Liberman nagyon szigorú, elvi politikát folytat, ezért teljesen megalapozatlan és méltatlan a vele szemben indított lejárató kampány — állította a Neokohn munkatársa a Heti Tv reggeli műsorában.
Seres Attila kiemelte, hogy a koalíciós tárgyalások kudarca miatt sárdobálás indult meg az izraeli közbeszédben, amelynek célpontja Avigdor Liberman, a Jiszráel Bejténu párt vezetője.
Politikusok és véleményvezérek előre megfontolt árulással, zsarolással vádolják, és mindenféle méltatlan jelzőkkel illetik, látens baloldalisággal gyanúsítják, lesajnálóan emlegetik kidobóemberi múltját, sőt soha nem bizonyított bűncselekményekkel is gyanúba keverik.
Csakhogy Liberman Netanjahu leghűségesebb szövetségese és harcostársa már 1988 óta, tavalyig a jelenlegi kormány honvédelmi minisztere volt, és a mostani tárgyalásokon is egyértelművé tette Netanjahu politikájának a támogatását.
Ő nem egyszerűen a saját elveihez, hanem a választói elveihez ragaszkodva politizál.
Pártját, a Jiszráel Bejténut az európai médiában a szélsőjobboldalra szokták sorolni. Hívei elsősorban a volt Szovjetunióból érkezett, orosz ajkú népességből kerülnek ki. Korábbi otthonukból hozták ateista, de legalábbis többnyire szekuláris életfelfogásukat. Harcos nacionalista szemléletük megalapozásához hozzájárulhat, hogy tanúi, sőt elszenvedői voltak a kommunista birodalom váratlan szétesésének, ami miatt különösen ragaszkodnak új hazájukhoz, amelyet már semmilyen körülmények között nem akarnak elveszíteni.
Sokan közülük Júdeában és Szamáriában élnek, részben az olcsóbb életkörülmények, részben nemzeti radikális elkötelezettségük miatt.
Liberman szavazóbázisa főként a lakosságnak erre a csoportjára épül, tehát az ő részéről teljesen következetes és méltányolható elkötelezettség, hogy egyetlen feltételhez ragaszkodott a végletekig a koalíciós tárgyalásokon: az ultraortodox fiatalok hadkötelezettségéhez.
Szekuláris, nacionalista nézőpontból ugyanis az ő és szavazói számára teljes nonszensz, hogy a vallásosok ne vegyék ki a részüket a haza védelméből.
„Izrael egy zsidó, ne pedig egy haredi állammá váljon”
— jelentette ki a szerdai, sorsdöntő tárgyalások során.
A koalíció végül ezen az egyetlen feltételen bukott el, melyet a kormányalakításhoz szintén szükséges ultraortodox pártok nem voltak hajlandók elfogadni, sőt ők ezt személyes megtámadtatásnak tekintik, és már előre közölték, hogy soha többé nem kívánnak koalíciót kötni Libermannal.
Érdemes leszögezni, hogy Netanjahu korábbi kormányalakításainal is mindig felmerült ez a kérdés, de Liberman mindig engedett a vallásosok zsarolásának, ez az első eset, hogy a végsőkig kitartott.
Seres Attila szerint ez a fiaskó nagyon meggyengítheti Netanjahu politikai pozícióját. Elsősorban azért, mert kifutott az időből, és a következő választásokig nem fogja tudni elfogadtatni a Knesszettel a kormányfői mentelmi törvényt, ami az ellene folyó bűnvádi eljárásokat blokkolhatta volna.
Másfelől, már a háttérben formálódik az áprilisban kudarcot valló kisebb, de markáns jobboldali pártok szövetsége.
Móse Feiglin, a kannabisz legalizálásával és a Szentély újjáépítésével kampányoló Zehut párt karizmatikus vezetője már a koalíciós fiaskó előtti órákban elkezdte végighaknizni a médiát. Fogadkozik, hogy az új kampányban sokkal szerényebb lesz, mint tavasszal volt. Egyúttal kifejezte elkötelezettségét, hogy kizárólag a jobboldal felé lesz nyitott. Ennek érdekében már meg is kezdte a tárgyalásokat Naftali Bennettel, az Új Jobboldal párt vezetőjével, valamint az Otzma Jehudittal is, hogy esetleg közös listán induljanak.
Seres Attila összes cikkét elolvashatja itt.
Remélhetőleg Lieberman nem lesz tényező a következő választásnál. Ahogy egyre kevésbé tényező már jó ideje. A szavazói jól leapadtak, de görcsösen próbálja magát az újságok címlapján tartani. Nagyon jól tudta , hogy a vallásos pártok nélkül nem lehet kormány koalíciót képezni. Építeni nem tud hát rombolni próbál. Lehet, hogy több szavazatot kap következő választáson de az a baloldal köréből fog jönni. Lehet, de az is lehet, hogy teljesen a hitelét vesztette és Lapidon kívül nincs tábora.
Nagyon tisztelem és kedvelem Seres Attilát, de ebben nem értek egyet vele. Natanjahu tegnapi beszéde precízen végigvezette, hogy miért kapaszkodott Liberman a haredik katonai szolgálatába.
