Az amerikai zsidóság választási lázban él. Nem, ők nem Izrael harmadik választására készülnek, hanem a 38. Cionista Világkongresszus delegátusi helyeiért küzdenek.
A Cionista Világkongresszust (angolul World Zionist Congress, WZC) Herzl Tivadar kezdeményezte 1897-ben Bázelben és azóta (a két világháború közötti időtől eltekintve) minden második, később minden ötödik évben megszervezésre kerül. A nemzetközi zsidóság parlamentjének is nevezett kongresszus 5 milliárd dolláros költségvetést felügyel a következő kongresszusig és célja Izrael és a világ zsidóságának támogatása. A tét tehát elég nagy.
A 2020-as választásokon 15 politikai csoport vagy mozgalom indul. Az Egyesült Államok 152 delegáltat küldhet az októberi kongresszusra Jeruzsálembe. A 15 csoportból négy ortodox zsidó csoport (nem tudtak megegyezni, így külön indultak), de ezenkívül van szefárd, reform, orosz és kimondottan izraeli zsidó csoport is. A jobboldalon az amerikai nagyvárosokban gáláikról igen jól ismert Amerikai Cionista Szervezet (Zionist Organization of America, ZOA) és a kevésbé ismert, de annál aktívabb Zsabotyinszkij-féle ideológiáját képviselő – az egykor Magyarországon is bejegyzett – Herut mozgalom az opció. A bal oldalon pedig ott van a Reform (női rabbik, LTBQ-zsinagógák), a Hatikvah, vagy éppen a Merkaz.
Továbbá ott vannak a virágnyelvet beszélő, liberális cukormázban mozgó aktivista mozgalmak, mint például a Y-generáció által alapított Vision (Vízió).
Nem cinizmusként írom a virágnyelvet, én is szeretném, hogy béke legyen, és hogy a gázai gyerekek élhetőbb életet élhessenek.
Ugyanakkor a realitásérzékünket ne veszítsük el a nagy idealizmusunkban: csak azért, mert valakit elég sokszor ölelünk meg, még nem fog viszont szeretni minket. Amíg ezek a gyerekek azt tanulják, – az ENSZ által támogatott könyvekből – hogy egy halott zsidó plusz egy halott zsidó egyenlő két halott zsidóval, addig ölelkezhetünk mi eleget… csak ne felejtsünk a hátunk mögé nézni.
Van azonban ennél nagyobb gond is a 38. Cionista Világkongresszus körül. Ennek oka a csoport, mely magát PR- és branding-szempontból figyelemfelkeltően Hatikvah-nak nevezte el. A Hatikvah szó magyarul reményt jelenet és Izrael himnuszát is így hívják.
Semmi gond nem lenne ezzel, ha a Hatikvah csoport nem épp Izrael delegitimálásáért küzdene.
Többek között olyan mozgalmak alkotják ezt a csoportot, mint a J Street (az Izrael ellenes bojkott-mozgalom lelkes támogatója), a T’ruah (akik úgy gondolják, hogy antiszemitizmus csakis a fehér ember felsőbbrendűségéből gyökerezik, vagyis nincs arab vagy fekete antiszemitizmus), vagy éppen a New Israel Fund (ami olyan gátlástalanul Izrael-ellenes mozgalmakat támogat, mint Break the Silence vagy épp az Adalah).
Ezek a nevek talán még nem mondanak sokat, de jó tudni róluk. Mindhárom a progresszió fényében igyekszik Izraelt teljesen tönkre tenni. Csakúgy mint az ENSZ-ben, ahol egy tagállam felvétele egy dokumentum aláírásával meg is oldódik, a Cionista Világkongresszusban is minden olyan párt, amely elfogadja a cionizmust meghatározó Jeruzsálemi Programot, indulhat a választásokon.
Így történhet az, hogy egy anticionista mozgalom delegátusi jelöltekért küzd a Cionista Világkongresszusban.
Szegény Herzl forogna a sírjában.
