A fenyegető krémsajthiány ellenére a New York-i bagelboltok még mindig vastagon kenik szendvicseikre a hiánycikket — jelenti Gergely Júlia a Jewish Telegraphic Agency oldalán megjelent helyszíni tudósításában.
A hétvégén az öt kerület bagel-rajongói (értsd: zsidók és mindenki más) mélyen megrendültek, amikor a New York Times bejelentette, hogy krémsajthiány van a városban. Erre a hírre senki sem számított, még legdisztópikusabb előrejelzéseikben sem a világjárvány sújtotta társadalmunkról.
Egy krémsajthiány, ami a bagelboltokat érinti: olyan ritka, mégis olyan rémisztő. Ashley Wong írása részletesen beszámolt arról, hogy ijesztő hiány van a krémsajt alapanyagból, amelyet a New York-i bagelárusok használnak a jellegzetes krémsajtjaik elkészítéséhez.
„Az ellátási lánc problémái már hónapok óta sújtják az Egyesült Államokat, ami az autóktól a futócipőkig mindenből hiányt okoz”
– olvasható a Times cikkében.
„Most a New York-i bagel-kereskedők kezdik megérezni a hatását egy hirtelen és meglepő fejleménynek, ami miatt igyekeznek annyi krémsajtot felkutatni és felhalmozni, amennyit csak tudnak.”
Nem meglepő, hogy a Twittert ellepték a kommentek. Egyikük „rágalomhadjáratnak” nevezte a hírt. Mások gyorsan hárították a felelősséget, és azt állították, hogy az ellátási lánc problémái ellenére a bagel üzletek maguknak köszönhetik ezt a csapást –
a New York-i bagel helyek hírhedtek arról, hogy olyan vastagon kenik a krémsajtot, hogy gyakori szokás, hogy egy olcsó papírszalvétával törölnek le hatalmas krémsajttömböket, mielőtt beleharapnának.
„Legyünk őszinték: a krémsajthiányt teljes mértékben a New York-i bagelboltok okozzák maguknak, amelyek minden bagelt egy kiló krémsajttal pakolnak meg”
– tweetelte Jake Anbinder vasárnap.
Szóval mit is jelent pontosan a krémsajthiány azok számára, akik rendszeresen fogyasztanak bagelt? Valóban olyan rossz ez, mint amilyennek hangzik? És vajon ez azt jelenti, hogy a bagelboltok esetleg tényleg kevesebb krémsajtot adnak a rendeléseink mellé (amit a New York-iak egy része, úgy tűnik, nagyon szeretne)? A New York Jewish Weeknél egyértelmű volt, hogy itt az ideje, hogy utánajárjunk ennek. Így hát East Village felé vettem az irányt, ahol 10 háztömbnyi körzetben több bagelboltot is felkerestem.
Az első megálló a Tal Bagels volt a 357 First Avenue-n. A pult mögött dolgozók hallottak a hiányról, de biztosítottak arról, hogy van elég krémsajtjuk.
„Ez nem fogja befolyásolni a rendelését”
– mondták.
„Ugyanannyi krémsajt lesz a bagelben, mint amennyit rendeltem.”
Ragaszkodtak hozzá, hogy ne aggódjak annyira – de ezt könnyebb mondani, mint megtenni.
„Krémsajthiány van?”
– kérdezte a mellettem sorban álló férfi, miközben aggódó tekintet futott át az arcán. Nyilvánvalóan a hétvégét a tudatlan boldogság állapotában töltötte.
„Nem, nem, minden rendben!”
– nyugtatták meg a pult mögött álló srácok.
A 263 First Avenue-n található Bagel Bossban senki sem hallott krémsajthiányról.
„Ugyanaz, mint mindig”
– mondta nekem a pult mögött álló férfi. Hozzátette, hogy az egyetlen hiány, amit észrevett, az aprópénzből volt, de ez a járvány kezdete óta tart.
Az Ess-A-Bagelben, a First Avenue 324. szám alatt a személyzet elismerte a hiányt, de azt mondták, hogy ez nem újdonság.
„A világjárvány kezdete óta mindenből van hiány – poharakból, fedelekből, szalvétákból -, nem kifejezetten a krémsajthiány az, ami minket érint”
– magyarázta Beverly Wilpon, az üzlet üzemeltetési vezetője. „Ez olyasmi, amit megtanultunk elfogadni. Nincs más választásunk.”
A Tompkins Square Bagels, 184 Second Avenue, volt az első hely, ahol meglátogattam, és ahol elismerték a hiány nagyságát.
„Az iparágban eltöltött 45 évem alatt még soha nem láttam ilyet”
– mondta nekem Frank Russo, az üzemeltetési igazgató.
„Hozzászoktunk, hogy raklapnyi 50 kilós csomagokat kapunk, de az elmúlt két hétben már 3 kilós blokkokban kaptuk.”
Russo kifejtette, hogy a hiány kevésbé a valódi hiányról, mint inkább a kellemetlenségekről szól (azaz a 3 kilós csomagok kicsomagolásával járó munkáról az 50 kilós csomagokkal szemben). Az üzlet üvegvitrinjei tele voltak krémsajtokkal, a legkülönfélébb ízekben, a mogyoróhagymástól kezdve a mogyoróvajas süti tésztáig.
Most már csak új és távolabbi beszállítókat kell találni, hogy beszerezzék a hét végéig szükséges 1800 font krémsajtot, mondta Russo, hozzátéve, hogy az átlagos bagel vásárló nem valószínű, hogy észrevenné a krémsajthiányt a mindennapi életében.
Russo megjegyezte a Tompkins Square Bagels különböző ellátási láncbeli problémáit is – a Snapple egyetlen ízét, a málnateát például nem tudták szállítani. Az Ess-A-Bagelhez hasonlóan Wilpon is beszámolt a papír- és műanyag termékek, például szalvéták, fedelek és kávéspoharak hiányáról.
A Times története részletesen beszámolt arról, hogy sok bagelárus azon fáradozik, hogy elegendő krémsajtot szerezzen be. De talán van egy másik megközelítés is: Ahogy Joel Wertheimer, brooklyni polgárjogi ügyvéd – Obama elnök egykori fehér házi személyzeti titkára – szombaton tweetelt, Anbindert idézve:
„Gondoltak már arra, hogy ne tegyenek egy fontnyit minden bagelre?”
„Imádom a jó sajtkrémet, de a bageles helyek annyi krémsajtot tesznek egy bagelre, hogy az túlcsordul”
– mondta Wertheimer Twitter üzenetében.
„Úgy tűnik, hogy 25%-kal kevesebbet is tehetnének, és senki sem venné észre.”
Az általam meglátogatott bagelboltokban felvetettem az ötletet, hogy kevesebb sajtkrémet kellene használni, és hangos visszautasításba ütköztem.
„Képzeld el, ha a Katz’s nem szolgálna fel 15 centi vastag pastrami szendvicset”
– mondta Russo.
„Nem lenne Katz’s.”
Wilpon az Ess-A-Bagelben egyetértett.
„Inkább mondjuk azt, hogy nincs több krémsajtunk, minthogy kevesebbet adjunk valakinek abból a termékből, amit rendelt”
– mondta.
„Kizárt”
– mondták a srácok a Tal’s Bagelsnél.
„Nagyon magasak a minőségi elvárásaim”
– mondta Russo.
„Ennek része az is, hogy a krémsajt és a bagel arányát pontosan eltaláljuk. Ezen soha nem változtatnék.”
