Az EMIH vezető rabbijának válaszával folytatódott a Magyar Narancsban a vita az EMIH és a Fidesz-kormány kapcsolatáról. Köves Slomó a hetilap legújabb számában adatokkal cáfolta a visszatérő vádat, hogy az EMIH „bizniszegyház” lenne.
Köves Slomó a liberális hetilapba írt újabb cikkében Nagy Ákos és Mezei Márk írására reagál, amelyben a két szerző azzal vádolta az EMIH-et, hogy az aránytalanul sok támogatást kapott a Fidesz-kormányok idején. (Az EMIH vezető rabbija első Narancs-cikkében az egyháznak és a zsidó közösségnek a politikai változások utáni helyzetét elemezte.)
A „Nagy-Mezei páros állításai a következőképp foglalhatók össze. Az EMIH: 1. az előző kormány ‘privilegizált egyháza’ volt; 2. a ‘két kézzel öntött javakért’ cserébe szemet hunyt a ‘Soros kampány’ felett; 3. bár ‘komoly intézményhálózatot épített ki’, ‘mégsem volt képes érdemi vallási újjáéledést generálni’ – idézi fel Köves.
Hogy mi számít „érdeminek”, az részben szubjektív – hangsúlyozza. „Aki a közösségért felelősséget visel, annak soha nem szabad elégedettnek lennie saját teljesítményével. Furcsa volna, ha rabbiként nem venném komolyan az erre vonatkozó kritikát.”
Köves Slomó: nem volt hiábavaló az EMIH eddig elvégzett munkája
A szerző arra kéri a Mezei-Nagy párost, hogy legyenek türelemmel. „A holokauszt pusztítása és a vallási hagyománytól nagyrészt elszakított generáció után egy új, más gondolkodású nemzedék felnevelése ‘hosszútávfutás’, amelyhez kitartó, sok évtizedes munka kell”.
Az EMIH minden tőle telhetőt megtett e cél érdekében – hangsúlyozza válaszcikkében a vezető rabbi.
„Visszaszerzett és újranyitott államosított történelmi zsinagógákat, közösségi központokat, új zsinagógákat, két iskolát és két óvodát hozott létre, ifjúsági, felsőoktatási és szociális intézményeket működtet, amelyeket naponta tanuló gyerekek, imádkozó közösségek, ünneplő családok és a zsidóságukat egyre mélyebben megélő fiatalok töltenek meg” – írja.
„Aki ezt kívülről szemléli, mondhatja, hogy nincs ‘érdemi’ újjáéledés. Én inkább azt javaslom Nagy -Mezei párosnak: jöjjenek el valamelyik zsinagógánkba; látogassák meg iskoláink egyikét; nézzenek be egy ‘CTeen’ ifjúsági programra. Lehetséges, hogy ezután sem gondolják majd elegendőnek az eredményt, de aligha mondhatják, hogy hiábavaló volt az eddig elvégzett munkánk.”
Ami pedig az „aránytalan privilegizáltságot” illeti
„Az állítással, hogy ‘két kézzel öntötték a javakat’, sokadszor találkozom, pedig az emih.org oldalon részletes kimutatás található arról, hogy hitközségünk milyen támogatásokban részesült. Ahhoz, hogy az ‘aránytalan privilegizáltság’ mítoszáról objektív véleményt tudjunk alkotni, ezeket az adatokat a hasonló egyházak támogatásaival érdemes összevetni. A mi esetünkben kézenfekvő, hogy a MAZSIHISZ támogatásait vegyük viszonyítási alapnak” – írja a vezető rabbi.
„Sajnos a Mazsihisz honlapján hasonló kimutatás nem érhető el. Így az ő összesítésüket egyelőre csak kormányhatározatokból és sajtóközleményekből lehet megpróbálni rekonstruálni.” Az elérhető adatok szerint
- 2010 és 2026 között a Mazsihisz mintegy 27,4 milliárd forint járadékban és 29,7 milliárd forint fejlesztési támogatásban részesült. Ez összesen 57,1 milliárd forint.
- Az EMIH ugyanebben az időszakban összesen hozzávetőleg 9 milliárd forint (3,5 járadék és 5,5 fejlesztési) támogatást kapott. Vagyis a MAZSIHISZ több mint hatszor annyi állami forráshoz jutott, mint a „kivételezett EMIH”.
