Kiborult a progresszív bili: Nagy Boldizsár, az óriási vihart kavart mesekönyv szerkesztője hónapok óta uszít Izrael ellen.
A Neokohn rendszeres olvasóinak talán nem okoz meglepetést, hogy a nyugati közgondolkodást megfertőző progresszív túlkapásokról hírt adunk. Sajnos, az elnyomott gázai „szabadságharcosok” küzdelmét dicsőítő, illetve a „gyarmatosító” cionistákat gyűlölő haladárok folyamatosan szolgáltatnak anyagot számunkra erkölcsileg nehezen vállalható nézeteikkel és cselekedeteikkel.
Ők azok, akik együtt menetelnek a terroristákat éljenző palesztinokkal Amerika és Európa nagyvárosainak utcáin, akik dühtől kigúvadó szemekkel félemlítik meg zsidó diáktársaikat és tanáraikat az egyetemeken, akik az öngyűlölet végső stádiumában még Oszáma bin Ládenre is képesek pozitívan tekinteni, akik képtelenek szolidaritást vállalni a lemészárolt és megerőszakolt izraeli nőkkel, és akik képesek az áldozatot népirtónak beállítani.
Morálisan csődöt mondott emberek, egytől egyig.
Hasonló húrokat penget október 7-e óta a Meseország mindenkié című, a magyar közéletet az elmúlt években sokat foglalkoztató könyv szerkesztője is. Nagy Boldizsár közösségi médiaoldalán megjelent posztjaival és cikkeivel vívja személyes kis szabadságharcát az általa elnyomó cionista entitásnak tekintett zsidó állammal szemben.
A megközelíthetetlen erkölcsi magasságokban lakozó Nagy első reakciója az október 7-i mészárlásra annyi volt, hogy megosztotta egy palesztin író és költő (propagandista) videóját. A kontextus kedvéért: Mohammed el-Kurd korábban a náci Németországhoz hasonlította Izraelt, verseiben pedig arról írt, hogy
a cionisták kiszedik a palesztinok szerveit, hogy „a harcosaikat etessék a mi harcosainkkal”.
Nem meglepő módon, a videóból az derült ki, hogy a palesztinok „alapvetően nem erőszakos” emberek, és csak „visszaütnek” az izraeli erőszakra válaszul. Nagy kísérőszövege a videó mellé annyi volt, hogy
„a sok gyarmatosító propaganda és siránkozás között itt hagyom ezt”.
Hogy teljes legyen a kép, a brutális támadás másnapján egy palesztin zászlós profilképet is feltöltött a Facebook-oldalára.
Jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy mi lakik a lelkében annak, aki így reagál arra, hogy tömegesen mészárolnak le és rabolnak el ártatlan civileket a terroristák?
Nagy Boldizsár oldalán nagyítóval kell keresni a Hamászt elítélő és a terrorszervezet felelősségéről szóló bejegyzéseket is. Hogy miért? A választ ő maga adja meg a kérdésre:
„Elegem van már abból, hogy azt kérdezgeti mindenki: oké, hogy népirtás meg 75 éve tartó megszállás meg mit tudom én, de akkor te most támogatod a Hamászt? Mert ezt csinálták meg azt csinálják: te ezt nem ítéled el?
Sem most, sem a jövőben nem megyek bele ebbe a témába, mert manipulatív és eltereli a figyelmet a lényegről, arról, hogy mi a fene történik most és mi vezetett idáig”
– írta.
„Ez sosem a Hamászról szólt. De még csak nem is Palesztináról. Hanem a Nagy Izrael projektről, amit a Közel-Keletre betolakodó európai és amerikai telepesek évtizedek óta terveznek” – tette hozzá egy másik helyen.
Nagy buzgón és kritika nélkül osztja tovább a legdurvább Izrael-ellenes hazugságokat és vérvádakat: olvashatunk nála a többszörösen megcáfolt izraeli kórházbombázásról, szándékosan halomra gyilkolt civilekről és palesztin gyerekeket elrabló IDF-katonákról is.
„Attól tartok, Izraelre úgy fog emlékezni az utókor, mint a holokauszt módszereinek legnagyobb szakértőjére, ami korszerűsítve újratermelte azt az embertelen, gyilkos borzalmat, aminek zsidók, romák és egyéb embercsoportok milliói estek áldozatául annak idején” – írta egyik bejegyzésében.
Hogy mire vezeti vissza Nagy a gázai palesztinok melletti kiállását? Nem másra, mint melegségére és roma származására.
