Az iráni háború kitörése óta most először haladt át egy európai hajó sikeresen a Hormuzi-szoroson. Egyelőre rejtély, hogy miért nem lőttek rá a hajóra az irániak, az amerikai szakértőknek azonban már van erre egy elmélete.
Francia és amerikai sajtóhírek szerint pénteken egy, a francia CMA CGM hajózási vállalathoz tartozó konténerhajó áthaladt a Hormuzi-szoroson. Sok szakértő szerint a franciák egy piszkos megállapodást köthettek az irániakkal.
Titkos dealt kötött Irán és Franciaország?
A konténerhajó áthaladása azért is nagy hír, mert ez volt az első megerősített átkelés egy nyugat-európai kötődésű hajó részéről, amióta a háború gyakorlatilag megbénította a létfontosságú tengeri útvonalakat a Hormuzi-szorosnál. A hajóforgalmi adatok szerint a CMA CGM Kribi csütörtök délután indult el Dubaj térségéből Irán irányába. A hajó szorosan az iráni partvonal mentén haladt, majd a Kesm- és Larak-szigetek közötti hajózási csatornán keresztül lépett be a szorosba, miközben végig nyíltan sugározta az útvonalát és francia tulajdonosi hátterét.
Péntek reggelre a hajó már Omán partjainál, Muscat közelében jelezte pozícióját. A mintegy ötezer konténer szállítására alkalmas hajó bár máltai zászló alatt közlekedik, de a CMA CGM-é, amely a francia-libanoni Saadé család tulajdonában áll. A vállalat korábban arról számolt be, hogy 14 hajója rekedt a Perzsa-öbölben, mivel a kialakult helyzet miatt nem tudtak elindulni a térségből.
Egyelőre nem világos, milyen módon sikerült a hajónak biztonságos áthaladási engedélyt szereznie, de hetek óta vannak hírek arról, hogy Irán elkezdett egy informális engedélyezési rendszert kialakítani, amely egy bizonyos összeg (a hajó rakományától függően 1-2 millió dollár is lehet) fejében szabad áthaladást biztosít az egyes hajóknak.
Magyarán Irán védelmi pénzt szed a szoroson való átkelésért.
Bár az elmúlt hónapban a hajóforgalom gyakorlatilag leállt a szorosban, a kevés átkelő hajó között szinte csak olyanok szerepeltek, amelyek Iránnal baráti viszonyban álló országokhoz kötődnek, illetve olyanok, amelyek előzetes jóváhagyással, szigorúan az iráni partvonal mentén haladó útvonalon közlekedtek.
Franciaország árulása
A hír kapcsán több amerikai véleményformáló is lesújtó kritikát fogalmazott meg Franciaországról. David D. Chapman történész és a politikai kommentátor például emlékeztetett, hogy csütörtökön Franciaország volt az egyetlen nyugati ország, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsában „NEM”-mel szavazott arra a bahreini javaslatra, hogy az arab országok erőt alkalmazzanak a Hormuzi-szoros megnyitása érdekében.
„Franciaország Kínával és Oroszországgal szavazott együtt. Ez tegnap történt. Ma pedig francia hajók haladnak át a szoroson. Nem hiszek a véletlenekben.”
– írta Chapman.
Hasonlóan vélekedett Ari Fleischer, a Fehér Ház volt sajtószóvivője is. Fleischer szerint amikor az iráni háború véget ér, a NATO nyugati része soha többé nem lesz ugyanaz.
„Spanyolország, Anglia, Franciaország és Olaszország elárultak minket, ahogyan azt már oly sokszor tették a történelem során.
A kelet-európai országok a NATO szíve. Pénzt költenek a védelemre, tudnak harcolni és szeretik az Egyesült Államokat.” – vélekedett Fleischer, aki különösen Franciaországot hibáztatta.
„Az ENSZ-ben Kínát és Oroszországot támogatva, az amerikaiak átrepülési jogait megtagadva azt teszik, amit mindig is tettek:
gyengeséget mutatnak, miközben alkut kötnek a terroristákkal.”
– magyarázta az amerikai politikai kommentátor.
Fleischer emlékeztetett, az Egyesült Államoknak azért van tengerészgyalogsága és haditengerészete, mert ellentétben Franciaországgal, az 1800-as évek elején Washington nem volt hajlandó váltságdíjat fizetni a berber kalózoknak, hanem inkább háborúba ment velük. Ez később az első amerikai-berber háborúként híresült el. Fleischer úgy véli, hogy a háborúknak nem várt következményei vannak, mivel a nemzetek mindig megmutatják igazi arcukat.
„Franciaország mindig szívesen köt alkut. A NATO azonban soha többé nem lesz ugyanaz, és ennek oka a nyugat-európai gyengeség és beletörődés.”
– zárta gondolatait Fleischer.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.
