A rendezvényt idén az „Igent a békére, nemet az erőszakra” jelmondat jegyében szervezték meg az 1995-ben meggyilkolt izraeli miniszterelnök emlékére a róla elnevezett téren.
Ugyanez volt a jelszava annak a békenagygyűlésnek is, amelyen 24 éve a távozó kormányfőt támadója, Jigál Amír lelőtte.
A tömegtüntetés fő szónoka ezúttal Beni Ganz kormányfőjelölt, a centrista Kék-fehér párt elnöke volt, aki beszédében az izraeli társadalom különböző csoportjai közti megbékélést sürgette, és nevének említése nélkül bírálta Benjámin Netanjahu miniszterelnököt.
„A gyűlölet ismét veszélyes fegyverré vált a határokat nem tisztelő politikusok kezében”
— figyelmeztetett Ganz. „Rabint a viszálykeltés, az uszítás, a gyűlölet miatt gyilkolták meg. Huszonnégy éve nincs köztünk, de sajnos szégyenünkre az uszítás felüti rút fejét” – tette hozzá.
A demonstráción felszólalt Simon Sevesz, Rabin egykori kabinetfőnöke, aki Rabinhoz hasonlította Ganzot. Utána Jaron Silberman, a Rabin-gyilkossághoz vezető időket felidéző Szörnyű napok című sorozat rendezője beszélt, valamint a Nők békét hoznak nevű feminista békemozgalom képviselői.
Jichák Rabin miniszterelnök kötötte meg a palesztinokkal az úgynevezett „békefolyamatot” megalapozó oslói megállapodást 1993-ban, amiért egy évvel később Simon Peresszel és Jasszer Arafattal együtt Nobel-békedíjat kapott.
Rá két évre, 1995. november 4-én egy izraeli jobboldali radikális joghallgató, Jigál Amír három lövéssel meggyilkolta, miután egy béketüntetésen beszédet mondott.
A ma 49 éves Amír jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetését tölti, bár a gyilkosság körülményeivel kapcsolatban számos kétely merült fel a közelmúltban. Mordecháj Kedar, a Bar-Ilan egyetem professzora ezen a héten határozottan azt állította, hogy
Rabin halálát nem az elítélt merénylő fegyveréből kilőtt golyó okozta.
A mártírhalált halt kormányfő politikai örökségének megítélése ellentmondásos az izraeli társadalomban, miután a „békefolyamatot” kísérő, soha nem tapasztalt terrorhullámban több izraeli civil vesztette életét, mint bármikor korábban, és Oslo után kaptak erőre az Izrael legitimitását kétségbevonó mozgalmak is.
