A Mazsihisz elnöke nem először tett az utcára neológ rabbit: 2003-ban az áldott emlékű Schweitzer Józsefet a közösségével együtt eresztette szélnek a Rabbiképző zsinagógájából.
Amint lapunk is beszámolt róla, Heisler András Mazsihisz elnök a minap útilaput kötött a saját neológ rabbitestülete elnökének a talpára. Sokan a neológia történetében példátlan beavatkozásnak tartják a vallási életbe, pedig Heisler Andrásnak nem ez az első ilyen húzása.
Gadó János a Szombat 2003. októberi számában így jellemezte a legendás Schweitzer József főrabbit:
„Schweitzer József élő szimbólum: benne testesül meg mindaz, ami a mai zsidó közösség önképe számára fontos: a zsidó hagyományban otthonos rabbi, a magyar kultúrában jártas, művelt ember, aki mindemellett a holocaust túlélője. Valószínűleg egyetlen magyar rabbi sem részesült még ennyi kitüntetésben, díszdoktori címben, oklevélben; egyetlen magyar rabbinak sem volt alkalma ennyi, főpappal, állam- és kormányfővel, és más kiemelkedő személlyel találkozni.”
Schweitzer professzor tekintélye már akkor is megkérdőjelezhetetlen volt, nemcsak a zsidó közösségben, de az országos nyilvánosságban is ő volt a neológ zsidóság világítótornya, egy személyben testesítette meg a világra nyitott, sokszínű zsidóságot a hitközségi és politikai bölcsességgel, vallási és világi tudással ötvöző neológ hagyományt.
Mindez azonban nem különösebben feszélyezte az akkori Mazsihisz-elnököt, Heisler Andrást, hogy nehezen követhető Síp utcai intrikák szövevényében végül az utcára tessékelje az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) zsinagógájából Schweitzer Józsefet a közösségével, a kiléjével együtt. Aki kíváncsi a részletekre, a Mazsihisz által is pénzelt Szombat folyóirat fentebb idézett — meglehetősen egyoldalúan pártos — tudósításában elolvashatja, bár azt nem tudom garantálni, hogy meg is fogja érteni.
A rabbit a közössége élteti és validálja, és ez a viszony kölcsönös: a közösség központja, összetartó kovásza, tanítómestere a rabbi. Schweitzer József kiléje nagyon összetartó közösség volt, akik tűzön-vízen át kitartottak a professzor mellett, és meglehetősen kilátástalan helyzetbe kerültek, miután a hitközség kirakta őket a zsinagógájukból.
A sors, vagy talán inkább az Örökkévaló úgy hozta, hogy e sorok szerzője éppen akkoriban határozta el, hogy megmutatja, vissza lehet térni az önfenntartás évezredes hagyományához, és bebizonyítja, hogy nemcsak lehetséges, de szükséges is korrumpáló költségvetési pénzektől független, büszke, tiszteletre méltó, autonóm közösséget építeni.
A modellkísérlet 2003. nyarán kezdődött, amikor az általam alapított Sófár Egyesület és Geiger András Mensch Alapítványa együtt úgy döntöttünk, hogy teljesen piaci feltételekkel, saját zsebből kibérelünk, felújítunk és fenntartunk egy minden létező finanszírozási struktúrától független közösségi helységet a Rumbach Sebestyén utcában, pár lépésre az egykor szebb napokat látott „Rombach” bedeszkázott romjaitól. A klub zászlóshajó projektje a Rádió Zs zsidó közösségi rádió volt, amelynek a történetét talán majd egyszer szintén elmesélem, de itt most kanyarodjunk vissza Schweitzer József főrabbi és közösségének a vesszőfutásához.
Amint értesültünk róla, hogy milyen méltatlan helyzetbe hozták az országos főrabbit, azonnal felajánlottuk, hogy otthont adunk a Sófár klubban az egész kilének, amíg rendeződik a helyzetük, természetesen térítésmentesen. Így esett, hogy Schweitzer professzor pénteki kiddusai 2003. októberében zökkenőmentesen folytatódhattak a Rumbach utcára nyíló kis magánklubunkban. A főrabbi 81. születésnapján a korabeli beszámoló szerint
„zsúfolásig megtöltötték a Schweitzer professzor úr születésnapjára érkezett vendégek a Sófár Klubot. Meleg hangon köszöntötte a magyar zsidóság emblematikus alakját Várnai-Shorer Judit, Izrael állam budapesti nagykövete, és Seres Attila, a Sófár Egyesület elnöke. Levélben gratulált a főrabbinak Geiger András, a Mensch Alapítvány alapítója.”
Azután a „helyzet” természetesen sohasem rendeződött a Síp utcával, így hosszú éveken át a magánszemélyek által finanszírozott, kakukktojás Sófár Klub maradt a Schweitzer-kile tanulóháza és találkozóhelye. Személy szerint nekem is rengeteget nyújtott a professzor személyes varázsa, könnyed eleganciája, bölcs útmutatása, ő segített megérteni a neológ mozgalom ideológiai és strukturális logikáját.
Schweitzer József professzor életének utolsó éveiben rendszeresen látogatta a Chábád Károly körúti Keren Or zsinagógájának szombati és ünnepi istentiszteleteit, és aktív tagja volt az ottani zsinagógai közösségnek. Emlékéből fakadjon áldás…
Ennek a feledés jótékony homályába veszett incidensnek a tükrében is talán felvetődhet a kérdés, hogy mégis mi lehet az összességében immár több, mint 10 éves elnökséget maga mögött tudó Heisler András szándéka a neológ judaizmussal, miután
- kiszorította a Rabbiképzőről az utolsó, országosan ismert és elismert neológ rabbit a kiléjével együtt,
- rabbi helyett világi hermeneutát ültetett a neológia fellegvára, a Rabbiképző élére,
- elérte a magyar ortodoxia, és velük együtt a kóserság távozását is a Mazsihiszből,
- kirúgta a neológ rabbitestület demokratikusan megválasztott elnökét.
