Valószínűleg nem. A demokrata párt centruma nem Izrael-ellenes, az AIPAC is ellenük fordult. Ráadásul ez most végre egy olyan PR-csata lehetett volna, amit Izrael nyer meg.
Mint arról bőven beszámoltunk, áll a bál Amerikában és részben Izraelben, mert a kormány úgy döntött: bojkottálni fogja a bojkottálókat.
Egy héttel azután, hogy demokrata képviselők látogatást tettek a zsidó államban és állva megtapsolták az izraeli miniszterelnököt, és csak órákkal azután, hogy – hatáskörén nem először túllépve – az amerikai elnök Twitteren megrendelte a helyes izraeli lépést, a külügyminiszter-helyettes bejelentette: a kormány döntése értelmében a két amerikai képviselőnő nem kap beutazási vízumot.
Ez elsőre jó hír. Akik ennyire utálják vendéglátóikat, akik ennyire nyíltan kiállnak egy nemzetközi iszlamista-balos összefogásként működő bojkottmozgalom mellett, amelynek egyáltalán nem rejtett célja a zsidó állam egzisztenciális ellehetetlenítése, azok kicsit nézzenek magukba, és tapasztalják meg, milyen, ha őket bojkottálják.
És mégis. Hiába hozott meg Izrael egy morálisan hibátlan döntést, ismét csak képtelen politikai vagy legalább kommunikációs előnyre váltani lépését, nem először az elmúlt évtizedekben.
Ha el is tekintünk az amerikai elnök nyomásától (egyébként nem értem, nem pont azt akarta nemrég, hogy „menjenek haza” származási országukba ezek a nők?), még mindig ott van az a nyilvánvaló szervezeti és üzenet-megfogalmazási káosz, ami lerí az amúgy teljesen érthető döntésről.
A hivatalos verzió ugye az, hogy kiderült: a két amerikai képviselőnő csak a Palesztin Hatóság területeire és Kelet-Jeruzsálemba látogatott volna el, pontosabban a Templom-hegyre, közvetlenül az ott történt súlyos összecsapások után. Tényleg? Ez jelentette volna a problémát?
A nemrég – kifejezetten Izrael-pártiságból – ott tárgyaló 41 fős demokrata küldöttség is járt Ramallahban, ahol Mahmúd Abbásszal is találkozott – so what? Olyan nehéz lett volna a két nőnek is izraeli programot szervezni, akkor is, ha azok csak utolsó pillanatban tudták volna meg?
Itt lett volna az alkalom, hogy mondjanak beszédet a Kneszet valamelyik bizottsága előtt Izraelről és a BDS-ről. Ott aztán nincs mellébeszélés. Mondják el, hogyan is gondolták a zsidó állam közös nevezőre hozását a náci Németországgal és a dél-afrikai apartheid-rendszerrel. Közvetlenül a Templomhegyről jövet
el lehetett volna vinni őket a Jad Vasembe, nézzék csak meg, hová vezetnek az ordas eszméik. El lehetett volna őket fuvarozni – klimatizált, de CO2-barát elektromos kisbusszal – Gáza környéki kibucokba, településekbe. Hallgassa csak végig Omar és Tlaib asszony, hogy gázai haverjaik miatt mit élnek át ezek az emberek, amikor néha kb. 20 másodpercük van berohanni az óvóhelyre.
Jó, Izrael amerikai nagykövete napokkal ezelőtt még azt mondta: „Az amerikai Kongresszussal szemben érzett tiszteletünk miatt és az Egyesült Államok és Izrael közötti nagy szövetség miatt, nem fogjuk megtiltani a belépést a Kongresszus egyetlen tagjának sem.” Ezen nyilván túl lehet lépni. Csak éppen nagyon nem mindegy, hogyan, és milyen üzenettel.
Nagyon kevés erőfeszítésébe került volna a kormánynak, hogy a két amerikai képviselőnő teljesen magától olyanként lepleződjön le az izraeli nyilvánosság (és a világ) előtt, amilyen: ostoba, szélsőbaloldali, Izrael-ellenes.
A PR-szempontokon túlmenően azonban nem mondhatni okos lépésnek a kritikusan, de hagyományosan és egyértelműen Izrael-párti demokraták mainstreamjével összeveszni ez ügyben.
Omar, Tlaib és a „squad” másik két tagjához sokan elkezdtek igazodni, de egyelőre nem tartanak ott, hogy átvegyék a demokrata pártot. A kitiltás miatt azonban most törvényszerűen összezár a párt, márpedig ez sem az amerikai választások, sem Izrael biztonsági helyzete miatt egyáltalán nem mindegy. Nem mindig lesz republikánus adminisztráció Amerikában.
