„A cél nem lehet az, hogy a zsidóság bármelyik politikai oldal kiszolgálója legyen” – hangsúlyozza Köves Slomó új publicisztikájában, ahol azt elemzi, milyen kihívásokat jelenthet a magyar politikai átrendeződés a zsidó közösség számára.
A Magyar Narancs oldalán megjelent új publicisztikájában Köves Slomó, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija azt vizsgálja, milyen hatással lehet a magyar politikai átrendeződés a zsidó közösségre. Írásában amellett érvel, hogy a jobb- és a baloldalon egyaránt olyan folyamatok indultak el, amelyekre a magyar zsidóságnak fel kell készülnie.
Köves Slomó szerint „Magyarország új politikai korszak küszöbén áll”, ezért fontos végiggondolni, hogy az átalakulás milyen hatással lehet a zsidó közösség helyzetére.
A rabbi úgy látja, hogy az elmúlt két évtized egyik jelentős eredménye a magyar konzervatív jobboldal és a zsidó közösség kapcsolatának javulása volt. Felidézi, hogy az EMIH tudatosan arra törekedett, hogy „ellenségek helyett a jobboldalon is szövetségeseket kell keresni”, és olyan nemzeti identitás kialakítását támogassa, amely „képes Izraelre partnerként tekinteni”, valamint felismeri a zsidó hagyomány értékeit.
Köves Slomó: a Fidesz a szélsőjobb felé fordul
A publicisztika szerint ennek a politikának kézzelfogható eredményei is voltak. Köves Slomó fontosnak tartja, hogy „a nyílt antiszemita beszéd fokozatosan kiszorult a mainstream politikából”, Magyarország és Izrael kapcsolata egyre szorosabb lett”, és azt, hogy „Magyarország a zsidó reneszánsz és az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia mintaországa lett.”
Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy ezek az eredmények törékenyek. Mint írja:
„Egyre több jel utal arra, hogy a Fidesz ismét a szélsőjobboldali (szub)kultúrák és szereplők felé próbál hidakat építeni, a radikális jobboldallal való együttműködés irányába mozdul”,
márpedig ha ez tartós iránnyá válik, felmerül a kérdés, hogy mi lesz az elmúlt évek eredményeivel. A cikkben a vezető rabbi emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor a Fidesz júniusi kongresszusa előtt úgy fogalmazott, Magyarországon nincs szélsőjobb, csak „nagy nemzeti jobboldal”.
Pár héttel korábban azt nyilatkozta, hogy a „szélen kell kezdeni az újjáépítést: a kurucoknál, a radikálisok világában”.
Az utcai politizálás szintjén ennek a fordulatnak, az új igeforrások beszüremkedésének már a Mi Hazánkkal szervezett közös megmozdulásban is láthatjuk első megnyilvánulását
– írja a szerző. Köves Slomó szerint a konzervatív politikai mozgalmak az identitásukat – természetes módon – történelmi folytonosságokra építik. Márpedig a világnak ebben a sarkában a jobboldali hagyomány folytonosságainak feltárása során nem lehet el- és megkerülni a 20. század legsötétebb évtizedeit.
Az új antiszemiták már nem zsidókról beszélnek, hanem Izraelről
A Kárpát-medencében ezen az úton szükségszerűen jutunk el a Horthy-korszakhoz. Egy olyan érához, amelyben a trianoni szerződést követő szuverenista, revizionista világlátás és az antiszemita politika szinte kibogozhatatlanul összefonódott – hívja fel a figyelmet a rabbi.
A helyzetet tovább súlyosbította, írja, hogy 2009 – a centrális erőtér koncepciójának születése – előtt Orbán Viktor sokáig azon dolgozott, hogy a Fidesztől jobbra ne maradjon jelentős politikai erő.
„Idősebb olvasók talán még emlékeznek Bayer Zsolt egykori Izrael-ellenes, vagy éppen náci háborús bűnösökkel együtt érző publicisztikáira, az árpádsávos zászlók kultuszára vagy az erősen vitatott szoborállítási akciókra”
– idézi fel. Mindemellett szerinte az 1990-es és 2000-es évek jobboldalának reflektálatlan antikommunizmusa – amely kimondva-kimondatlanul összemosta a „zsidó” és a „kommunista” fogalmát – szintén nem hagyott más opciót, mint hogy a liberálisok és a baloldal legyenek a zsidó közösség természetes szövetségesei.
Az írás második felében a szerző a baloldal lehetséges jövőjével foglalkozik. Úgy véli, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban „létrejött az antiszemitizmus egy új formája”, amely „nem zsidókról beszél, hanem Izraelről. Nem fajelméletre hivatkozik, hanem emberi jogokra”, és a zsidó közösségek kirekesztéséhez vezethet.
Nem az a cél, hogy a zsidóság bármely politikai oldalt kiszolgálja
Köves Slomó szerint ugyanakkor Magyarország helyzete eltérő, ezért nem szükségszerű, hogy a nyugati minták ismétlődjenek meg. Ehhez azonban – fogalmaz – „tudatos munkára lesz szükség.”
A rabbi szerint a jövőben a baloldallal is meg kell találni azokat a közös témákat, amelyekben a zsidó hagyomány értékes tapasztalatokat tud nyújtani.
Ezek között említi az oktatás ügyét, az egyenlőség kérdését, a társadalmi mobilitás problémáját és a szegénység felszámolását. (Arra egyébként írásában nem tér ki, mely erőket tekinti a mai Magyarországon baloldalinak.)
Publicisztikáját azzal a gondolattal zárja: „A cél nem lehet az, hogy a zsidóság bármelyik politikai oldal kiszolgálója legyen. Az viszont kölcsönös érdek, hogy szellemi partnerként, szövetségesként tekinthessünk egymásra.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
