleges, önmaguknak okozott 1947-48-as „katasztrófa”, melynek során ahelyett, hogy elfogadták volna az ENSZ Izraellel kapcsolatos döntését, megpróbálták azt születése után azonnal megsemmisíteni.
Ahogy azt Ajman Ude, az Egyesült (Arab) Lista vezetője pár napja világossá tette Rivlin elnök számára: „nem egyedül a teljes polgári egyenlőségben vagyunk érdekeltek. Nemzeti csoport vagyunk, amely megérdemli a teljes nemzeti egyenlőséget”, azaz más szavakkal: Izrael, mint zsidó állam létezésének eltörlését.
Hogy lehet tehát az, hogy az elmúlt időszakban a Kék-Fehér ellenzéki párt három vezetője, az Izraeli Védelmi Erők volt vezérkari főnöke, kifejezetten kereste ezen arab képviselők társaságát, hogy támogatást szerezzenek? Nem veszik észre, hogy nem mások, mint „hasznos idióták” az Egyesült (Arab) Lista számára a végső céljuk elérésében?
Vajon tényleg annyira elvakította őket utálatuk Benjamin Netanjahu iránt, hogy elfelejtkeztek azokról az értékekről és ideálokról, melyekért évtizedeken át harcoltak? – zárja gondolatmenetét az elemzés.
Eleinte azt hittem, hogy a BESA Center bo lere eresztett gondolatmenete vegen valamilyen konstruktiv megoldasra, javaslatra jut az izraeli arab lakossaggal kapcsolatban. De a csattano csak egy ures valasztasi frazis volt…a valasztasok utan. (Csak megjegyzem, a Netanyahu iranti utalat kapcsan, hogy a nevado Menachem Begin forogna a sirjaban, ha lathatna, mit tett Netanyahu a Likuddal. Helyette a fia nyilatkozott ugy, hogy erre a Likudra nem kepes szavazni.)
Mégis milyen hasznos és konstruktív javaslatra számítottál? Mit lehet még mondani a téma kapcsán? Senki nem tudja, hogy hogyan lehet pacifikálni egy kisebbséget, amelynek egy jelentős része, és amelynek politikai pártjai teljes egészében gyűlölnek téged és a hazádat. Erre nincsen recept, nincs megoldás, a történelem pedig kétféle megoldással tud szolgálni: vagy az egyik csoport teljes megsemmisülése (ma már ez nem divatos), vagy az egyik csoport leválasztása a másiktól (de ők ugye ezt sem szeretnék). Tehát, ott vagyunk ahol a part szakad. A megoldás többek között az lett volna, ha már a választási rendszer létrehozásakor gondolnak erre, és úgy alkotják meg azt, hogy területi mandátumok lettek volna, nem pedig csak listások. Például 100 választási körzet + 20 listás szavazat kettéosztva a két legtöbb szavazatot kapott párt között. Na, így soha nem értek volna 15-nek még a közelébe sem, már ha egyáltalán helyes dolognak tartjuk azt, hogy anticionista pártok induljanak. Ugyanis ez semmivel nem különb, mint hogy ha a Kach indulna.
De ha már indultak, de ha már 15 mandátumot szereztek és ott vannak, akkor sem érthető számomra sem, meg még sok más ember számára sem, hogy hogyan képzelte ezt az egészet Gantz (és Lieberman)? Nagyon is helyes kérdést tesz fel a cikk a végén, ugyanis az már tényleg a Netanyahu elleni gyűlölet nun plus ultrája, hogy ha még Izrael ellenségeivel is képes valaki összeállni, csak hogy leváltsák őt. Mondhatni, ez egy pürrhoszi győzelem lenne, legjobb esetben is…
(Ahhoz képest pedig Benny Begin visszament még a Herutból a Likudba.)
Beni Begin a valasztasok elott azt mondta (tobb koztiszteletnek orvendo volt Likud miniszterrel egyutt), hogy nem fog Netanyahura szavazni.