Herzl Cionista Világkongresszusa azért jött létre, hogy a zsidó nép a történelmi otthonában saját önrendelkezési joga alapján megalakíthassa modern és biztonságot nyújtó államát. Sokan írnak arról, hogy mit is jelent a cionizmus 1948 (Izrael államalapítása) után. Az én megközelítésem az, hogy amíg van olyan állam, szervezet, vagy mozgalom, amely megkérdőjelezi Izrael legitimitását, addig a cionizmusnak, mint ideológiai törekvésnek, élnie kell.
A progresszió veszélye
Miért is jelent gondot egy erős progresszív hullám a Cionista Világkongresszusban? A J Street lehetne egy átlagos baloldali mozgalom is. A gond vele az, hogy mindig az Izraelt démonizáló álláspontokat támogatja. Minden országon van mit javítani, de azért ne rugaszkodjunk el a valóságtól! Izrael még mindig az egyetlen demokratikus és morális állam a Közel-Keleten.
Nem a J Street volt az egyetlen, aki támadta Trump béketervét. De ők az egyetlenek, akik notóriusan az Izrael-ellenes mozgalmak narratíváját használják, és lényegében inkább érdekli őket a palesztin arabok sorsa, mint az, hogy Izrael fennmaradjon. Nyíltan állítják, hogy Izrael illegálisan foglal el földeket, hogy Izrael nemzetközi jogokat sért, és elnyomja a palesztin arabokat. A cionizmusról alkotott ismereteim alapján én nem mondhanám ezeket a cionizmus alapköveinek.
S ha ez nem lenne elég, legutóbb az alábbi fényéppel kerültek a címlapokra: Jeremy Ben-Ami, (J Street elnöke) ölelkezik Mahmud Abbásszal, a Palesztin Fennhatóság elnökével. Abbász felel az elhírhedt „pay-to-slay” – „fizetünk a zsidók gyilkolásáért” – politikáért.
Továbbá, Abbász maga is beismerte, hogy Júdea-Szamáriában a zsidók megölése sokszor „állami megrendelésre” történik, és mivel „nemzeti érdekekből öltek”, busás fizetést is érdemelnek a mártírok (vagy talán nevezzük őket a nevükön: terroristák). Ez lényegében a terrorizmus legitimálása. (A kérdést, hogy ezek után ez az ember hogyan szólalhat fel az ENSZ-ben, már fel sem teszem). Abbász mindemelett holokauszt-tagadó is, és a saját embereit is meglincselteti, ha éppen valaki kritizálni próbálja a 16 éve tartó, eredetileg 4 évre szóló mandátumát.
Aki terroristát támogat, az maga is terroristává válik. Jeremy Ben-Ami nyíltan támogatja Abbászt, miközben státuszért küzd a Cionista Világkongresszusban. Ha ez nem ideológiai perverzió, akkor nem tudom, micsoda.
Európa, így természetesen Magyarország is küld delegáltakat Jeruzsálembe. A választás más időpontban és más méretben zajlik, mint Amerikában. Európában a szervezetek legtöbbször megegyeznek, hogy ki mennyi delegáltat küld, míg Amerikában komoly politikai harcok folynak január 21-e óta.
A választásokat felügyelő Amerikai Cionista Mozgalom heti értékelése alapján rekordszintű a választók részvételi aránya. Az 5,7 millió, magát amerikai zsidónak valló szavazóból 2015-ben csupán 57 ezer élt szavazati jogával. Most, a választás félidejénél már 50 ezren szavaztak.
Az aktivitás mindenképpen pozitív. A kérdés már csak az, hogy mekkora erőt szerez egy anticionista mozgalom a cionizmus alapértékeit fenntartó világszövetségben. New Yorkban élőként, látva a diaszpóra-zsidóság most felnövő nemzedékének politikai helyezkedését, sajnos nem csodálkoznék, ha hamarosan a cionizmus ideológiája is a progresszió védjegye alatt a gender-fluiditáshoz hasonló aberráltság áldozatává válna.
Ezért is fontos a 38. Cionista Világkongresszus és ezért fontos kimondani azt, hogy aki terroristát támogat, az maga is terroristává válik.
