Az Európa Unió alig várta, hogy a szankciós listára tehessen néhány erőszakos izraeli telepest, akik megkeserítik a Júdea-Szamáriában élő palesztinok – és egyébként az izraeli katonák és rendőrök – életét. A jelenség felháborító, de őszintén szólva marginális. Felturbózása véletlenül sem a véletlen műve.
Orbán Viktor már nincs, Magyar Péter közölte, hogy nem vétóz, úgyhogy az unióban azonnal kihasználták az új helyzetet, és sürgősen lecsaptak az EU legfontosabb problémájára: a „megszállt” területeken palesztinokat fenyegető, bántalmazó egyes erőszakos telepesekre. Miközben Irán épp ezekre a területekre exportálná a terrort, de az meg kit érdekel.
Bármelyik nap várható, hogy az EU szankciókat vezet be az európai nagyvárosok főbb – főként migrációs hátterű – szervezett bűnözői csoportjai, szélsőbalos és – jobbos randalírozói, gyújtogatói ellen. Nyilván.
A lépés persze számos komoly kérdést is felvet, de a jogi alap már régóta megvan erre: az EU ugyanis a fél világgal együtt már magát a „megszállást” is jogsértőnek tartja.
Mintha ezek a derék bürokraták sose hallottak volna arról, hogy háború után a megtámadott, de győztes fél megtarthat területeket (mint történt esetünkben 1967-ben), vagy arról, hogy az 1995-ös Oslo II. megállapodás három részre osztotta Júdea-Szamáriát (Ciszjordániát), és a C zóna, amiről itt beszélünk, és ami a terület kb. 60%-a, bizony jogszerűen izraeli adminisztráció alatt lehet (az A és B zóna a jelenlegi Palesztin Hatóság területe). Az pedig nem Izraelen múlt, hogy a területeket máig nem volt kinek, milyen deal alapján átadni.
E problémán belüli probléma pedig az EU számára nem a palesztin terror, hanem a szélsőjobbos, erőszakos telepesek. Mindig jó látni öltönyös embereket, akik felnőtt korukra megtanultak fókuszálni.
Erőszakos telepesek a célkeresztben
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy ez a lap és ez a szerző soha, semmilyen erőszakot nem menteget, nem bagatellizáll, bárhonnan jöjjön is. A területeken akciózó szélsőséges, többnyire fiatal elkövetők palesztinokat bántalmaznak, házaikat, autóikat gyújtják fel, nem egyszer pogromhangulatot keltenek, amúgy meg izraeli katonáknak is nekimennek – mindez úgy megvetendő és elítélendő, ahogy van.
Ezzel együtt véletlenül sem mérhető a palesztin terror kiterjedtségéhez.
Azt is fontos leszögezni, hogy bár van a jelenlegi izraeli kabinetben két szélsőjobboldali, az illegális outpostok szélsőségeseit bátorító kormánytag, a legtöbb vezető, élén Herzog elnökkel és Netanjahu kormányfővel határozottan elítéli a „nacionalista bűncselekményeket”, azt a kísérletet, hogy „egy kis szélsőséges csoport – amely nem képviseli Júdea és Szamária lakóit – a törvényt a saját kezébe vegye”, és keményen fellépnek ellenük.
És pontosan itt a lényeg: ezek az emberek, akik Júdea-Szamáriával együtt a legszívesebben Gázát is gyorsan annektálnák, nem egyenlők a telepesekkel.
Márpedig a nyugati mainstream média mindent megtesz azért, hogy erőszakcselekményeik középpontba állításával a nyugati közvéleményében az a benyomás keletkezzen, hogy már azért is sürgősen véget kell vetni az izraeli „megszállásnak”, mert lám, ilyenek mind. Pedig nem.
Benny Katzover, a szamáriai telepesek vezetője is nagyon helyesen elítélte az érintetteket:
„Kárt okoznak nekünk, és olyan dolgokat tesznek, amelyek nem helyesek. Károsítják mind a telepes projektet, mind az állam hírnevét.”
A legtöbb európainak amúgy nyilván fogalma sincs arról, hogy a ciszjordániai telepek többsége több ezer éves, klasszik zsidó területen létesült, a C zóna olyan részein, amik egy jövőbeni békemegállapodás után sem tartoznának soha egy palesztin államhoz. Nem mintha ez a rémálom egyhamar megvalósulhatna – az EU azonban a „kétállami megoldás” döntő akadályát látja a zsidó telepekben. Úgy, hogy ilyen államot az izraeliek többsége ma már nem akar (amúgy a palesztinok többsége sem).