A kep, amit te ismersz, messze van a valosagtol. Izraelben a lakossag ugy 20%-a arab. A felmeresek szerint (haifai egyetem vegezte, a csoport fele arab) az arab lakossag nagyobb resze bizik az izraeli hatosagokban, intezmenyekben, birosagokban, stb, mint a zsidok. Az izraeli arabok szamara vilagos, hogy szamukra a legbiztosabb hely Izrael, az eletminoseguket az izraeli gazdasag es a demokracia biztositja. En naponta beszelek arabokkal, orvosokkal, gyogyszereszekkel, mernok kollegakkal, eladokkal a boltokban, vagy a szerelovel, aki jon megjavitani a rolokat a hazamban. Ezek az emberek tisztesseges, normativ allampolgarok, akiket a jobboldal leterroristaz, es gyuloletet szit ellenuk. (Kuldtem egy cikket Ipadnek:https://www.haaretz.co.il/n…, ami heberul van, de talan van angol verzio. Abbol kiderul, hogy ma az orvosok 17%-a, a gyogyszereszek 47%-a, az apolokkal stb egyutt, az egeszsegugyben tobb, mint 20% az arab. Es ezek most veszelyeztetik az egeszseguket a lakossagert. Van a rendeloben egy arab csaladi orvos, aki a legnepszerubb, mert annyira odaadoan kezeli a betegeit, akik persze kivetel nelkul zsidok.)
Az uszitas forrasa ellenuk a szelsojobb, akiket Netanyahu „kiszolgal”, mert zsaroljak ot a vallasosokkal egyutt. Attol, hogy Netanyahunak mar evek ota a miniszterelnokseg a menekules egyetlen lehetosege a bortontol, illetve ez a lehetoseg az idohuzasra, mindent hajlando megadni a koalicios partnereinek.
Hogy mi a megoldas? Izrael, a zsido Izrael, olyan eros, olyan stabil, mint amilyen soha nem volt. A bekulest, a konszolidalast csak az ero poziciojabol lehet kezdemenyezni, es az izraeli arabok ezt varjak. Persze, mindig lesznek szelsosegesek, de azokat a rendorseg, a Sin Bet, a birosagok, stb. gondjaira kell bizni, es nem rajuk hivatkozva delegitimizalni kozel 2 millio embert.
Az izraeli valasztasi rendszer a letezo legdemokratikusabb, minden szavazat egyenlo erteku, es jol van ez igy. Amit te javasolsz, azt Bibiek megprobaltak mar 5 evvel ezelott, es felemeltek a partok szavazati kuszobet. Azt remeltek, hogy a kisebb arab partok majd nem lepik at azt. De mivel az arabok nem hulyek, osszefogtak, es egy kozos parttal indultak. Az mar csak hab a tortan, hogy Bibi a legujabb uszitasaval annyira megalazta es felduhitette oket, hogy soha nem latott arab tomegek mentek szavazni. Igy erte el Bibi, hogy 15 kepviselojuk van, es remelem, hogy a segitsegukkel lapatra is tesszuk ot. Erdekes, hogy az arabok legfobb ohaja az, hogy tekintsek oket egyenrangu allampolgarnak, targyaljanak veluk nyiltan, nem csak titokban. Es most ezt megkaptak, ami nagyon jot fog tenni az izraeli tarsadalomnak.
Nettó paternalizmus azt állítani, hogy az izraeli arabok szerint is Izrael van az erő poziciójában. Sokuk meggyőződése szerint, az idő a palesztinoknak dolgozik. (Hasonlóan ahhoz, amit de Gaulle, közvetlenül a németek párizsi bevonulása után mondott a híres londoni rádióbeszédében : „a franciák elvesztettek egy csatát, de nem vesztették el a háborút„).
Szintén nettó paternalizmus az arabok helyett és a nevükben közölni, hogy mi a palesztinok legföbb óhaja.
