A hatvanas évek elején Menachem Begin megpróbálta megszerezni az arabok támogatását.
Az 1967-es hatnapos háború előtt az izraeli jobboldal még megpróbálta megnyerni az Izraelben élő arabok politikai támogatását — írja a Ynetnews.
1948 és 1967 között statárium alatt volt az izraeli arab lakosság 80%-a, de ennek ellenére is volt szavazati joguk.
A Likud elődje, a Herut párt igyekezett udvarolni a muszlim szavazóknak. Erről tanúskodnak a Ynet újságírója által előhalászott 1959-es és későbbi arab nyelvű posztererek, amelyeket a Herut kampányához tartoztak.
Az egyik plakát a kormányon levő baloldali pártot azzal vádolja, hogy egyetlen arab tagja sincs, viszont a Herutban „nincs különbség arab és zsidó tag között.”
A plakát arra kéri a szavazót, hogy a Herutra voksoljon, és így vessen gátat a kormány „elnyomásának és korrupciójának.”
A Herut párt a rögtönbíráskodás ellen is rendszeresen felszólalt. Begin azzal vádolta a baloldali pártokat, hogy közvetlenül vagy közvetetten, de támogatják a statárium fenntartását.
Júdea-Szamária és Kelet-Jeruzsálem 1967-es elfoglalása után Izrael hivatalosan nem annektálta a területeket, viszont a kelet-jeruzsálemi lakosoknak joga van izraeli állampolgárságot igényelni. A júdea-szamáriai területen élő arabok a palesztin választásokon szavaznak.
A mai jobboldali pártok, sőt a legtöbb közép-baloldali párt sem állna össze az arab pártokkal és nem is igyekeznek megnyerni az arab szavazatot.
A hatvanas években még nem volt olyan hosszú az ellenségeskedés története, akkor még remélhették a jobboldali pártok, hogy az izraeli arabok rájuk fognak szavazni.
Azért tegyünk egy nagyon fontos különbséget a kettő között:
– arab tagja van egy pártnak
– anticionista párt tagja egy kormánykoalíciónak
Nem az a lényeg, hogy ki az arab és ki nem, hanem hogy mit szeretnének elérni és mit deklarálnak célul. Jelen esetben is az van, hogy a Balad arab nacionalista párt egyáltalán nem hajlandó összeállni a Kék-Fehérrel, még csak külső támogató félként sem, míg a másik három arab párt erre hajlandó lenne velük. Más kérdés, hogy Gantz be merné-e vállalni, hogy nyíltan anticionista és egy nem-cionista párttal összeálljon, és megint más kérdés, hogy a szavazóik erről hogyan vélekednének. Most is van arab tagja a legtöbb pártnak, és a harmadik legnagyobb párt a Kneszetben is az arab Közös Lista. Ettől viszont még bődületes butaság lenne azon lamentálni, hogy egy nagy részében anticionista, tehát Izrael létét el sem ismerő/fogadó párt nem lesz tagja egy kormánykoalíciónak. Továbbá, ez a vásár is kettőn áll vagy bukik, hiszen a Közös Lista képviselői ugyanúgy „rossz politikai húzásnak” tartanák ha beállnának az izraeli kormány soraiba, erről ők maguk is nyilatkoztak épp tegnap.