Jól tette-e Izrael, hogy kitiltotta a két szélsőséges képviselőt?

Valószínűleg nem. A demokrata párt centruma nem Izrael-ellenes, az AIPAC is ellenük fordult. Ráadásul ez most végre egy olyan PR-csata lehetett volna, amit Izrael nyer meg.

Mint arról bőven beszámoltunk, áll a bál Amerikában és részben Izraelben, mert a kormány úgy döntött: bojkottálni fogja a bojkottálókat.

Egy héttel azután, hogy demokrata képviselők látogatást tettek a zsidó államban és állva megtapsolták az izraeli miniszterelnököt, és csak órákkal azután, hogy – hatáskörén nem először túllépve – az amerikai elnök Twitteren megrendelte a helyes izraeli lépést, a külügyminiszter-helyettes bejelentette: a kormány döntése értelmében a két amerikai képviselőnő nem kap beutazási vízumot.

Ez elsőre jó hír. Akik ennyire utálják vendéglátóikat, akik ennyire nyíltan kiállnak egy nemzetközi iszlamista-balos összefogásként működő bojkottmozgalom mellett, amelynek egyáltalán nem rejtett célja a zsidó állam egzisztenciális ellehetetlenítése, azok kicsit nézzenek magukba, és tapasztalják meg, milyen, ha őket bojkottálják.

És mégis. Hiába hozott meg Izrael egy morálisan hibátlan döntést, ismét csak képtelen politikai vagy legalább kommunikációs előnyre váltani lépését, nem először az elmúlt évtizedekben.

Ha el is tekintünk az amerikai elnök nyomásától (egyébként nem értem, nem pont azt akarta nemrég, hogy „menjenek haza” származási országukba ezek a nők?), még mindig ott van az a nyilvánvaló szervezeti és üzenet-megfogalmazási káosz, ami lerí az amúgy teljesen érthető döntésről.

Úgy tűnik, valóban nem léphetnek Izraelbe a demokrata képviselőnők

Donald Trump amerikai elnök csütörtökön arra buzdította a zsidó államot, hogy ne engedélyezze két amerikai képviselőnő látogatását. Izrael eleget tett az elnök kérésének.

A hivatalos verzió ugye az, hogy kiderült: a két amerikai képviselőnő csak a Palesztin Hatóság területeire és Kelet-Jeruzsálemba látogatott volna el, pontosabban a Templom-hegyre, közvetlenül az ott történt súlyos összecsapások után. Tényleg? Ez jelentette volna a problémát?

A nemrég – kifejezetten Izrael-pártiságból – ott tárgyaló 41 fős demokrata küldöttség is járt Ramallahban, ahol Mahmúd Abbásszal is találkozott – so what? Olyan nehéz lett volna a két nőnek is izraeli programot szervezni, akkor is, ha azok csak utolsó pillanatban tudták volna meg?

Itt lett volna az alkalom, hogy mondjanak beszédet a Kneszet valamelyik bizottsága előtt Izraelről és a BDS-ről. Ott aztán nincs mellébeszélés. Mondják el, hogyan is gondolták a zsidó állam közös nevezőre hozását a náci Németországgal és a dél-afrikai apartheid-rendszerrel. Közvetlenül a Templomhegyről jövet

el lehetett volna vinni  őket a Jad Vasembe, nézzék csak meg, hová vezetnek az ordas eszméik. El lehetett volna őket fuvarozni – klimatizált, de CO2-barát elektromos kisbusszal – Gáza környéki kibucokba, településekbe. Hallgassa csak végig Omar és Tlaib asszony, hogy gázai haverjaik miatt mit élnek át ezek az emberek, amikor néha kb. 20 másodpercük van berohanni az óvóhelyre.

Jó, Izrael amerikai nagykövete napokkal ezelőtt még azt mondta: „Az amerikai Kongresszussal szemben érzett tiszteletünk miatt és az Egyesült Államok és Izrael közötti nagy szövetség miatt, nem fogjuk megtiltani a belépést a Kongresszus egyetlen tagjának sem.” Ezen nyilván túl lehet lépni. Csak éppen nagyon nem mindegy, hogyan, és milyen üzenettel.

Omar és Tlaib: felháborodtak az izraeli döntésen. Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

Nagyon kevés erőfeszítésébe került volna a kormánynak, hogy a két amerikai képviselőnő teljesen magától olyanként lepleződjön le az izraeli nyilvánosság (és a világ) előtt, amilyen: ostoba, szélsőbaloldali, Izrael-ellenes.

A PR-szempontokon túlmenően azonban nem mondhatni okos lépésnek a kritikusan, de hagyományosan és egyértelműen Izrael-párti demokraták mainstreamjével összeveszni ez ügyben.

Omar, Tlaib és a „squad” másik két tagjához sokan elkezdtek igazodni, de egyelőre nem tartanak ott, hogy átvegyék a demokrata pártot. A kitiltás miatt azonban most törvényszerűen összezár a párt, márpedig ez sem az amerikai választások, sem Izrael biztonsági helyzete miatt egyáltalán nem mindegy. Nem mindig lesz republikánus adminisztráció Amerikában.

A demokratákhoz erős szálakkal kötődő befolyásos lobbiszervezet, az AIPAC haragját is fölösleges volt kivívni. A szervezet teljes joggal írta állásfoglalásában, hogy bár elítéli a két képviselőnő BDS-mániáját (nem szó szerinti közlés), de

„az amerikai kongresszus valamennyi tagjának meg kell adni a lehetőséget, hogy ellátogasson szövetségesünkhöz, a demokratikus Izraelbe, hogy személyesen fedezze fel az országot.” Ez pontosan így van.

Rashida Tlaib most, nagyon helyesen, lehetőséget kapott arra, hogy humanitárius okokból, ciszjordániai beteg nagyanyja meglátogatása céljából, belépjen Izrael területére. A politikai párbeszéd fenntartására, a PR-szempontok ügyes kiaknázására azonban valamiért még mindig nem magától értetődő esélyként tekint az izraeli vezetés.

Nem ennek a két (vagy négy) nőnek az esetleges provokációja veszélyes a zsidó államra. Hanem saját passzivitása és fantáziátlansága.

Kitiltási botrány: Tlaib végül meglátogathatja a nagymamáját

2012-ben az Obama adminisztráció sem engedte meg egy izraeli parlamenti képviselő belépését az Egyesült Államokba.