„A volt elnök zsidógyűlölőkkel elköltött vacsorája csapás volt az antiszemitizmus elleni küzdelem számára. Egykori szövetségesei nem tudnak szépíteni ezen” – írja Jonathan S. Tobin.
„Ha az Izrael-párti republikánusok azt gondolják, hogy Donald Trump volt elnök bocsánatot fog kérni, vagy bármilyen módon jóvá fogja tenni, amiért úgy döntött, hogy két hírhedt antiszemitával közösen vacsorázik a Mar-a-Lago nevű birtokán, akkor nem figyeltek arra, hogy hogyan alakította eddigi nyilvános karrierjét. És ha azt hiszik, hogy ezt a vitát átvészelhetik azáltal, hogy megpróbálják elterelni a figyelmet arról, amit Trump tett, rámutatva arra, hogy demokrata ellenfeleik miként tűrik, sőt támogatják az antiszemitizmust a baloldalon, akkor ugyanúgy téveszmékben élnek” – kezdi Tobin.
A JNS főszerkesztője szerint Trump Kanye Westtel és Nick Fuentesszel való vacsorázása fordulópontot jelent zsidó támogatói és általában a republikánusok számára. A szerző megjegyzi, hogy eddig a demokraták szinte minden próbálkozása, hogy antiszemitizmussal vagy a zsidógyűlölet bátorításával vádolják őt, erősen pártos vádak voltak, amelyek nem állták ki a vizsgálatot.
Tobin felsorolja, hogy Trump sokat tett a zsidókért az egyetemeken, áthelyezte a nagykövetséget Jeruzsálembe stb. Azonban a Mar-a-Lago vacsora után már nem lehet figyelmen kívül hagyni a kérdést.
A szerző szerint azoknak, akik eddig kitartóan védték őt, kötelességük, hogy megtegyék a nehéz dolgot, és elismerjék, hogy most olyasmit tett, amit nem bocsátanának meg vagy nem felejtenének el, ha egy demokrata vagy korábbi elnök tette volna.
„Az Amerikai Cionista Szervezet, amely e hónap elején a New York-i vacsoráján Trumpnak adta a legmagasabb kitüntetését, elismerésükre szóljon, hogy „sajnálatát fejezte ki” a megjegyzései miatt. Volt ügyvédje, David Friedman, aki 2017-2021 között az Egyesült Államok izraeli nagykövete volt, szintén twitteren fejezte ki megdöbbenését, és felszólította egykori főnökét, hogy tagadja meg Westet és Fuentest” – írja a cikkben.
„De a probléma itt nem csak az, hogy Trump indokolatlan legitimitást adott mind Westnek, mind a még aljasabb Fuentesnek. Hanem az, hogy mindannyian tudjuk, hogy Trump soha nem fogja ezt visszavonni, vagy bocsánatot kérni, ami segíthetne enyhíteni az általa okozott károkat. Trump nem hisz a bocsánatkérésben” – jegyzi meg Tobin.
„Ebben az esetben azonban nem lehet továbblépni egy olyan incidensen, amellyel kapcsolatban nem tehet úgy, mintha nem lett volna tisztában a következményekkel. És nem is lehet úgy elintézni, hogy ez csak egy újabb példája annak, hogy a liberálisok megpróbálják a politikai korrektséget érvényre juttatni az eltörlés-kultúra taktikájával.”
A szerző megjegyzi, hogy Trump ismerheti Westet, és vendégül látta őt a Fehér Házban. De amennyire megkérdőjelezhető volt akkoriban a mentálisan instabil, bipoláris zavarral diagnosztizált rapper/divatmogul felé való közeledése, az a szerkesztő szerint most védhetetlen.
Leírja a cikk, hogy West nyílt antiszemitizmusa az elmúlt hetek egyik fő témája volt, miután egy sor tweetben különböző összeesküvés-elméleteket terjesztett és zsidókkal fenyegetőzött. Ezt követte a Fox News Channel „Tucker Carlson” című műsorában való szereplése, amelyből az antiszemita megjegyzéseit kivágták. Ezt követően egyik bizarr nyilvános megjegyzését a másik után folytatta, miközben azt állította, hogy újabb abszurd elnökjelöltséget tervez.
„Trumpnak tehát minden körülmények között kerülnie kellett volna minden nyilvános kapcsolatot egy ilyen mérgező és romboló személyiséggel.
De ez nem egy tipikus Trump számára; nemrég jelentette be, hogy indul a republikánus elnökjelöltségért 2024-ben. És azóta aránytalanul sok időt töltött azzal, hogy a zsidó támogatás megerősítésére törekedjen, amit az is jelzett, hogy az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy virtuálisan megjelenik a Republikánus Zsidó Koalíció éves konferenciáján, mindössze néhány nappal a két antiszemitával való találkozása előtt” – jegyzi meg Tobin.
„Az egy dolog, hogy azon siránkozik, hogy azok a zsidók, akik nem tartják Izrael biztonságát prioritásként kezelik, inkább a demokratákra szavaznak, mint rá vagy bármelyik republikánusra. Egészen más, ha ezt egy olyan hírességgel társulva teszi, aki a nyilvánosságra gyakorolt befolyását az antiszemitizmus elterjedésére használja fel” – írja a szerkesztő.
A szerző szerint Trump kifogásai sem mentesítik őt, hogy nem tudta, ki Fuentes. Ahogy Ben Shapiro tweetelte, a legjobb módja annak, hogy elkerülj egy találkozót egy olyan antiszemitával, akit nem ismersz, ha elkerülöd a kapcsolatot azzal az antiszemitával, akit ismersz.
„A találkozó segít Fuentesnek, aki mind a 2017-es charlottesville-i gyalázat, mind a 2021. január 6-i tüntetés résztvevője volt, abban, hogy a szélsőjobboldal lázas mocsarából a mainstreambe dolgozza be magát. Ez arra is bátorítja Westet, hogy folytassa erőfeszítéseit, hogy a közügyekben felszólaljon, ahelyett, hogy kezelésre menne a problémái miatt” – írja Tobin.
„Ez azt jelenti, hogy – hacsak nem következik be az a valószínűtlen eset, hogy Trump teljes bocsánatkérést kér és elítéli Westet és Fuentest – egyetlen zsidó konzervatív vagy republikánus sem támogathatja őt újra”
– jegyzi meg a szerző, aki szerint pozitív elnöki döntései nem mentik fel.
A szerző szerint nem lehet azzal érvelni, hogy a baloldal az antiszemitább. Mert az egyik oldal rossz cselekedetei nem mentik fel a másik oldal rossz cselekedeteit.
„Tetszik vagy sem, Trump cselekedete biztosította, hogy a szélsőjobboldali antiszemitákkal szembeni tolerancia a 2024-es republikánus előválasztásokon téma lesz, annak ellenére, hogy az általa újra vezetni kívánt párt többnyire Izrael támogatóiból és filoszemitákból áll.
Az is világos, hogy már nem lehet ésszerű érvet felhozni Trump további támogatása mellett a zsidó kérdésekkel kapcsolatos álláspontja alapján. Ennek megértése nehéz lesz sok zsidónak, akik az örökségének fényesítésébe fektettek be. De hacsak csodával határos módon nem tanulja meg, hogyan ismerje el a hibát, aki ragaszkodik Trumphoz, nem tehet úgy, mintha a volt-elnök komolyan gondolná az antiszemitizmus elleni fellépést” – zárja Tobin.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.