A bejelentés a választásoktól függetlenül elindított egy lavinát. A palesztin felső vezetés szerint a miniszterelnök bejelentésével végleg megszűnt a béketárgyalások lehetősége, száz évre.
A Teremtés könyvében a harmadik nap végén (יום שלישי) az Örökkévaló kétszer is azt mondta, “hogy jó”, ezért tartják Izraelben a választásokat kedden. Az áprilisi sikertelen kormányalakítás után Benjamin Netanjahu miniszterelnök és védelmi miniszter az újból kiírt választások előtti utolsó keddi napon váratlanul úgy döntött, megemeli a választások tétjét.
A kora esti órákban élő adásban jelentette be: újraválasztása után és az új kormány megalakítását követően azonnal megindítja az izraeli szuverenitás kiterjesztését a Jordán-völgyre és a Holt-tenger északi részére.
Ezen felül megismételte áprilisban tett ígéretét, hogy szándékában áll alkalmazni a lépést a Júdea és Szamária (tehát Ciszjordánia úgynevezett C-körzete) területén lévő zsidó közösségekre is, de ezzel még vár Donald Trump béketervének bemutatásáig, amire szintén a választásokat követő napokban kerül sor:
„A Trump elnök iránti tisztelet és a barátságunkba vetett nagy bizalom kedvéért a szuverenitás alkalmazásával várok az elnök politikai tervének bemutatásáig. Alkalmazni akarom, amennyire csak lehetséges, a szuverenitást a közösségekre és más területekre, maximálisan összehangolva az Egyesült Államokkal.”
A bejelentés kétséget kizáróan a miniszterelnök választási kampányának utolsó felvonása volt, amint áprilisban a voksolás előtt Ma’ale Adumim és Gus Ecion annektálására tett ígéretei is.
Az említett “Jordán-völgy” az úgynevezett 1967-es határok részeként került izraeli ellenőrzés alá, és azóta is vita tárgyát képezi. A relatív kis népességű terület stratégiai fontosságú ütközőzóna, így érthető, hogy a zsidó állam ragaszkodik a terület biztonsági ellenőrzéséhez.
A Jordániával határos, nagyrészt izraeli katonai ellenőrzés alatt álló területek a Jordán-völgyi Regionális Tanács adminisztratív vezetése alá esnek, de sosem tartoztak izraeli fennhatóság alá.
A palesztinok szerint jogtalanul megszállt, a Legfelsőbb Bíróság szerint vitatott területnek számít. Az izraeli jobboldal és nemzetközi támogatóik szerint a zsidó állam jogszerűen foglalta el a ’67-es háború idején a számos tórai helyet is magába foglaló történelmi területeket.
A miniszterelnök a szuverenitás kiterjesztését egy térképpel illusztrálta, kékkel jelezve az izraeli területet, narancssárgával pedig a palesztin Jerikó és Duma települést.
Az izraeli szuverenitás kiterjesztése a zsidó állam jogrendszerének megfelelően azonban nem feltétlenül jelent annektálást, és Benjamin Netanjahu nem is használta a szót ezzel kapcsolatban.
A kormányfő a bejelentés során egyes szám első személyben beszélt, vagyis amennyiben megnyeri a választást, az a többség szuverenitásra vonatkozó akaratát is fogja jelenti.
A választásokon leadott voksok természetesen nem egyenértékűek egy referendummal. A miniszterelnök valószínűleg nem tudja majd betartani ígéretét, és nem feltétlenül azért, mert az előzmények és a közvélemény-kutatások eredményei alapján, ha nyerne sem biztos, hogy kormányt tud alakítani.
A lépésnek azért is csekély az esélye, mert Netanjahu az elmúlt tíz évben egyáltalán nem tett konkrét lépéseket az ügyben, ráadásul öt éve a palesztinokkal teljesen megszűntek a béketárgyalások. Sőt, annak ellenére sem valószínű, hogy utalva a Fehér Házzal való kiemelkedően jó kapcsolatára, a miniszterelnök azt a következtetést vonta le: mikor máskor, ha nem most érett meg a helyzet erre?