Furcsa lett volna, ha a szövegírói nem tudnak ellnszöveget írni..
A szöveg tartalma volt a lényeg, nem az, hogy ki írta. Mivel a személyes emlékezetem is megőrzött bizonyos eseményeket, hiteles volt számomra.
Hogy mi az igazság, azt csak Lieberman tudja, mindenesetre azt állítja, hogy ő elvi okokból tartott ki az utolsó percig. Egyébként engem is meglepett, meg a sajtót is, meg még jó sok embert, mert arra tippeltem volna, hogy végül belemegy az egyezségbe (mint eddig mindig). Így hogy beleállt, teljesen egyértelmű, hogy Netanjahu az összes erejével azon lesz, hogy szeptemberig megkaraktergyilkolja Liebermant amennyire csak lehet. Sőt, ezt bőszen meg is támogatják az ultraortodox pártoktól kezdve majdnem mindenki a jobboldali pártok közül. Nem szabad alábecsülni ennek a módszernek az erejét, nem véletlen, hogy Bibi még épp hogy csak kitette a lábát a teremből, már rögtön elkezdett „baloldali árulózni”…
De Lieberman valós, és hihetőbb okai feltehetőleg személyi indíttatású, egyfajta bosszú Netanjahu ellen, vagy akár egy taktikai lépés is lehet, amivel azt reméli, hogy zsugorodó pártja új erőre kaphat. Bátor lépés volt tőle el kell ismerni, de jelen pillanatban úgy vélem, ő fogja a rövidebbet húzni. Persze ha Netanjahu kikerül a képből az ellene indított vádpontok következtében, az persze mindent megváltoztat, mivel olyan szinten összenőtt a karaktere a Likuddal, hogy nélküle a párt valószínűleg menne a Mapai és Kadima után a kormánypárttemetőbe. Ha ez bekövetkezik, az olyan szinten megváltoztatja az erőviszonyokat, hogy még csak tippelni se mernék a szeptemberi eredményekre vonatkozólag.
De ha marad is Bibi a helyén, akkor sem hiszem hogy a YB több helyet képes megkaparintani mint most áprilisban. Az szinte borítékolható, hogy a jobboldal erősödik meg az új választásokkor, szimplán azért, mert a jobboldalon a szavazási hajlandóság nagyobb mint a baloldali vagy liberális szavazók esetében (ez egyébként globálisan is igaz). Így az újraválasztás következtében akár Bennették és Feiglin is bejuthat, ami minimum 1-1 hely lenne, illetve bármely ultraortodox párt is szerezhet még 1-2 helyet, amivel már rögtön csak 1 hely hibádzik az 5-ből, amit most az YB adott volna, tehát a koalícióba így már nem kéne az YB, ami ezen a ponton már elviekben is lehetetlen lenne. Lieberman talán azzal kalkulálta el magát, hogy elhitte azt, hogy képes növelni az YB táborát, de ezt csak jobboldali pártok kárára tehetné meg. Márpedig ha a többi jobboldali pár nem üldözi el a szavazóit, akkor semmi esély nincs átszavazásra, balról meg kizárt hogy számíthat szavazatokra, még akkor is, ha ezerrel tolja a szekuláris vonalat szeptemberig.
Nem szeretek jósolni, de azt látom, hogy évek óta nő azon szavazók száma, akik nem szeretnék folytatni a területet békéért alapú tárgyalásokat, megértették, hogy a Közel-Keleten nem szabad sietni, mert aki azonnal akar valamit, az túl nagy árat fizet érte. Ezért támogatják Natanjahut és a Likudot. Valószínűleg a Likud taktikája az lesz, hogy osszefogást hirdet a jobb oldali kispártokkal, már a választások előtti közös platformon, hogy az ilyen szituációkat kivédjék. Liberman okos akart lenni, de szerintem, most elszámította magát.
Persze, egyértelmű, hogy a jobboldal megállíthatatlan jelenleg, egyrészt a leggyorsabban növekvő Haredim közösség automatikusan jobbra szavaz, ráadásul a legmagasabb részvételi hajlandóság mellett, illetve a fiatal „Z generáció” tagjai is jobboldalra húznak. Ez utóbbi talán nem is véletlen, hiszen ezen „gyerekeknek” az életük felében Netanjahu regnált, így elég erősen hozzátartozik a világképükhöz a meglévő rendszer.
Nem csak hogy a „területet békéért” alapú tárgyalások az amit el kéne felejteni, hanem a bármi nemű engedményt a békéért hozzáállást is. Egyszerűen naiv az az elképzelés, ami legutóbb Gáza esetében is bebizonyosodott, de az Oslo-i Egyezmény utáni időkben is, hogy a béke csupán megfelelő mértékű önfeláldozás kérdése. Nem az. Egy kérlelhetetlen ellenfél és annak agymosott népével szemben ezek az eszközök nem fognak működni. Mindenesetre várom a Trump-Kushner béketervezetet, mivel teljesen más szögből közelíti meg a helyzetet, és végre több mint 40 év után valami értelmes ötlettel állt elő valaki.