Hogyan váltak republikánus szavazókká az ortodox zsidók?

1992-ben a republikánus elnökjelöltet a zsidó szavazóknak mindössze 11 százaléka támogatta a demokrata indulóval szemben, egy ponton azonban szinte teljesen megfordult a kocka az ortodoxok körében – derül ki a The Jerusalem Post szerzőjének írásából

Mint legtöbb ortodox zsidó barátját, Richard Goldberget is demokratának nevelték. Ám 2000-ben – elsősorban Bill Clinton izraeli-palesztin politikáját, a Monica Lewinskyhez kötődő erkölcsi botrányát és a bátyja körüli viszályokat látva – republikánus szimpatizánssá vált. Noha akkoriban fiatal kora még nem tette lehetővé, hogy részt vegyen a választásokon, érezte, hogy környezetével ellentétes ösvényre lépett – amire a demokrata jelölteket felsorakoztató judaika tárgyak is utaltak.

Húsz évvel korábban szinte még egyetlen republikánus politikus arca sem köszönt vissza ezeken a vallásos eszközökön – ám napjainkban szinte nincs is könnyebb, mint Donald Trump képével ellátott kipát beszerezni. Az elmúlt időszakban ugyanis az ortodox zsidó világ követte a „Goldbergi fordulatot”, és azóta több közvélemény-kutatás is igazolta a férfi tapasztalatait.

„Az amerikai zsidóság nagy része még mindig a demokratákra szavaz, de az ortodoxok többsége 2016-ban Trumpot támogatta” – olvasható a The Jerusalem Post írásában, ahol két indok is szerepel arra vonatkozóan, hogy a vallásos zsidó közösségek miért lettek republikánusok.

Egyrészt fontos visszaemlékezni arra, hogy az 1980-as években a Republikánus Párt vált a Moral Majority (azaz Erkölcsi Többség) nevű amerikai szervezet otthonává, és olyan kérdésekben kezdtek konzervatív álláspontot foglalni, mint az abortusz vagy iskolai imakezdeményezések ügye. Évtizedekkel ezelőtt persze mindez nem volt elégséges az ortodoxoknak ahhoz, hogy változtassanak pártpreferenciájukon – az elmúlt esztendőkben viszont a Demokrata Párt egyre inkább baloldali fordulatot vett különböző társadalmi kérdésekben, és ezzel az ortodox szavazóit elfordította magától.

És ami még fontosabb, a republikánusok pártja egyre közelebb került az izraeli kormányhoz, amivel újabb ortodoxokat vont magához. Ezzel szemben a demokraták fokozatosan több kritikát kezdtek megfogalmazni Izraellel szemben, így a vallásos zsidók szívesebben szavaztak republikánus elnökjelöltekre.

„Szerintem Izraelről van szó” – nyilatkozta Mark Trencher, a Nishma Kutatóintézet alapítója, aki régóta részt vesz az ortodoxok politikai nézeteinek kutatásában. „Valóban vannak más ügyek is, az iskolaválasztás, gazdasági jólét, de valójában Izrael áll a prioritások élén. Szerintem ez vezet a kérdésben” – tette hozzá a szakértő.

Már a demokraták is megelégelték képviselőjük antiszemitizmusát

Ilhan Omar szerint Izrael támogatása „hűségnyilatkozat egy idegen állam mellett.”

Az evangéliumi keresztényeknél is hasonló történt – csak előbb

Szakértők szerint az ortodoxok 2000-ig a zsidóság többségéhez hasonlóan a demokratákra szavaztak, és ez még Franklin D. Roosevelt ideje óta zajlott így – akkoriban a zsidók a feketékkel együtt harcoltak a szabadságjogokért, különböző szakszervezetekben tevékenykedtek és olyan területeken küzdöttek liberális átalakulásokért, mint a gazdasági fejlődés vagy fegyvertartás.

