Safe space-be zárja Trump az amerikai zsidókat?

Nagy vihart keltett az új elnöki rendelet, amely a zsidókra is kiterjesztené a védett státust az egyetemi campusokon. De Trump nem véletlenül döntött így, és ez az egyik legjobb elnöki lépése eddig (nem volt sok).

Nagy az értetlenség az amerikai zsidók egy részénél: most akkor írásba kapjuk, hogy nemzetiség vagyunk, holott az amerikai nemzethez tartozunk? A végrehajtó hatalom fogja eldönteni, mi számít zsidó identitásnak? Államilag védett burokba, biztonságos és egyben röhejes „safe space-be” tuszkol minket ez az ember, hogy kiiktassa a szabad szólást? Hogy Izraelt, Netanjahut és a „megszállt területeket” már ne is lehessen bírálni a campusokon? Hát itt tartunk?

Nem, szerencsére Amerika még egyáltalán nem tart itt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne legitim aggályokról beszélni azzal az új elnöki rendelettel kapcsolatban, amelyet Trump néhány órával a Fehér Ház hanukai ünnepsége előtt írt alá, egyértelműen megszólítva a címzetteket: „ez egy üzenet az amerikai egyetemek számára” – hangsúlyozta, megerősítve: „komoly lépés ez a BDS-mozgalom ellen.” Ezt tényleg csak remélni lehet.

A korábbi otromba, előítéletes és nőellenes beszólásairól ismert elnök, akit ugyanakkor teljesen alaptalanul vádolnak antiszemitizmussal is, az első, aki fel mert lépni az amerikai egyetemeken hosszú évek óta dúló polkorrekt őrület ellen,

amit a baloldal, ha nem is mindig képvisel, de előszeretettel bagatellizál és főleg: tolerál. Holott az intoleranciát nem lehet tolerálni (© Ayaan Hirsi Ali). Az egyetemeken nemcsak terjed a palesztinpárti, Izrael-gyűlölő bojkottmozgalom, de egyre több a tettlegesség, a fizikai erőszak is, amivel az Izrael-párti, vagy csak nettó zsidó hallgatókat igyekeznek megakadályozni a szabad szólásban.

Az amerikai egyetemek zsidóellenes incidenseit monitorozó Amcha Initiative legújabb felmérése szerint a tavalyi évben 70 százalékkal nőtt a kifejezetten Izrael-ellenességhez köthető antiszemita incidensek száma a campusokon. Az ADL adatai szerint pedig 2016 és 2018 között egyenesen 86 százalékkal nőtt az ilyen típusú esetek száma a campusokon.

Egy harmadik kutatás szerint az Izraelt előbb bojkottálni, végül kiiktatni vágyó, önmagát természetesen „erőszakmentesnek” nevező BDS-mozgalom lényegesen aktívabbá vált, kvázi intézményesedett az elmúlt években a campusokon, ha kell, horogkeresztet festenek a falra vagy a zsinagógára, ha kell (és egyre többször érzik úgy, hogy kell) Izrael-párti, sőt, zsidó rendezvényeket zavarnak meg, előadókat zaklatnak.

Eléggé naivnak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk a felmérések közti szoros korrelációt. Az Izrael delegitimálását célzó, jogvédő retorikájú, valójában antiszemita klisékkel operáló BDS-kampány egyértelmű hatással bír az egyre növekvő számú antiszemita erőszak-cselekményekre.

Az alapvetően baloldali-iszlamista összefogásnak köszönhető „erőszakmentes” BDS-hez köthető szervezetek, főként a hírhedt Students for Justice in Palestine (SJP) az erőszak útjára léptek, zsidó diákokat fenyegetnek és vernek meg, izraeli zászlókat égetnek – miközben az egyetemi vezetés nagyjából annyit reagál, hogy megvonja a vállát.

A közel-keleti helyzetről gyakorlatilag ellehetetlenült a szabad vita lehetősége, az amerikai egyetemek „egypárti államokká” váltak, SJP-aktivisták beszélgetéseket, filmvetítéseket zavarnak meg, sőt, kitiltották már egyetemi campusról Amerika izraeli nagykövetét is. Zsidó diákokat napi szinten, büntetlenül lehet becsmérelni, gúnyolni, apartheid-barátnak nevezni, lenácizni, lecionistázni (ami ezeknek ugyanaz). Találóan összegezte Robert Spencer a probléma lényegét: „Amerika egyetemein ma nem biztonságos Izrael-pártinak lenni.”