Szomorú hogy mindig ilyen hülyének nézel, és nem érted meg a mondanivalómat. Szerinted én nem tudom hogy hány arab izraeli él az országban? Szerinted én nem tudom, hogy a legtöbbjük integrálódott? Amiket leírtál, azokkal mind tisztában vagyok.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a jobboldal leterroristázza őket, ugyanis ez nem igaz. Maximum a szélsőjobb, de ugye az már nem a jobboldal, ugyanis a jobboldal több mint a nép 50%-a, ezért te sem gondolhatod komolyan, hogy egy ilyen országban élsz.
Ha pedig érdekes adatoknál járunk, akkor emlékeztetnélek erre:
But perhaps the biggest surprise in the Rudnitzky-Barak poll was the fact that 23.6% of respondents said they believed Netanyahu was best suited for the role of premier…
Only 9.9% of Arab Israelis said they believed Joint List leader Ayman Odeh should be the prime minister; and 9.6% named Blue and White leader Benny Gantz as the best candidate for the job; followed by Barak (7.7%), Liberman (7.5%), and Yamina leader Ayelet Shaked (7%).
https://www.timesofisrael.com/poll-25-of-arab-israelis-think-netanyahu-should-be-prime-minister/
Szintén hangsúlyozom azt, amit már százszor leírtam itt is, de a hvg-n is, hogy az izraeli arabok nem egyenlőek az izraeli arab pártokkal. Ugyanis, míg az izraeli arabok többségében valóban meglehetősen jól integrálódtak, addig a pártjaik gyakorlatilag kivétel nélkül csakis kizárólag a fal túloldalán lévő arabokkal foglalkoznak, a határon belüliek kárára. És ezt nem én mondom, hanem az izraeli arabok is nagyon jól tudják, és többek között Gedeer Kamal-Mreeh is elég világosan kifejtette. Tehát ne haragudj, de ha valaki azt mondja, hogy az izraeli arab pártok terroristákat támogatnak, akkor az nincs túl messze a valóságtól, ugyanis a telefoncsempészéstől, a Mavi Marmarázáson át a terroristák éltetéséig elég nagyon sok minden van a képviselőik rovásán. Hangsúlyozom, a képviselőik, nem az egész kisebbség. De igen, valahol van összefüggés, hiszen a kisebbség szavaz rájuk, pedig ironikus módon ezzel sem magukon, sem a többségen nem segítenek. Ettől függetlenül én soha nem a kisebbség ellen általánosítok, hanem a politikusaik ellen, ugyanis nem én mondom, hogy anticionisták, hanem ezt ők maguk állítják. Na már most, nem igazán kell egy művelt embernek magyarázni, hogy mi ezzel a probléma. Hát még ha időről-időre a fenn említett tetteikkel emlékeztetnek arra, hogy nem csak szavakban anticionisták, hanem tettekben és gesztusokban is. Elképesztő, hogy ezt nem látod, és hogy azt hiszed ez jó az izraeli társadalomnak – akár a kisebbségnek, akár a többségnek. A jó az lenne, ha az anticonista pártok eltűnnének végre, és a harc helyett inkább az együttműködés lenne számukra a nyerő, és az, hogy a saját közösségeiken segítenének, nem pedig az, hogy az ún. palesztin ügyet propagálnák a nyugatnak.
O.K., valoban sokkal kisebb a koztunk levo nezetkulonbseg, mint hiszem.
