A Moszad által 2018-ban megszerzett iráni nukleáris dokumentumok között voltak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) titkos iratai, amelyekhez Irán hozzáférhetett, és amelyeket fedősztorik készítésére használt fel, hogy elrejtse nukleáris programjának egyes részeit – jelentette szerdán a The Wall Street Journal, amelyet a The Jerusalem Post szemlézett.
Közel-keleti hírszerzési tisztviselők a WSJ-nek elmondták, hogy a bizalmasnak minősített NAÜ-dokumentumokat és a hozzájuk tartozó feljegyzéseket 2004 és 2006 között terjesztették magas rangú iráni katonai, kormányzati és nukleáris tisztviselők között, amikor a NAÜ az ország nukleáris programját vizsgálta.
David Albright, a Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet elnöke, az ENSZ volt Fegyverzetellenőrségének elnöke a WSJ-nek elmondta, hogy a NAÜ dokumentumainak iráni megszerzése „a NAÜ belső biztonságának súlyos megsértését jelenti.
„Irán olyan válaszokat tervezhet, amelyek beismerik, amit a NAÜ már tud, olyan információkat adnak ki, amelyeket valószínűleg magától is felfedez, és ugyanakkor jobban elrejtik azt, amit a NAÜ még nem tud, és amit Irán így is akart tartani.”
A dokumentumok között perzsa nyelvű kézzel írt jegyzetek és mellékletek voltak, amelyekben iráni kommentárokat fűztek a NAÜ dokumentumaihoz. A WSJ által átnézett dokumentumok szerint iráni tisztviselők nem részletezett „hírszerzési módszereknek” tulajdonították a bizalmas iratok megszerzését.
Egy iráni vállalati nyilvántartásról szóló feljegyzésben egy magas rangú iráni tisztviselő arra kérte Mohsen Fakhrizadehet, az iráni nukleáris fegyverprogram 2021-ben meggyilkolt atyját, hogy készítsen egy „forgatókönyvet”, amely megmagyarázza a NAÜ-nek, miért változtatták meg a vállalati nyilvántartást egy olyan polgári vállalatnál, amelyről Irán azt állította, hogy egy uránbányában dolgozik.
Míg az iráni dokumentumokban a vállalat 2001 decemberében megszűnt, a WSJ által látott dokumentumok egyike utasította az iráni tisztviselőket, hogy ezt a dátumot 2003 májusára módosítsák. Ez a változtatás lehetővé tette Irán számára, hogy azt mondja a NAÜ-nek, hogy az uránbányán végzett munkát a civil vállalat az iráni Atomenergia Szervezet számára végezte, ami alátámasztotta Irán állítását, miszerint a bánya polgári célú, és nem kapcsolódik semmilyen katonai nukleáris munkához.
Közel-keleti hírszerzési tisztviselők és a NAÜ korábbi tisztviselői a WSJ-nek azt mondták, hogy
a bányát azért építették, hogy egy potenciális nukleáris fegyverprogramhoz szükséges anyagot tudjanak előállítani.
2004 májusában az iráni hírszerző szolgálat egy belső NAÜ-jelentést is eljuttatott magas rangú tisztviselőknek, hogy felkészítse őket a Teherántól délnyugatra, Arak város közelében található nehézvíz-előállító telephely tervezett ellenőrzésére. Teherán azt állította, hogy a létesítményt orvosi és kutatási célokra használják. A nehézvízreaktorok nehézvizet használnak hűtőközegként, és melléktermékként plutóniumot termelnek, amely nukleáris fegyverekben használható.
Ali Shamkhani, az akkori védelmi miniszter, jelenleg Irán nemzetbiztonsági főnöke egyike volt azoknak a tisztviselőknek, akiket értesítettek a NAÜ feljegyzéseiről, és 27 oldalnyi titkos dokumentumot kapott elolvasásra.