Nem véletlen tehát, hogy 2015 óta több tucat jogvédő szervezet (köztük a Simon Wiesenthal Központ) sürgeti Washingtont, tegyen lépéseket a campusokon tobzódó új totalitárius kihívás ellen.

A BDS-mozgalom aktivistái zsidókból és arabokból álló delegációt provokáltak Madridban

A delegáció egy nemzetközi konferencián vett részt, melynek témája az Európai Unió nemrég bevezetett, a ciszjordániai zsidó telepekről származó áruk megkülönböztető jelzésére vonatkoztató rendelete elleni fellépés volt.

De miről is szól ez a tavasz óta tervezett rendelet, miért látta szükségét a Trump-adminisztráció annak, hogy meglépjen egy ilyet, amit egyébként republikánusok és demokraták egyaránt üdvözöltek, konzervatív szervezetek éppúgy, mint mondjuk a demokrata-közeli Anti-defamation League (ADL)?

A rendelet lényege: nem kap szövetségi forrásból anyagi támogatást az az oktatási intézmény, amely nem hajtja végre következetesen a sok évtizedes antidiszkriminációs elveket.

A jövőben tehát a már létező, de ez ügyben sokszor hatástalan, az 1964-es polgárjogi törvényhez kapcsolódó Title VI a zsidóellenes megkülönbeztetést is faji, vallási és/vagy nemzetiségi diszkriminációnak értelmezi majd, éspedig azzal, hogy az antiszemitizmus definícióját az IHRA (International Holocaust Remembrance Alliance – Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség) nemzetközi kormányközi szervezettől veszi át. Ezt a definíciót (amely Izrael mint zsidó kollektíva gyalázását is antiszemitizmusnak tartja) használja egyébként már huzamosabb ideje az amerikai külügy is, mostantól pedig az egész adminisztráció.

Az elnöki döntés fontos üzenete tehát, hogy egy már létező, de a gyakorlatba nem kellően átültetett szövetségi kisebbségvédő jogszabályt pontosított, illetve egészített ki, azzal a céllal, hogy az egyetemi zsidóellenes atrocitásokat is ugyanolyan típusú diszkriminációnak tartsa, mint az összes többi kisebbséggel (muszlimok, szikhek stb.) szembenit.

Trump semmilyen plusz védett státust, előjogot nem adott ezzel az amerikai zsidóságnak, csupán egy eredeti, egyenlő helyzetet állított helyre, törvény előtti egyenlő megítélést biztosított.

Ugyanígy igen bizarr olvasni amerikai zsidók egy részének kiakadását, hogy akkor mostantól a szövetségi kormány dönt a judaizmus, az enyhén szólva összetett zsidó identitás meghatározásáról? Dehogy dönt. A hivatalos nemzetiségi, faji kategória dacára a zsidóság továbbra sem külön nemzetiség, ahogy természetesen az afro-amerikaiak sem külön „faj”.

Sérül a szólás szabadsága, az amerikai alkotmány 1. kiegészítése? Szó sincs róla, csak még világosabbá válik a különbség szabad szólás és szándékos gyűlöletkeltés, erőszakra uszítás között.

A campusokon továbbra is lehet hirdetni, hogy a cionizmus = rasszizmus, meg hogy Izrael = apartheid állam, de közpénzt ez az intézmény többé nem fog kapni, nagyon helyesen. Törvényekkel, elnöki rendelettel persze nem lehet társadalmi normákon változtatni, az antiszemitizmust ártalmatlan „anticionizmusként” eladni próbáló BDS-t tehát maguknak az egyetemi társadalmaknak kell megvetniük, majd kivetniük magukból – de első lépésnek megteszi ez is.

Donald Trump a Fehér Házban tartott hanukai ünnepségen: „Mindig ünnepelni fogom a zsidó népet!”

Az amerikai elnök alig néhány órával a rendezvény előtt írta alá az egyetemi antiszemitizmus visszafogását célzó, legújabb rendeletét.