De a valaszom lenyegen ez nem valtoztat: A bekulest, a konszolidalast csak az ero poziciojabol lehet kezdemenyezni, es az izraeli arabok ezt varjak. Es nem a szelsojobboldal uszitasaval van a baj, hanem Bibievel. Bibi az elmult 3 valasztas elott folyamatosan probalta a valasztoit azzal osztokelni az urnahoz jarulasra, magas reszvetelre, hogy az arabokkal remisztgetett. Es az eredmeny, hogy a cikkben emlitett harmincvalahany szazalekos reszvetel helyett joval 60 felett volt a valasztok szama. Es ez nem a vezetoiknek koszonheto, hanem Bibinek. Tehat az izraeli arabot nem a hulye kepviseloik uszitasa, hanem az emberszamba veves vagya mozditotta ki otthonrol. Es ezt pozitivan kene kihasznalni, nem negativan. Ayman Odeh ugy erzem megertette ezt, es nem veletlenul gyozte meg a tarsait, hogy alljanak Ganz moge. Ebben pozitiv uzenet van, amit el kellene fogadni, meg kellene ragadni. Igazad van abban, hogy az arab politikusok rosszul szolgaljak a lakossag erdekeit, de ezen nem tudsz azzal valtoztatni, hogy tamadod oket. Talan ez a mostani helyzet megerosit egy olyan arab vezetot, aki hajlando az egyuttmukodesre.
De mindez, ugy ertem az izraeli arabok problemaja, teljesen fuggetlen attol, hogy Netanyahunak mennie kell.
Továbbra sem értem, mit jelent ez az „erő pozíciója” és hogy az izraeli arabok valóban ezt látják-e vagy sem? Egyáltalán érzékelik-e ezt a vetületet, amiről beszélsz? Nem hiszem. A normálisabbja nem foglalkozik mással, csak azzal, amivel minden normális ember: munka, eü, nyugdíj, stb… Ezek a legfőbb okok, amelyek miatt jó esetben belátják, hogy jobb dolguk van Izraelben, mint bárhol máshol a környéken. Ha valamelyikőjük ezt NEM látja be, akkor nagy eséllyel ott már valami arab nacionalizmus, iszlamizmus munkálkodik a fejekben. De, továbbra sem látom a kapcsolatot a polgárok és az erő pozíciója között, az erőnek ehhez semmi köze, annak az arab-izraeli konfliktusban lenne szerepe, de a mai világban látjuk, hogy már ez sem működik, mivel a háborúit mind meg tudta nyerni Izrael, de a PR/propaganda háború ellen tehetetlen.
Az arab politikusok (Balad, Hadash, Ra’am, Ta’al, mindegyikük) azonban csak azt csinálja, amit minden politikus is: találtak egy aljas ideológiát (ki-melyiket), amely mögül terjeszthetik a gyűlöletet és a butaságukat. Eszük águkban sincs tenni a szavazópolgáraikért, akik jobb híján más alapon szavaznak csak rájuk (tudják hogy át vannak verve, mint ahogyan itt is tudják a romák). Ha másabb lenne a választási rendszer, akkor pont hogy nem lehetne rátelepedni ilyen könnyen és ilyen gusztustalan módon az izraeli arabok szavazataira. Egy körzet alapú rendszer pont hogy az elszámoltathatóságot és a kooperációt erősítené, hiszen ott a nem-arab pártoknak is érdekében állna megszerezni az arabok szavazatait, és az araboknak is az lenne a járható út, ha egy meglévő, kiépített párthoz csatlakoznának ahelyett, hogy kardoskodni próbálnának kisebb tüskepártokkal, amelyek óhatatlanul be sem jutnának a Kneszetbe (játékelmélet). Lényegében azt csinálnák, amit a drúzok, csak míg a drúzoknak ez a misztikus tradíciójuk okán belülről jön, addig az arabokat erre ösztönözni kéne a rendszer sajátosságain keresztül. Tehát hidd el, mindenkinek is jobb lenne, ha nem a meglévő rendszer lenne a helyén, amelynek bár vannak előnyei, de mára inkább csak a hátrányait érzi mindenki. Egy körzet alapú kevert választási rendszerben, soha meg nem kellett volna ismételni a választásokat. Lenne 100 körzet, mindegyik küld egy képviselőt, a maradék 20 helyet pedig elosztják a két legnagyobb párt között. Így óhatatlanul adódna két nagy párt, egy de facto kormánypárt, és egy de facto ellenzéki vezérpárt, legalábbis a választási logikából ez következik elméletben. Továbbá szigorítanám a pártok keletkezésére/mandátumok átruházhatóságára vonatkozó szabályokat.
