Az utóbbi hónapok alapján világos, hogy a Fidesz ismét a szélsőjobboldali szubkultúrák és szereplők felé épít hidakat, a radikális jobboldallal való együttműködés irányába mozdul – állapítja meg az Indexen megjelent véleménycikkében az EMIH vezető rabbija. Köves Slomó szerint a lépés a magyarországi zsidóság biztonságos státusát is veszélyeztetheti.
Már 2019 végén, 2020 elején is voltak jelei annak, hogy a Fidesz ismét jobbra akar nyitni, a jobbra fordulás azonban akkor hála Istennek megrekedt – írja véleménycikkében Köves Slomó, felidézve, hogy előtte 2005-ben, majd 2012-ben is hosszabban beszélgetett Orbán Viktorral annak politikai stratégiájáról.
21 éve Orbán arról beszélt, hogy a Fidesztől jobbra nem maradhat jelentős politikai erő – és ez akkor működőképes elgondolásnak is tűnt -, később pedig a megválaszolandó kérdés már az volt, hogy miként lehetne a kormányt támogató jobboldalt megszabadítani a szélsőjobboldali reflexektől. Orbán Viktor egy lassú, de tudatos folyamat keretében tudta ezt elképzelni.
„Két lépés előre, egy hátra”, mondta, ugyanis „egy politikai vezető nem mehet túl messzire a saját közössége előtt, különben elveszíti őket”.
Orbán kisebb-nagyobb kitérőkkel, de tartotta ezt az irányt – írja Köves. Fokozatosan átalakította a magyar jobbközép karakterét.
Fidesz: szélsőjobbra át?
A Fidesz alatt a nyílt antiszemita beszéd kiszorult a fősodorból. Az árpádsáv és a harsány Horthy-nosztalgia sem volt már divatban. Közben Izraellel fokozatosan javult az ország kapcsolata, és a magyar zsidóság fizikai biztonsága európai összehasonlításban kivételessé vált.
Miközben Nyugat-Európában az antiszemitizmus – a radikális iszlamista és szélsőbaloldali ideológiáktól fűtve – egyre erősödött, Magyarországon a fizikai atrocitások szinte teljesen megszűntek – emlékeztet a rabbi. Miközben Londonban, Berlinben vagy Párizsban vallásos zsidók sokszor már nem mernek kipában közlekedni, Budapesten a gyerekeink biztonságban járnak zsidó iskolába.
Az utóbbi egy-két évben azonban újra megjelentek aggasztó jelek. Egyre gyakoribb lett a durva, a szélsőjobb frazeológiáktól sem mentes, konfrontatív hangnem.
Ennek emlékezetes momentuma volt Lázár János, a hazai cigányságot WC-pucolásra kárhoztató kiszólása, de számos egyéb példa is akadt. Negatív reakciót váltott ki Orbán Viktor „poloskázós” beszéde is, amelyet sokan veszélyes, dehumanizáló nyelvezetnek éreztek – emlékeztet a szerző, hozzátéve: „Azt reméltem, hogy csak nyelvi túlkapásokról van szó. Nem kizárt, hogy tévedtem.”
A negatív pédák között említi Köves a TEV „lassú ellehetetlenítését”, azt, hogy a szakmai teljesítmény helyett újra a napi politikai szempontok kerülnek előtérbe, valamint a Sorsok Háza legutóbbi fordulatát is.
Problémás, hogy pár nappal a választások után Orbán Viktor a Vadhajtások című szélsőséges lapot nevezte egyik napi „igeforrásának”. Ez a lap ugyanis, írja,
egy olyan politikai-kulturális világ szimbóluma, amely tudatosan éleszti újjá a korábban sokáig tabunak számító szélsőjobboldali gondolatokat, frázisokat, nyelvhasználatot.
A Magyar Nemzetben megjelent Orbán-interjú aztán kevés kétséget hagy az olvasóban – írja a rabbi. Egyértelműen megfogalmazott, tudatos a politikai üzenet: „Mindig a szélen kell kezdeni az újjáépítést: a kurucoknál, a radikálisok világában…” Ez a mondat sok mindent megmagyaráz abból, amit most élesebben látunk – állítja Köves Slomó.
Neonáci ideológiai fordulat?
Az utóbbi hónapok alapján szerinte világos, hogy a Fidesz ismét a szélsőjobboldali szubkultúrák és szereplők felé épít hidakat, a radikális jobboldallal való együttműködés irányába mozdul. Ebbe az irányba mutat Orbán legutóbbi megnyilatkozása is, mely szerint Magyarországon nincs szélsőjobb, csak „nagy nemzeti jobboldal”.
Ennek – az utcai politizálás szintjén – az első konkrétumát a szerző a pár héttel ezelőtt megtartott közös Fidesz–Mi Hazánk-tüntetésben látja, hangsúlyozva, hogy nem a tüntetés témája, a migráció volt a probléma.
Azt tartja egyértelműen aggasztónak, hogy felsejlik hosszabb távon a két, egymástól korábban elkülöníthető politikai megközelítés (és táboruk) együttműködése, közeledése, esetleges összeolvadása. Kérdés, hogy ki fog kire hatni?
A Fidesz fogja tovább mérsékelni és integrálni a radikális jobboldali közeget, ahogy ezt részben megtette saját közösségében az elmúlt másfél évtizedben, vagy éppen fordítva történik, és a radikálisabb politikai reflexek kezdenek majd beszivárogni a jobboldal főáramába? – teszi fel a kérdést, hozzátéve:
Nem csak zsidóként tartok az utóbbi lehetőségtől; az elmúlt hónapok több jelensége legalább is ebbe az irányba mutat!
Az sem véletlen, hogy a liberális értelmiség egyik kedvelt blogján – a Kommentár című folyóirat legfrissebb száma kapcsán – már a Fidesz neonáci ideológiai fordulatáról diskurálnak a kommentelők. Bár az ezzel való riogatást hibának tartom, az irányváltás nehezen vitatható – írja Köves Slomó.
Ha a jobboldal feladja a zsidó- és Izrael-barát pozícióját, miközben a baloldalon tovább erősödik az Izrael-ellenességbe öltöztetett antiszemitizmus, akkor a magyar zsidóság számára felszámolódhat történelmi távlatban is kivételes, nehezen kivívott helyzete – állapítja meg végül. Ez pedig szerinte nemcsak a zsidóság, hanem a magyar demokrácia számára is rossz hír lenne, mert a zsidó közösség biztonsága nem ideológiai, hanem civilizációs kérdés. Ezért olyan nagy a felelőssége ma nemcsak a politika formálóinak, de a zsidó közösségek vezetőinek is.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.