Kezdetben az újszülött zsidó állam is élvezhette a demokrata politikusok támogatását. Így még a 60-as években is jellemzően demokrata-barát hangulat uralkodott ortodox körökben. „Akkoriban, ha egy ortodox zsidó a republikánusokra szavazott, úgy tekintettek rá, mintha áttért volna a kereszténységre” – összegezte Binyamin Rose, az ortodox Mishpacha magazin szerkesztője.

Az első evangéliumi keresztény elnököt, Jimmy Cartert 1976-ban választották meg, de négy évvel később, az 1980-as választásokon a keresztény hívők – akik máig jelentős szavazótábort képeznek a republikánusok oldalán – már Ronald Reagan köré csoportosultak.

Újabb felmérések alapján a vallásos istentiszteleteken való részvétel aránya összefüggésben áll Trump elnök támogatottságával, és az evangéliumi keresztények szinte kizárólag republikánus politikusok mögé sorakoznak fel napjainkban. A múltban pedig sokat tettek azért a jobboldali vezetők, hogy az ortodox közösségeket is megnyerjék maguknak.

Az 1990-es években a zsidók nagy része úgy vélte, hogy Reagan utódja, George H. W. Bush túl kemény kézzel bánt Izraellel, és telepes-politikája mellett a palesztinok ügyében sem képviselt helyes álláspontot – ezért nem támogatták a republikánus politikust.

Az 1992-es elnökválasztás idején Busht a zsidó szavazóknak mindössze 11 százaléka támogatta. És a Demokrata Párt társadalmi ügyekben foglalt liberális álláspontja ellenére az ortodoxok is még mindig Clintont támogatták – elsősorban az Izraelhez kapcsolódó véleménye miatt.

Nem mellesleg Clinton azzal is szimpátiát nyert az ortodoxok részéről, hogy gyakran konzultált velük és a vallási szabadságot is támogatta, valamint ellenezte az azonos neműek házasságkötését.

George W. Bush megnyerte az ortodoxokat

Igazán jelentős fordulatot Bush első ciklusa hozott – írja Ben Sales a The Jerusalem Post hasábjain. 2001 végén Izraelt a második intifáda gyötörte, és súlyos öngyilkos merénylet hullám rázta meg. Úgy tűnt, hogy a Clinton nevével fémjelzett oszlói békefolyamat is kudarcot vallott.

„Abban az évben, amikor a 9/11-es támadások történtek az Egyesült Államokban és George W. Bush háborút hirdetett a terrorral szemben, sok Izrael-barát zsidó úgy tekintette, hogy az egyben elismerése is annak a harcnak, amit Ariel Sharon izraeli miniszterelnök vívott a palesztin terrorral szemben”.

Az elkövetkező években Bush több pontot teljesített Izrael kívánságlistáján: az izraeli kormányt támogatásáról biztosította a telepesek néhány ügyében, megszakította kapcsolatait a palesztin Jasszer Arafattal, és ellenezte Irán nukleáris programját.

2004-re Bush támogatottsága az ortodox helyeken is megugrott, és Brooklyn több kerületét is megnyerte magának: 2000-ben még csak 34 százalékon állt a támogatottsága, 2004-re ez a szám 66 százalék lett a körzetben.

Obama és Trump ráerősített a trendekre

Barack Obama nyolcéves elnöksége során rendszeresen összeütközésbe került Benjamin Netanjahuval, Izrael jobboldali vezetőjével – például a telepesek és a palesztinok, valamint Irán ügyében. Mindeközben a republikánusok egyre közelebb kerültek Netanjahuhoz, és Trump egyre több izraeli álmot valósított meg.

Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, megszüntette a palesztinoknak járó támogatásokat, kiszállt az iráni alkuból, jóváhagyta Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík területén. Netanjahu cserében kiemelt helyet szánt Trumpnak saját kampányában.

Izraelben Isten után Trump következik?

Az izraeliek szerint Trump a zsidók királya – mondta egy amerikai rádiós, akit aztán a Twitteren idézett az elnök.