Ami azt illeti, a mostani részvételi aránybeli ugrás az izraeli araboknál inkább a béketervnek tulajdonítható, mint Netanyahunak. Bár belátom, hogy voltak nem túl szép megnyilvánulásai a választási kampányaiban, ennek ellenére ez eddig nem igazán hatotta meg az arab szavazókat. Erre jött a terv, amely szerint AKÁR átkerülhettek volna egy jövendőbeli palesztin országba, és rögtön felháborodtak, rögtön kimentek tüntetni, és lásd, el is mentek szavazni. Ez vicces abból a szempontból, hogy a terv egyáltalán nem kötelező erejűen gondolta ezt, csupán udvariasságból felajánlotta, gondolván hogy az ott élők inkább palesztinoknak tekintik magukat mint izraelinek. De nem vagyok naiv, tudom hogy ez a felháborodás nem azt jelenti, hogy többet nem fogunk palesztin zászlót látni a háromszögben.
Az ero pozicio azt jelenti a Kozel-Keleten, hogy a gyengevel nem targyalnak, azt eltiporjak. Mivel Izraelben az arabok az underdog, igy ok nem allhatnak elo megbekelessel. Ez csak a zsidok felol johet.
Ami az arabok aktivitasat illeti a valasztasokon, azt mindenki (szakertok, az arabok, a felmeresek, stb.) Bibi valasztasi propagandajanak tudja be. Amit irsz a „haromszoget” erinto hatarmodositasi javaslatrol, illetve az arabok reakciojarol, az is azt erositette meg azonnal, hogy az arabok Izraelben latjak a jovojuket, mert a palesztin allam legfeljebb egy rossz alom. Ha megvalosulna, sajnos akkor sem biztos, hogy sokkal jobb hely lenne, mint Gaza.
A korzeti valasztasok nagyon is megfelelnenek az en izlesemnek, mert a szelsosegesek, ortodoxok, arabok kepviseletet gyengitenek, es a kozep megerosodne. De nem lenne demokratikus, es manipulalhato lenne (lasd MO). Egyebkent mindenutt manipulalt, meg ha nem is az aktualis diktator jatszik vele, hanem „hagyomanyosan”. Szoval en buszke vagyok a valasztasi rendszerunkre, mert az valodi nepkepviseletet eredmenyez. De semmi baj nem lenne az egesszel, ha Bibi nem lenne zsarolhato a butetoeljarasok miatt. Nagyon jol mukodott a rendszer Begin es Samir alatt, vagy Rabin es Peresz alatt. Eddig a legtobb koalicio funkcionalt.
Szerintem felesleges az erő pozícióját kivetítened az izraeli arabokra, ez egy belső társadalmi kérdés, és nem az arab-izraeli konfliktus, ahol lenne ennek a gondolatnak értelme. Ha azt mondanád, hogy Izrael erélyesebben kellett volna fellépjen annak idején, az erő pozíciójából, akkor azt mondom, hogy igazad van. De ezt nem érdemes összekeverni egy alapvetően belső kérdéssel, mint amilyen az ő kérdésük is. A zsidók felől pedig már jött az sokszor, de legelsősorban a függetlenségi nyilatkozatban, ami a mai napig is érvényes. Nem értem, mit lehetne ennél többet adni szimbolikusan? Ráadásul a drúzok példája is mutatja, hogy ez bizony nem a zsidókon múlik, hanem a kisebbségnek is akarni kell.
