Különös szöveget tett közzé nyilvános közösségi média oldalán Radnóti Zoltán rabbi, a BZSH rabbiságának igazgatója, egyben a lágymányosi zsinagóga rabbija.
A hozzászólás, mely Köves Slomónak, az EMIH vezető rabbijának Vértanúk emlékműve avatásán elmondott beszéde alatt jelent meg, így fogalmaz:
„A tanácsköztársaságot vezető zsidó származású embereket (és ez a tény mindenki előtt ismert) — ilyen tömeg előtt (egy rabbinak) megalázni, ez a fehérterror narratívája volt…”
A megjegyzés különösen meglepő, hiszen a Tanácsköztársaság vezetői zsidó származásának mindenfajta megjegyzés vagy magyarázat nélküli kiemelése a két háború közötti antiszemitizmus kedvelt tétele volt — mint ahogyan azt Radnóti is elismeri.
A Tanácsköztársaság vezetői egyébként származástól függetlenül üldözték mind az izraelita hitközségeket, mind pedig a cionista mozgalmat, mint arról már számos cikkünkben írtunk (lásd itt és itt).
Nem is véletlen, hogy a két háború között a magyar neológia képviselői is többször elhatárolódtak a tanácsköztársaságot vezető egyénektől. Deutsch Oszkár, az újpesti Izraelita Közművelődési Egylet elnöke 1920 februárjában például így utalt Szamuely Tiborra az Egyenlőség zsidó folyóiratnak adott interjújában:
„Szamuely pribékjei röhögve akasztották fel számos jónevű hittestvéremet”.
Köves Slomó teljes beszéde, melyben egyébként nem utalt a Tanácsköztársaság vezetőinek származására, itt megtekinthető.
(A cikk egy korábbi verziója tévesen a Mazsihisz rabbitestületének és nem a BZSH rabbisága igazgatójaként azonosította Radnótit).