Mindezt úgy, hogy működő zsinagógák és intézmények számát tekintve a két egyház hasonló méretű – teszi hozzá Köves Slomó (aki állításai igazolására számos táblázatot mellékelt írásához, ezek az eredeti cikkben megtalálhatók).
A vezető rabbi kitér arra a visszatérő érvre is, hogy az EMIH számos ingatlant kapott ingyenesen a NER-től. Ugyancsak részletes adatokkal igazolja azonban, hogy összesen 6 ingatlanról van szó, amelyek kivétel nélkül közösségi és hitéleti célokat szolgálnak.
Megtörni az eddigi hegemóniát
A Fidesz-kormány „valóban sokat adott az EMIH-nek – nem aránytalan pénzügyi támogatást, hanem lehetőséget. Megtörte a MAZSIHISZ politikai, protokolláris és közjogi hegemóniáját, amely a Rákosi-rendszer óta meghatározta a magyar zsidó közéletet” – állítja Köves Slomó.
„2012-től kezdődően fokozatosan lehetővé tette, hogy az EMIH a MAZSIHISZ-szel egyenlő státuszban építhesse a magyar zsidóság szétvert, lezüllesztett, sokszor csak elfeledett intézményeit, működtethessen zsinagógákat, iskolákat és egyetemet.
Amit versenytársaink privilégiumként írnak le, az valójában nem kivételezés, hanem csak a korábbi diszkrimináció felszámolása: annak elismerése, hogy a magyar zsidó életben nem egyetlen szervezetnek van kizárólagos joga a közösség képviseletére és jövőjének alakítására”
– hangsúlyozza a vezető rabbi.
„Nagy és Mezei az EMIH gazdasági tevékenységét is szemünkre vetik: ha egy vállalkozás sikeres, azért, ha nehézségekkel küzd, akkor azért. Pedig aki az állami függést bírálja, annak üdvözölnie kellene, ha egy vallási közösség saját vállalkozásainak eredményéből is igyekszik hozzájárulni intézményei fenntartásához” – írja a szerző, emlékeztetve arra, hogy „a MAZSIHISZ szintén rendelkezik üzleti jellegű bevételekkel: a Dohány utcai zsinagóga turisztikai jegyértékesítése évente több milliárd forintot hoz.”
Az EMIH és a jobboldal
Köves kitér arra is, amire az általa bírált szerzők nem: mi legyen a magyar zsidóság közösségi stratégiája a következő években?
„Nagy és Mezei talán azért értik félre az EMIH működését, mert abból a történelmi tapasztalatból indulnak ki, amelyben a zsidó hitközségre osztott szerep nem a vallási újjászületés és a közösségi perspektíva megteremtése, hanem egy politikai agenda kiszolgálása.
Ha évtizedeken át lehetett úgy tekinteni a magyar zsidóság nyilvánosságban megjelenő intézményére, a MAZSIHISZ-re, mint a baloldal természetes szövetségesére, akkor az EMIH ‘nyilván’ a jobboldal csatlósa.
Mi fordítva gondolkodunk. A zsidóság autonóm vallási, erkölcsi és közösségi valóság. Nem azért létezik, hogy politikai pártokat szolgáljon. Az állam, és a hatalmon lévők kötelessége, hogy a magyarországi zsidók biztonságban, szabadon és büszkén élhessék meg vallásukat, kultúrájukat és identitásukat.
Ebből következik a viszonyunk a jobb- és baloldalhoz, a jelenlegi és jövőbeli kormányokhoz is” – írja a szerző, aki szerint „nem az egyház van a politikáért, ha mégoly csábító is az ideológia közösség eszméjében lubickolni, hanem a politika van az egyházért és az általa képviselt értékvilág szabad megjelenítésének biztosításáért!”
Köves Slomó hangsúlyozza: „Ezért kerestünk az éledező (szélső)-jobboldali antiszemitizmus korában partnereket a jobboldalon, amikor a magyar konzervatívok és a zsidó közösség viszonyát tartottuk indokoltnak megváltoztatni.
És ugyanezért tartjuk fontosnak, hogy egy megújuló magyar baloldallal vagy a Tisza Párttal is létrejöjjön egy olyan párbeszéd, amelynek eredményeképpen gátat lehet szabni a nyugat-európai progresszív világ egyre erősebb Izrael-ellenességének, vagy a hagyományos jobboldali antiszemitizmus előretörésének.”
Fotó: 168.hu
- 20:14
2026. július 21. - 15:07
2026. június 16. - 19:00
2023. május 10.