Ha igaz lenne, hogy Netanyahu retorikája tehet erről, akkor miért pont most álltak elő? Látod, erre egyik szakértő sem tudja a választ, azért, mert nincs is értelme. Az izraeli arabok körében tipikusan magas volt a választási apátia mindig is, ez nem Netanyahu specifikus jelenség, ráadásul relatíve kedvelik/alkalmasnak tartják Netanyahut, és sokuk gondolom tudja, hogy mi mindent köszönhet a Likud kormányoknak. A mostani kiugrást egyértelműen a béketerv okozta felesleges pániknak tudnám be. Vicces, mert egy percig sem voltak „veszélyben”, mégis a pánik nagyobb erővel bír, mint a racionalitás. Látjuk ezt most a járvány kapcsán, hogy az emberek felvásárolnak stb… így működik a pánik. Ők is bepánikoltak, mert valaki elhitette velük, hogy erővel el lesznek csatolva. Nem lesznek, de ez már másodlagos.
Az én diplomatikus válaszom a palesztin állam kapcsán továbbra is ugyanaz: nem érdekel, nem szólok bele, azt csinálnak amit akarnak a maradék területeken, addig ameddig nem lövik Izraelt.
Nem Magyarországgal kell példálózni, máshol egészen jól működik ez a rendszer, sőt több helyen működik, mint ahányban nem. Itt sem az a probléma, mármint nem a rendszer (a mostani vagy az előző), hanem a nép és az apátia. Demokratikus lenne, és nem lenne sokkal jobban manipulálhatóbb sem, mint a mostani. A mostani izraeli rendszer az óhatatlanul sok pártnak kedvez, mára azonban látjuk ennek a kudarcát: van egy Likud, van egy 3 pártból álló Kahol-Lavan, van egy 4 pártból álló Joint List, és van egy 3 pártból álló HaAvoda-Gesher-Meretz. Magyarul: mi a pöcsért ez a rendszer, ha úgyis mindegyik pártocska addig egyesül, ameddig végül marad 4-5 párt? 🙂 Na látod, többek között ezért sincs értelme már, Izrael túlhaladta ezt, és ha valaha lesz alkotmány, akkor remélhetőleg megreformálják ezt az egészet.
Azért azt ne felejtsd el, amikor Peres ki akarta túrni Shamirt a hatalomból, tehát voltak már példák máskor is, amikor a rendszer kudarcot vallott.
https://en.wikipedia.org/wiki/The_dirty_trick
Ez szép volt
Nettó paternalizmus azt állítani, hogy az izraeli arabok szerint is Izrael van az erő poziciójában. Sokuk meggyőződése szerint, az idő a palesztinoknak dolgozik. (Hasonlóan ahhoz, amit de Gaulle, közvetlenül a németek párizsi bevonulása után mondott a híres londoni rádióbeszédében : „a franciák elvesztettek egy csatát, de nem vesztették el a háborút„).
Szintén nettó paternalizmus az arabok helyett és a nevükben közölni, hogy mi a palesztinok legföbb óhaja.
Speciel azt, hogy az arabok azt varjak, hogy az izraeli politikusok egyenrangu felkent szolitsak meg oket, es kezdemenyezzek a kapcsolat normalizalasat, nem az ujjambol szoptam. Arab politikusok mondtak az elmult hetekben, elukon Ayman Odehvel.
Amit irtal, hogy „Sokak meggyőződése szerint, az idő a palesztinoknak dolgozik.”, termeszetesen igaz, de ugy gondolom, ez ma mar a kisebbeseg. A realisan gondolkodok latjak, hogy szinte minden arab allam eletkeptelen, ami alol a palesztin teruletek sem kivetelek, es ehhez kepest szerencsesek, hogy izraeli allampolgarok. Az az alom, hogy majd idovel tobben lesznek, mint a zsidok, szinten irrealis, hiszen a szaporodasi ratajuk ma mar azonos a zsidokeval.
Az izraeli arab politikusok kinyilvánított és érthető középtávú törekvése részt venni a következő izraeli kormányban. Jelen pillanatban Beni Gánc még azt se tudja garantálni, hogy a pártja hajlandó lesz az arab pártokból alakult Közös Lista nevű pártszövetség külső támogtásával kormányozni.
