„A harmadik líbiai polgárháború tovább csökkenti a rendezés esélyét Észak-Afrikában ” — mondta a Neokohnnak Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Migrációkutató Intézet munkatársa a kialakult helyzet kapcsán.
Moammer Kadhafi líbiai diktátor 2011-es megbuktatása után az ország teljes káoszba süllyedt. A politikai vákuumban kiemelkedő erők azóta is folyamatos harcban állnak egymással, és az elmúlt hetekben különösen éles összecsapások történtek az észak-afrikai országban, ahonnan újabb menekült-hullámra számítanak Európában.
Előzmények
2014 nyarán a két részekre szakadt állam területén egy Tripoliban székelő – nemzetközileg elismert – egységkormány, valamint a tobruki ellenkormányt támogató csoport alakult.
„Akkor Halífa Haftar tábornok vezetésével indult offenzíva az általa „terroristáknak és zsoldosoknak” nevezett kormányerőkkel szemben, ám ezekkel a címszavakkal valójában a média előtt igyekezett legitimizálni támadásait.”
— fogalmazott Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Migrációkutató Intézet munkatársa a Neokohnnak.
Líbia egyedi helyzetét erősíti, hogy míg Egyiptomban Abdel Fatah el-Sziszi mögött egységes hadsereg sorakozott fel, a Líbiai Nemzeti Hadseregnek nevezett kormányellenes alakulat magját mindössze néhány ezer ember alkotja. Ezek a milíciákat kezdetektől külső finanszírozási támogatásokban és fegyverellátásban részesültek – a kivetett ENSZ-embargó megsértésével, ám valószínűsíthetően Washington politikai vezetésének tudtával.
A líbiai konfliktus megoldási kísérletei közé tartozott az úgynevezett szkhírati megállapodás is, amit 2015 decemberében az ENSZ közvetítésével kötöttek meg a rivális felek bevonásával. Az egyezmény ugyan előírta egy egységes nemzeti kormány létrehozását Fáiz asz-Szarrádzs vezetésével, a megállapodás nem váltotta be a nemzetközi közösség reményeit.
Áprilistól fokozódó helyzet
Áprilisban újabb fordulatot vettek az események, amikor az ország keleti részét uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg elindult Tripoli ellen, ahol folyamatos harc vette kezdetét, valamint múlt héten légicsapást hajtottak végre a fővárosban fekvő nemzetközi repülőtér ellen is.
Az ENSZ humanitárius ügyeinek koordinációs hivatala (OCHA) arról számolt be számolt be a médiának, hogy becslések szerint eddig legkevesebb 13 500 fő menekültek el a harcok elől, közülük 900-an befogadó központokban leltek szállásra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által közzé tett adatok szerint pedig legalább 200 halottja és közel ezer sebesültje van eddig a Tripoliért vívott harcoknak.
Maria Ribeiro, az ENSZ humanitárius segélyezésért felelős koordinátora „humanitárius fegyverszünetre” sürgette a feleket; és arra kérte őket, hogy biztosítsák a civilek biztonságát, továbbá kíméljék az infrastruktúrát – beleértve az iskolákat, kórházakat és a közszolgáltatásokat ellátó létesítményeket is.
Megosztott nemzetközi közösség
Halífa Haftar támadásai ellen az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere is felszólalt, és Mike Pompeo kifejezte: országa ellenzi Haftar erőinek katonai offenzíváját, valamint a hadműveletek azonnali leállítását követeli. A Fehér Ház pénteki közleménye szerint pedig Donald Trump elnök telefonon kérte a líbiai tábornokot arra, hogy vegyen részt a terrorista erők tevékenységének megszüntetésében.
Az amerikai állásponttal szemben az ENSZ-ben helyet foglaló orosz delegáció legutóbb megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács (BT) olyan nyilatkozatot adjon ki, amelyben felszólítja Haftart, hogy állítsa le katonái előrenyomulását Tripoli felé. Az orosz küldöttség azt szerette volna, ha a nyilatkozatban valamennyi felfegyverzett líbiai erőt a harcok beszüntetésére szólítanák fel, ám az oroszok módosítási javaslatát az Egyesült Államok visszautasította.
„Mindeddig semmilyen lényegi válaszreakció nem született a nemzetközi közösség részéről. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy a líbiai helyzet kapcsán nem létezik egységes EU-politika.”
— fogalmazott Marsai, aki egyben azt is hangsúlyozta, hogy a tábornok mögött nemcsak Oroszország és Egyiptom, valamint az Egyesült Arab Emírségek sorakoznak, hanem néhány éve ott áll Franciaország is, ami jelentős feszültségnek teremt alapot az európai államok között.
Egy súlyos menekültválságtól tartva Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes nemrég „háborús játszadozással” vádolta Franciaországot. Szerinte Párizs gazdasági, kereskedelmi érdekből akadályozza az Európai Unió kezdeményezte békefolyamatot Líbiában, amely jelentős olajkészlettel bír.
„Az elmúlt két hét eseményei mégis arra mutatnak, hogy Haftar ellen komoly külső fellépés nem várható.”
— vetítette előre Marsai, aki szerint egy nemzetközi misszió felállása kizárt a közeljövőben, ugyanis külső intervenciókat egyik fél sem szeretne látni az országban. Bilaterális megoldások elképzelhetőek, de a helyzetet bonyolítja, hogy a Szarrádzs-kormány mandátuma idő közben lejárt – tette hozzá a szakember.
Kilátások, elhúzódó állóháború
„Az egységes kormánynak mindeddig optimizmusra adhatott okot, hogy Haftárnak nem sikerült elfoglalnia Tripolit. Ugyanakkor a tábornok mögötti erők egyre nagyobb részüket veszik ki a hadműveletek finanszírozásából, és az őt támogató koalíció jelentős erőket mutatott fel az elmúlt hetekben.”
— hangsúlyozta Marsai Viktor.
„A kibontakozó helyzetben egy állóháború alakult ki, és az is a nemzetközi közösség aggodalmait erősíti, hogy egyre többször lakott területeket ér támadás.”
Fájez esz-Szarrádzs kedden az olasz kormányhoz és az Európai Unióhoz intézett felhívást, amelyben arra figyelmeztetett, hogy a hazájában kialakult súlyos konfliktushelyzet ahhoz vezethet, hogy hamarosan 800 ezer migráns indulhat el Líbiából Olaszország, illetve Európa irányába.
„Ez a szám nyilván megkérdőjelezhető, de az biztos, hogy az országban becslések szerint ekkora számban élnek külföldiek.”
— mondta Marsai.
„Az Egyiptomból és Tunéziából érkezettek valószínűleg inkább hazatérnének a fokozódó konfliktus esetén, de az országban élő szub-szaharaiak nagyobb valószínűséggel Európa felé vehetik az irányt”
— tette hozzá a szakértő, aki szerint a migrációs krízist nehezíti, hogy az eddigi menekültválság kezelésében kiemelt szerepet töltöttek be a líbiai partőrség és hatóságok tagjai, de a folyamatos rakétatámadások és utcai harcok miatt mással vannak elfoglalva.
„Amennyiben az ő figyelmüket a líbiai helyzet leköti, ismét megnőhet az Európa felé induló migránsok száma”
— mondta Marsai Viktor, aki szerint
„a Tripoli körüli harcok miatt a Földközi-tengeren esetlegesen útra kelők számára az marad az egyetlen remény, ha az eddigi tervekkel ellentétben Olaszország mégis hajlandó lesz megnyitni kikötőit.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.