Egy 114 oldalas NAÜ-jelentéssorozatot is megszerezett Irán, amely az ügynökség szerint Irán által végzett uránátalakítási munkálatokat írja le – írja a WSJ. Az akta tartalmazott olyan jelentéseket is, amelyek arról szóltak, hogy Irán nukleáris anyagot kapott Kínától. Fakhrizadeh és egyik helyettese, az AEO akkori vezetője, Fereydoon Abbasi kapta meg az aktát.
Egy másik, a WSJ által látott iráni dokumentum bemutatta, hogy Irán milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy egy sugárzásmérő berendezéseket tartalmazó konténert távol tartson a NAÜ ellenőreitől.
Egy másik NAÜ-dokumentum az iráni „Zöld só” projektre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, amelynek célja az urándúsításhoz szükséges alapanyag előállításának köztes lépése, a tetrafluorid előállítása volt.
A NAÜ-t aggasztotta, hogy egy ilyen projekt lehetővé teheti Irán számára, hogy egy titkos telephelyen nukleáris üzemanyagot állítson elő.
Az év elején Irán és a NAÜ olyan megállapodást jelentett be, amelyben iráni tisztviselők átfogóbb válaszokat adnak az ügynökség kérdéseire a Moszad által 2018-ban lefoglalt dokumentumokkal kapcsolatban.
Rafael Grossi, a NAÜ vezetője szerdán kijelentette, hogy a bizonyítékokkal kapcsolatos magyarázatok átvételére vonatkozó tárgyalások „nagyon nehéz szakaszában” vannak.
A NAÜ még mindig nem kapott kielégítő válaszokat a kérdésben.
Naftali Bennett miniszterelnök szerdán kijelentette, hogy a WJS-jelentés „újabb bizonyítéka az iráni erőfeszítéseknek, amelyek az atomfegyverek kifejlesztésére irányulnak”.
„Iránnak a NAÜ megtévesztésére irányuló szisztematikus programjának leleplezése – amely olyan dokumentumokon alapult, amelyeket Irán a NAÜ-től lopott – ébresztő a világ számára”.
„A csaláson kívül a dokumentumok tiltott és folyamatban lévő nukleáris tevékenységről tanúskodnak, ami új, további vizsgálatot igénylő kérdéseket tár fel”
– magyarázta az izraeli miniszterelnök.
„A fentiek fényében eljött az idő, hogy a NAÜ egyértelmű üzenetet küldjön Iránnak: Elég!”
– tette hozzá Bennett.

Van néhány megbízhatatlan, atombombával bíró ország, ami eddig is segítette Iránt az atomfegyvert előállitó törekvésében. Kina, Pakisztán, Észak-Korea és ide lehet számítani Oroszországot is. (Zárójelben Obamát is említhetnénk.)
Kina uránt juttat Iránnak, ezen kívül olaj-felvásárló, amivel anyagilag támogatja a rezsimet a szankciók alatt, Pakisztán a technológiát juttatta el ajatollahéknak, Oroszország alacsonyan dúsított uránnal látta el Iránt (névleg fűtőanyagként), Észak-Korea pedig atomtechnológiával és rakéta technikával „segített”. A közös ezekben, hogy ezek a rezsimek ott igyekeztek destabilizálni és ártani a nyugatnak és Izraelnek, ahol tudnak, ezen kívül a hatalmi-ideológiai játszma és muszlim-vallási szempontok (Pakisztán) játszanak még közre.
Gyanítom, hogy ha Irán ténylegesen eljut az atomfegyver előállításának a küszöbére, Izrael lépni fog, mert kénytelen, remélhetőleg az USA támogatásával. Ez a lépés drasztikus lesz, nyilvánvalóan a kapacitás lerombolását irányozza elő. A következmények is drasztikusak lesznek – feltehetően Irán maga és kliensei ( Hezbollah, Hamasz) tömeges rakéta-támadásokkal válaszolnának. Van ennek megakadályozására is lehetőség, de nem szolgálnék itt tippekkel.