Ebben a helyzetben a Közös Lista kénytelen – a választói tűréshatáráig elmenően – Izrael-konform arculatot mutatni. Pillanatnyilag nem érdeke megismételni Ájmán Ode azon kijelentését, mely szerint a Közös Lista a támogatás feltételéül szabja meg a kormányzásban való részvételt.
Én másként gondolom.
Rendben, te pesszimistabb vagy, ettol meg lehet igazad.
De amit korabban irtal, az alap az optimizmusra. Mert az teny, hogy hosszu ideje eloszor, mindegy milyen feltetelekkel, de van valami egyuttmukodes az arabokkal. Es ha ez csak az „ellensegem ellensege a baratom” alapon, egy Bibi ellenes osszefogas, akkor is tobb, mint a semmi. Ezt kene kihasznalni, hogy valami ertelmes dolog kezdete legyen.
Hadd kérdezzem meg, miféle értelmes dolgot lehet kezdeni olyanokkal, akik tagadják Izrael jogát a létezéshez, akik terroristákat támogatnak, akik azt mondják, hogy ez az ő földjük (értsd: egész Izrael)? Miben bízol?
Mit szeretnél velük kezdeni? Mit lehet velük közösen tenni?
Szerinted? Te mit javasolsz?
Azok a politikusok, akik az altalad leirt nezeteket hangoztatjak, politikai szandekkal teszik. Ha a szavazoik ertesukre adjak, hogy mast varnak toluk, talan megvaltoztatjak a narrativat, vagy eltunnek. De a 2 millio arab nem tunik el, azokkal kell valamit kezdeni. Te mit javasolsz?
Bocs, kezdjünk el beszélgetni.
Kérlek, válaszolj a kérdésemre, hadd ismerjük meg egymás elképzeléseit. Ennek nem a legjobb módja a dühös visszakérdezés.
Te mit vársz?
Nem tőlem, hanem Ganz és az arabok összefogásától.
Az en szememben az izraeli arabok helyzete, illetve az orszaghoz valo kapcsolatuk valtozasa csak egy mellektermeke a lassan egy eve folyo valasztasi tebolynak. Az en szememben pozitiv mellektermek, mert ugy tunik, megnott az allampolgari onmegbecsulesuk, es ez optimizmusra ad okot. Az persze fontos, hogy elso lepeskent, egyertelmuen kialltak egy zsido, cionista politikus mellett.
A valasztasok egyaltalan nem errol szolnak. Az en szememben az a cel, hogy egy olyan kormany jojjjon letre a vegen, amiben megszunjon az a helyzet, hogy Netanyahu a szelsojobb es a vallasosok minden koveteleset kielegiti, mert zsarolhato a buntetoeljaras miatt. Ha ez a kormany Netanyahu nelkul jon letre, nyilvan jobb az en szememben, mintha vele. De ha egyaltalan letrejon, akkor is az azt jelenti, hogy ugy feltucat miniszteri szeket at kell adjon a Likud az uj koalicios partnereknek. Ugy altalaban, en azt remelem a valasztas eredmenyekent, hogy Netanyahu, ha lassan is, de eltunjon a kozeletbol.
Köszönöm a választ.
Ha jól értelek, akkor Netanjahu leváltását várod tőlük. Ez érthető, és nem is nagy meglepetés. Én abban bíztam, hogy valami pozitívat is írsz. Tehát nem csak azt, hogy mi nem lesz (Netanjahu), hanem mi lesz, milyen politikát tudnak együtt folytatni. Miben fogják támogatni Ganzot?