„Roma és meleg emberként úgy érzem, nem hallgathatok arról, ami Gázában zajlik.
A roma őseink és LMBTQ+ testvéreink nem azért haltak meg a zsidókkal és más áldozatokkal együtt a holokauszt során, hogy mi most hallgassunk, amikor a világban valahol etnikai tisztogatásra kerül sor – pláne, ha olyan embereket mészárolnak le, akiknek nincs semmi érdekképviselete. Kiírtott őseink öröksége azt diktálja, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy soha többé ne történhessen az meg senkivel, ami velük megtörtént” – olvasható az egyik október 7-e után megjelent cikkében.
De történetünk főszereplője nem csak a szavak, hanem a tettek embere is. Egy Rómában zajló palesztinpárti tüntetésen szerzett élményeiről így írt:
“Siamo tutti palestinesi!” Nem tudom elmondani, milyen érzés a tömegben állni, diaszpórában élő palesztinok, arabok, indiaiak, afrikaiak, buddhisták és szikhek, idős leszbikus párok, kézen fogva sétáló queer fiatalok között, az apukájával vonuló transz lány mellett és azt kiabálni olaszul, ami véletlenül sem az anyanyelvem, ahogy a negyvenezres tömegben sok más embernek sem, hogy mind palesztinok vagyunk. Nem tudom elmondani, mit jelent ezt kiabálni rekedten, három órán át, valószínűleg béna akcentussal, mert aki nem tudja, azzal úgysem tudom megértetni. Sehogy.”
Idilli kép, nemde? Bárcsak az elmaradott Budapesten is szemtanúi lehetnénk valami hasonlónak!
A fővárosba hazatérve Nagynak – a negyvenezres tömeg helyett – be kellett érnie egy tucat palesztin kendőben sétáló és táncoló tüntetővel, akiktől annyira futotta, hogy palesztin zászlóval pózoljanak a BDS-mozgalom által bojkottált egyik népszerű ruhabolt előtt.
Képek Nagy és a palesztinpárti tüntetők budapesti vonulásáról.
Nagy elvakult tombolása során senkit nem kímél: Izrael-párti álláspontja miatt nyilvánosan betámadta már a melegikon Noah Schnappot és Steiner Kristófot, de kritizálta Nyári Krisztiánt, Krasznahorkai Lászlót, korábbi főnökeit és kollégáit, illetve a teljes magyarországi balliberális értelmiséget is.
„Innen üzenem nekik: soha az életben nem szeretnék velük együtt dolgozni, ne is hozzuk egymást kínos helyzetbe, köszönöm”
– írta felháborodottan.
Hősünk palesztinpárti kálváriájának egyik legkomikusabb epizódja az volt, amikor az általa korábban oly nagyra tartott, Szomjas Oázis (!) nevű feminista csoport kizárta őt a tagjai közül. Micsoda csapás!
„Mielőtt törölve lettem volna, Forgács Zsuzsa Bruria író, több nagyon fontos feminista antológia szerkesztője, a Szépírók Társaságának tagja, odavetette nekem: jobban utána kéne néznem, mit művelnek azok az ocsmány, undorító terrorista emberek, és nem kéne „benyalnom” minden álhírt, amit a palesztin áldozatok számáról olvasni lehet. Egyre többen játszanak nyílt lapokkal, én meg csak nézem a könyvespolcomat és azon gondolkodom,
vajon kiről derül még ki a napokban, hogy egyébként nacionalista elveket valló cionista, és vadul támogatja ezt a borzalmat, ami történik.
A magyar irodalmi közeg nem csak kiábrándító, de egyenesen rémisztő” – írta Nagy a kizárása után.
Nagy Boldizsár képei, amint egy „folyótól a tengerig” (Izrael megsemmisülésével létrejövő) szabad Palesztinát kér karácsonyra.
Hogy mi a legutóbbi dolog, amin a sokak által nemrég még hősként ünnepelt Nagy felháborodott? Az, hogy az izraeli áldozatok emlékére két hétre Október 7. térre nevezték át a Dohány utcai zsinagóga előtti teret…
„Az ünnepélyes táblaavatás épp most zajlik, és Karácsony Gergely is beszédet mond. Mintha egy disztópiában élnénk…”
– panaszkodott Nagy, majd egy hosszú Izrael-ellenes tiráda után azzal zárta bejegyzését, hogy „ezt támogatja most Karácsony Gergely is abból a megfontolásból, hogy rövid távon így éri meg neki. Kívánom, hogy ez a táv tényleg nagyon-nagyon rövid legyen!”.