Donald Trump, mint Izrael és mint Netanjahu személyes barátja, az áprilisi választások előtt bőkezűen osztotta baráti ajándékait. A választások előtti utolsó gesztusként elismerte a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitást. A sikertelen kormányalakítás után tapasztalható távolságtartást nem a jó viszony halványulásának, hanem az amerikai elnököt kritizáló „túlzásba vitt” Izrael-párti tevékenység ellensúlyozásának tartják.
A közelmúlt eseményei azonban azt is jelzik, Trumpnak lehetnek olyan elképzelései is, amelyek nem biztos, hogy beleférnek Benjamin Netanjahu választási kampányába.
Netanjahu újraválasztási stratégiája három pillérre épül: Izraelt támogató diplomáciai tevékenység, az iráni helyzet kezelése és a vitatott területek helyzetének rendezése valamilyen formában.
Az iráni agresszió visszaszorítása közös nevezője volt az amerikai-izraeli diplomáciának, legalábbis eddig. Néhány napja azonban Trump kijelentette, lehetségesnek tart egy találkozót Hasszán Rohani iráni vezetővel. Netanjahu, országa biztonsága érdekében, többször is tiltakozott, majd a múlt heti londoni útja előtt kijelentette, „most nem a tárgyalásnak van itt az ideje, hanem a cselekvésnek”.
Még aznap délután a brit fővárosban Mark Esper amerikai védelmi miniszterrel való találkozása után azonban kénytelen volt visszakozni, mondván „Izrael nem szól bele, hogy Amerika kivel és mikor tárgyal.”
Trump úgy látszik, komolyan gondolja a találkozót, ugyanis szinte egyidőben Netanjahu választási bejelentésével, a Fehér Ház megerősítette, hogy megválik az „iráni héjaként” ismert nemzetbiztonsági tanácsadójától, John Boltontól. A hír sokkal nagyobb hatással volt nemzetközi vonatkozásban, mint Netanjahu bejelentése. A Jordán-völggyel kapcsolatban fehér házi források azt nyilatkozták, nem akadályozza az amerikai kormány béketervét.
A választások előtt néhány nappal megemelve a választások tétjét, Netanjahu maga is kockáztatott. Júdea és Szamária lakóin és a Likud közvetlen szavazóin kívül a konszenzus nélküli bejelentés ellenszenvet váltott ki minden szinten. A bejelentés célja azonban nem a tetszés elnyerése volt, hanem a Likudon kívüli szavazók elbizonytalanítása, mindkét oldalon.
A cél a Likud számára győzelmet jelentő mandátumok megszerzése, egyrészt a jobboldali pártokat tömörítő Jaminától és a miniszterelnöknek ellenszegülő radikális jobboldali Otzma Jehudittól, hiszen az ő szavazóik számára a területek szuverenitása kiemelkedően fontos kérdés. A másik fő szempont a centrista Kék-Fehér párt gyengítése.
A szuverenitás kiterjesztése a Beni Ganz által balról elcsábított szavazókat visszairányíthatja a baloldali pártok felé azzal az üzenettel, hogy a párt vezetőjének, Ganznak nem lévén más választása, egy olyan egységkormány tagja lesz, amely rögtön a választások után a baloldal rémálmának számító területek annektálását tervezi. A hab a tortán, hogy a Jordán-völgy szuverenitását a miniszterelnök Beni Ganz kampányából szemezgetve élesítette be.
A Jordán-völgyre eső választás, mint Júdea és Szamária nagy részének annektálására irányuló első lépés okos húzás, mivel egy olyan területről van szó, amit az izraeliek többsége Izrael részének tekint és támogatja a szuverenitás kiterjesztését.
A bejelentés a választásoktól függetlenül elindított egy lavinát. A palesztin felső vezetés szerint a miniszterelnök bejelentésével végleg megszűnt a béketárgyalások lehetősége, száz évre.
A Hamász a maga módján emlékeztette Netanjahut a terrorszervezet és Izrael közötti állítólagos megállapodások végrehajtására. Az Askelonra és Asdódra – aligha véletlenül – kilőtt két rakéta megzavarta Netanjahu kampányrendezvényét, és újabb okot adott a rivális politikai pártoknak, hogy a miniszterelnök védelmi politikáját kritizálják.
Jövő héten kedden pedig a választókon a sor.