A demokratákhoz erős szálakkal kötődő befolyásos lobbiszervezet, az AIPAC haragját is fölösleges volt kivívni. A szervezet teljes joggal írta állásfoglalásában, hogy bár elítéli a két képviselőnő BDS-mániáját (nem szó szerinti közlés), de
„az amerikai kongresszus valamennyi tagjának meg kell adni a lehetőséget, hogy ellátogasson szövetségesünkhöz, a demokratikus Izraelbe, hogy személyesen fedezze fel az országot.” Ez pontosan így van.
Rashida Tlaib most, nagyon helyesen, lehetőséget kapott arra, hogy humanitárius okokból, ciszjordániai beteg nagyanyja meglátogatása céljából, belépjen Izrael területére. A politikai párbeszéd fenntartására, a PR-szempontok ügyes kiaknázására azonban valamiért még mindig nem magától értetődő esélyként tekint az izraeli vezetés.
Nem ennek a két (vagy négy) nőnek az esetleges provokációja veszélyes a zsidó államra. Hanem saját passzivitása és fantáziátlansága.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
nem lehetett volna elvinni őket a Jad Vashembe, mert a hivatalos itinerjükben nem is szerepelt Izrael, csak „Palesztina”
https://twitter.com/gilicohen10/status/1162031279208054785
Seres feluletessegerol van-lehet szo. Vagy vmi zsigeri dolog lehet ez Nala ki tudhatja. Ahogy Neked eszedbe jutott egy kicsit melyebbre asni, ezt ha akarta volna O is megtehhett vna…de nem tette…miert?
A szervezet, amelyik az útjukat szervezte korábban vérvádban és terrorizmusban utazott.
nem látom az elszalasztott PR lehetőségét
https://twitter.com/elderofziyon/status/1162094193595957248
Ez egy elég erős vélemény. Szerintem a leghelyesebb az, ha nem ítélkezünk, mivel ez egy tipikusan lehetetlen helyzet volt Izrael számára. Választhattak, hogy beengednek két prominens antiszemita agitátort, vagy a józan ész és szokásos eljárási szabályok szerint nem. Ők az utóbbit választották, hogy ez a kevésbé rossz (netán akár jobb?) döntés volt, azt nem tudhatjuk biztosan, mivel soha nem fogjuk már átélni egy alternatív valóság történelmét, ahol ez fordítva történt.
Amit viszont biztosra veszek az az, hogy a két gráciának volt B terve is arra az esetre, ha beengedik őket. Kinézem belőlük hogy valami balhét generáltak volna maguk körül, amivel legalább akkora sajtóvisszhangot keltenek, mint most ezzel a hírrel. Nehogy azt gondold, hogy fikarcnyi lehetőség is lett volna arra, hogy „megtérjenek”, és belássák hogy mennyire mélységesen megvetendő utat járnak. Politikusokról beszélünk, ugyebár…
És a lényeg azon van, hogy az antiszemitizmus mint jelenség megállíthatatlan, pontosan olyas módon operál, mint minden más összeesküvés-elmélet. Akit egyszer megfertőz, az kevesebb eséllyel gyógyul ki belőle mint a veszettségből. Mintha változtatott volna bármit is az antiszemiták és néma támogatóik nézőpontján az, hogy ha a két perszóna leszállt volna Tel-Avivban és elmegy a Falhoz. Matematikailag úgy is mondhatjuk, hogy ez az érték (antiszemitizmus mértéke a közbeszédben) vagy stagnál, vagy növekszik, de csökkenő irányba nem igen tud mozdulni. Ha érvekkel és tényekkel jössz, akkor rögvest hasbaraval és hazugsággal vádolnak. Viszont ha az Izraelt és zsidóságot hibáztató kommenteket hall valaki, arra egyből vevő. Ez van, ez a szomorú valóság, hiába nyert meg Izrael minden létező háborút, a PR és pszichológia frontján tehetetlen, a maradisággal és gyűlölködéssel a ráció nem tud mit kezdeni.
Az emberek szeretnek itelkezni. Addig sem kell gondolkodni, vagy megerteni – aterezni az adott problemat. Plusz, meg felsobbrendunek is erezheted-kepzelheted magad, es lenezheted a masikat.