A helyzetértékelésünk is eltér, tehát nem biztos, hogy könnyen megértjük egymást. Hadd világítsak rá, hogy nyomát sem látom annak, hogy kiálltak volna egy cionista politikus mellett. Ők Netanjahu ellen álltak ki, és fogtak össze az ellenfelével, de nem közös célok, közös értékek mentén, hanem Netanjahu ellenében. Óriási különbség. Nyoma sincs a közös nevezőnek. Az arabok továbbra is anticionisták, akik szerint a zsidóknak pusztulni kell az ő országukból. Vagy szerinted már nem ez a helyzet? Van esetleg olyan felvételed, melyen egy arab politikus erről nyilatkozik, hogy korábban támogatta a terrort, de mára belátta hibáit, és most már cionista lett?
Az arabok jó érzékkel összefognak bárkivel Netanjahu ellen, mivel ő jelenti a legnagyobb fenyegetést számukra. Ha nem lesz Netanjahu, akkor a következő legnagyobb ellenségüket igyekeznek semlegesíteni. Lehet, hogy Ganz lesz az.
És amikor fentebb arabokról beszélek, akkor az izraeli arab pártok vezetőit értem alatta, és csak őket, akik nem azonosak Izrael túlnyomórészt valóban integrálódott arab polgáraival. Ezt Fapoleon Crynamite nagyon szépen leírta.
Tisztelem a reményeidet, az optimizmusodat, csak az okát nem értem. Attól félek, hogy a politika egyetlen kérdésre szűkült a tudatodban. Bárki csak ne Bibi, és az ördöggel is fogjunk össze, csak ne Bibi. Ez szerintem veszélyes.
Pont mint az USA, pont mint Magyarország. Érdekes.
Az izraeli arabokkal, ezen belül elsősorban az arab lakosságú városok vezető testületeivel évtizedek óta kiváló munkakapcsolatban van az izraeli kormányzat.Nem látok esélyt arra, hogy egy, a Közös Listára támaszkodó kormány alakuljon. Sokkal valószínűbbnek tűnik valamilyen Likud-Kahol Leván nagykoalició.Szándékosan írtam Kék-Fehér helyett Kahol Levánt, ugyanis a kék-fehér már foglalt mivel ez az MTK beceneve.
Valoban nincs esely egy balkozep kormanyra, hiszen 3 kepviselo nem hajlando egyuttmukodni. Nyilvanvalo, hogy egy nagykoalicio lesz a megoldas, de az arabok tamogatasa, az, hogy Ganz az elso kormanyalakito, erosebb poziciot jelent neki a targyalasokon. A kovetkezo hetek taktikaja arrol szol majd, hogy Ganzek mennyire tudjak megszorongatni Bibit a tervezett torvenyekkel, illetve Bibi meddig tudja huzni az idot es mennyire tudja kihasznalni a „koronat”.
Úgy tűnik, hogy a koronavírus miatti szükségállapotot egy Likud – Kahol-Leván összetételű koalíció fogja kezelni. Ennek a kormányzatnak a mandátuma a korona-válság kezelésére fog korlátozódni. A felek, csak a válság rendeződése után fognak visszatérni a politikai csatatérre.
Hat…majd meglatjuk. A haboru folytatodik, lasd Edelstein akciojat, es meg ha letre is jon egy „veszkormany”, nem lesz beke az olajfak alatt.
A koronavírus-járvány lecsengése után, neki kell látni a nemzetgazdaságot ért károk felszámolásának. Erre a jelenlegi, ügyvivő kormánynak – jogi akadályok miatt – nincs módja. Elkerülhetetlennek érzem egy életképes koalíció felállítást. Hogy ez hogy fog kinézni – ha egyáltalán létre fog jönni – azt nálam okosabb emberek se tudják ma még megjósolni.
A koronavírus-járvány lecsengése után, neki kell látni a nemzetgazdaságot ért károk felszámolásának. Erre a jelenlegi, ügyvivő kormánynak – jogi akadályok miatt – nincs módja. Elkerülhetetlennek érzem egy életképes koalíció felállítást. Hogy ez hogy fog kinézni – ha egyáltalán létre fog jönni – azt nálam okosabb emberek se tudják ma még megjósolni.