„A republikánusok sosem mutattak nagyobb támogatást Izrael felé. És a demokraták még sosem voltak ennél kevésbé támogatóak Izrael irányába” – mondta Farley Weiss, a Fiatal Izrael Nemzeti Tanácsának elnöke.

„Egy 2019-es Gallup-felmérés szerint a konzervatív republikánusok szimpátiája Izrael felé növekszik, míg a liberális demokraták egyre jobban a palesztinok ügyével szimpatizálnak”.

Mindez pedig meghatározó az ortodox világban: a Nishma Kutatóintézet szerint ugyanis a háredieknek 31 százaléka, a modern ortodoxoknak pedig 18 százaléka mondta azt, hogy egy jelölt nézetei Izraelről alapvetően meghatározóak döntésükben. A két csoport 45 százaléka pedig azt válaszolta, hogy az elnökjelöltek Izrael-politikája „nagyon fontos” számukra.

Érdekes, hogy ezzel ellentétben az amerikai zsidóság egészének csak negyede felelte azt 2015-ben, hogy Izrael a három legfontosabb szempont közé tartozik a döntésükkor.

Izrael mellett egy másik jelentős kérdés az azonos neműek kapcsolatának támogatottsága. Míg az abortusz kérdésében néhány rabbinikus törvény kivételes esetekben engedményeket tesz, a homoszexuális párkapcsolatokat illetően kategorikus tiltások vannak érvényben a Tóra alapján.

Így amikor a demokraták támogatni kezdték az egyenlő házassági feltételeket és 2015-ben a Legfelsőbb Bíróság legalizálta az azonos neműek házasságkötését, a republikánusok újabb lehetőséget szereztek arra, hogy megnyerjék maguknak az ortodox szavazókat.

Az ortodoxok fordulata

Az ortodox zsidóság republikánus eltolódása 2016-ban érte el csúcspontját. Abban az évben az amerikai zsidóknak 18 százaléka szavazott Trumpra, ugyanakkor a vallásos zsidóknak 54 százaléka támogatta a jobboldali elnököt.

A Nishma Kutatóintézet múlt heti felmérésének eredményei pedig új pontra világítottak rá: a háredi zsidóság – amely csaknem kétharmadát teszi ki az amerikai ortodoxoknak – vezette a fordulatot.

A kutatás szerint a háredi zsidóknak közel háromnegyede republikánus szavazó.

A főként háredieknek szóló Ami Magazin pedig decemberben azt írta, hogy 1000 ortodox zsidót bevonva szintén közvélemény-kutatást végeztek, aminek eredménye szerint ugyan a válaszadóknak csak 40 százaléka mondta magát republikánusnak (a Nishma szerint pedig a modern ortodoxoknak csak egyharmada mondta azt, hogy Trumpra szavazott), 89 százalékuk helyeselte a jelenlegi elnöki munkáját.

A demográfiai trendek alapján pedig nem valószínű, hogy nagy változás történne; a nagycsaládos hárediek ugyanis egyre nagyobb arányát teszik ki az ortodox zsidóságnak.

Végső soron tehát a Republikánus Párt támogatása Izrael számára, a konzervatív társadalmi politika és a vallási szabadság arra sarkallhatja az ortodox zsidókat, hogy szemet hunyjanak Trump hibái felett – összegezte az aktuális helyzetet Avi Shafran rabbi a sajtónak.

Nem mellesleg, míg liberálisabb társaikat jobban aggasztja az antiszemitizmus növekedése, az ortodoxok partnerként tekintenek Trumpra a zsidógyűlölet megállításában. Az Ami Magazin szerint válaszadóiknak 90 százaléka mondta azt, hogy bízik Trumpban az antiszemitizmus-ellenes harc kapcsán.

Roberta Rosenthal Kwall, a DePaul Egyetem jogprofesszora szerint az ortodoxok számára elsősorban Trump politikája számít, és kevésbé más, gyakran kifogásolt tulajdonságai, például retorikai stílusa.