Seresnek tudnia kellene, hogy Israel eseteben a jozan vislekedes igencsak kockazatos volt-lesz. Annyit sem ertett meg meg, hogy Israel eseteben nem a csatakat kell megnyernie, hanem egy totalis haborut majd az egesz vilaggal szemben. Ez nem holmi PR csatarozasrol szol, hanem az eletbenmaradasrol. Ha Israel nem tortenelmi lepetekben gondolkodna, mar reg tul lenne ezen az egesz oruleten. De hat mit lehet tenni? A zsidoknak sohasem volt konnyu a dolguk.
Appam meg felelossegre vonja az Israeli vezetest, mert a sajat kezenek rossz ujjaba harapott.
Az izraeli kormány maga alatt vágja a fát azzal, hogy megpróbálja elhallgattatni a kritikusait. A demokráciához a disszenzus joga is hozzá tartozik. Aki ezt képtelen elfogadni, az nem demokrata.
Igen ebben talalan igazad is lehetne. Ha nem Israelrol volna szo. Sem Te sem Seres nem hallottatok meg Nyuszika story-jarol sapkaugyben?
Nem hallgattatja el őket, de az izraeli politika igen konzekvens ezen a téren. Ha nyitnak egy kis rést az ajtón, onnantól nem lenne megállás és egyre nehezebb lenne PR szempontból lépést tartani. A döntés üzenet az amerikai demokrata pártnak és rámutat a párt felelősségére, hogy kiket juttat konresszusi székhez (ez pedig a demokrata párt felelőssége, mert adott esetben amerikai elnök is lehet valaki hasonló eszmékkel, amelyeket ez a két képviselőnő is hirdet az pedig nem lenne jó senkinek).
Egy muszlim nem számít kritikusnak, az olyan mint egy vegetarianus kutya.
Vicces h Seres ur is eliteloen velekedik az Israeli dontessel kapcsolatosan, pedig nehezen lehetne antiszemitanak beallitani. Ebbol kiindulva, nem tul nehez elkepzelni egy izig-verig hithu antiszemita mit hozna ki ebbol a dontesbol. DE! Az igazsag ezzel szemben az, hogy gyakorlatilag tejesen mindegy, h Israel mit tesz vagy mit nem tesz, az itelet elore meg van irva. Hogy ezt egy elmeletileg Israel-barat ujsagiro sem latja at, hat nem is tudom. Ha tudom elore tapasztalatbol, hogy igy is – ugy is kirugjak alolam a samlit, eszemben sincs kotelet tekerni a nyakam kore, Tisztel Seres Ur!
Jobban atgondoltam ezt az egesz temat, es arra jutottam, hogy a leheto legnagyobb ostobasag belemenni az ellensegeink provokativ jatekaiba. A zsidoknak meg kell tanulniuk elni a sajat eletuket, es egyszer es mindenkorra kiszallni ebbol az orult antiszemita ‘jatekbol’ ahol allandoan csak vedekeznunk kell a rendszerint alaptalan vadak miatt, amik persze sohasem Rolunk zsidokrol szolnak, hanem legfobbkepp arrol, hogy Ok -a nem zsidok- mit tettek vna akkor ha a mi helyunkben lennenek. Ez egy olyan kor, ami sehova sem vezet. Egeszen egyszeruen figyelmen kivul kell hagynunk a provokaloinkat, mivel feltett szandekuk az, hogy minket bosszantsanak, csak azert mert ok rosszul erzik magukat, mi se erezuk jol magunkat a borunkben. Ne feledjuk h ma mar az internek koraban minden joravalo embernek adott a lehetoseg, hogy szabadon onszantabol megszabadulhasson a sajat ertelmetlen gyuloletetol, amit a keresztenyi gyokerein at szivott magaba eleitol kezdve. Ez nem a Mi harcunk, es ebbol a jatekbol ki kell maradnunk!
Es ahogy a kep osszeallni latszik, az israelieknek eszuk agaban sem volt beengedni ezeket a felforgatokat akiknek a rossz szandekaira mi sem lehet jobb bizonyitek, mint hogy nem a tobbi DEM-el erkeztek a hivatalos modon. Csak nem tudtak volna ebbol jol kijonni, ezert aztan Dony magara vallata ezt a kicist sem halas feladatot. Koszonet Neked President!
Rachida Tlaib leleplezte magát a nagymama-történttel. Úgy tűnik, mégis jó döntés volt nem beengedni őket.
Ket velejeig antiszemita politikus, akik mar az elejen nyilatkoztak, csak palesztin területet latogatnak. Semmi keresni valojuk Izraelben. Mi ez a tetova hozzaallas? Szegyen, hogy a demokratak itt tartanak. A vegen muszlim többseget szeretnenek a Feher Hazban?