Nézzük akkor a számokat
Az a felismerés, hogy a béke egy perc alatt eljöhetne, ha a palesztin terroristák letennék a fegyvert, és elfogadnák Izrael a) puszta létét, b) zsidó állam mivoltát, már el sem jut a felvilágosult európai fejekbe. Az okok és következmények, tehát az objektív, megismerhető tények teljes félresöprésével fenntartják a törvénytelen izraeli megszállás legendáját, és ehhez a mítoszhoz kell a telepesek terrorizmusa.
A legális és legitim júdea-szamáriai zsidó telepek mellett az illegális, sajnálatos módon túl sokszor megtűrt előörsök (outposts) között vannak a valóban problémásak, ott élnek például a „hegyek fiataljai” (Noar HaGvaot), akik néha átvonulnak a szomszéd falvakba arabokat terrorizálni. Annak viszont, hogy Nyugaton őket állítják be fő veszélyforrásnak, kettős célja van:
egyrészt a teljes telepes mozgalmat delegitimálni, tehát magát a ciszjordániai zsidó jelenlétet megkérdőjelezni, másrészt az ostoba és lejárt szavatosságú „kétállami megoldást” életben tartani.
A számok és azok eltorzított médiatálalása azonban igencsak árulkodó. Nézzük először, hány tettesről beszélhetünk? A hadsereg és a Shin Bet titkosszolgálat becslése szerint nem több, mint kb. 300 zsidó szélsőséges vesz részt az erőszakos támadásokban, akik közül 70-et (!) tartanak a legsúlyosabb támadások mögött álló „kemény magnak”.
2025 folyamán az IDF és a Shin Bet zsidó szélsőségesek 867 „nacionalista bűncselekményét” regisztrálta, szemben az előző évi 682-vel, ez 27%-os növekedést jelent. 2023-ban, a Hamász október 7-i terrortámadásának évében, a hadsereg 1 045 ilyen esetet rögzített. Ugyancsak tavaly, írja a JNS,
„a Shin Bet 1 374 meghiúsított és 54 sikeres palesztin terrorcselekményt regisztrált. Ezek között 717 lövöldözés, 630 bombamerénylet, valamint késeléses támadások, gázolások, öngyilkos merényletek és emberrablások szerepeltek.”
A Kohelet izraeli think tank adatai szerint 2025-ben 197 izraeli megsebesült, 25-öt pedig meggyilkoltak. 2024-ben a hadsereg 6828 palesztin erőszakcselekményt, ezen belül 258 terrortámadást regisztrált, amelyek során 35 ember vesztette életét, 2023-ban pedig 847 támadást, amelyek során 41 ember vesztette életét.
A zsidó szélsőségesek akciói véletlenül sem eredményeznek semmi ilyesmit. Ez persze, ismétlem, mit sem változtat azon, hogy mélyen elítélendő, káros akciók.
Méri a zsidó atrocitások számát az ENSZ is (a palesztinokét valamiért nem), sok köszönet nincs benne: az OCHA nevű szerv sokszoros tettesszámot produkál, mivel minden, de tényleg minden bejelentett incidenst kontroll nélkül „telepes erőszakként” regisztrál, összemosva a katonákat a telepesekkel, vagy azt is, ha pl. zsidók megpróbálnak csak felmenni a jeruzsálemi Templom-hegyre.
A nemzetközi média az ő adataikat, meg a szélbalos „jogvédők” (Yesh Din, B’Tselem, Breaking the Silence) teljesen felturbózott, lényegében ellenőrizhetetlen adatait veszi át, készpénznek véve minden számot – akárcsak a Hamásznál.
Ha Izraelt kell egyoldalúan elmarasztalni, tényleg minden eszköz megengedett.
Végül érdemes idehozni még egy adatot: a tavalyi év volt az izraeli arab társadalom számára az eddigi leghalálosabb, ugyanis az arab bűnözők egymás közti leszámolásainak során 252 embert gyilkoltak meg (2024-ben 230-at). Ez azonban elmegy a világ mellett, valamiért ezen elkövetők esetében is hiába várnánk EU-szankciókra.
Lelkük rajta, mondanám, ha lenne nekik ilyen.
Fotó: Anadolu via AFP
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
