Annektálás light: Netanjahu emelte a tétet

A bejelentés a választásoktól függetlenül elindított egy lavinát. A palesztin felső vezetés szerint a miniszterelnök bejelentésével végleg megszűnt a béketárgyalások lehetősége, száz évre.

A Teremtés könyvében a harmadik nap végén (יום שלישי) az Örökkévaló kétszer is azt mondta, “hogy jó”, ezért tartják Izraelben a választásokat kedden. Az áprilisi sikertelen kormányalakítás után Benjamin Netanjahu miniszterelnök és védelmi miniszter az újból kiírt választások előtti utolsó keddi napon váratlanul úgy döntött, megemeli a választások tétjét.

A kora esti órákban élő adásban jelentette be: újraválasztása után és az új kormány megalakítását követően azonnal megindítja az izraeli szuverenitás kiterjesztését a Jordán-völgyre és a Holt-tenger északi részére.

Ezen felül megismételte áprilisban tett ígéretét, hogy szándékában áll alkalmazni a lépést a Júdea és Szamária (tehát Ciszjordánia úgynevezett C-körzete) területén lévő zsidó közösségekre is, de ezzel még vár Donald Trump béketervének bemutatásáig, amire szintén a választásokat követő napokban kerül sor:

„A Trump elnök iránti tisztelet és a barátságunkba vetett nagy bizalom kedvéért a szuverenitás alkalmazásával várok az elnök politikai tervének bemutatásáig. Alkalmazni akarom, amennyire csak lehetséges, a szuverenitást a közösségekre és más területekre, maximálisan összehangolva az Egyesült Államokkal.”

A bejelentés kétséget kizáróan a miniszterelnök választási kampányának utolsó felvonása volt, amint áprilisban a voksolás előtt Ma’ale Adumim és Gus Ecion annektálására tett ígéretei is.

Netanjahu megígérte, választási győzelme esetén Izrael annektálja a Jordán-völgyet

Hozzátette, hogy az amerikai béketerv nyilvánosságra hozatala után más, a környéken található zsidó településekkel is hasonló terve van.

Az említett “Jordán-völgy” az úgynevezett 1967-es határok részeként került izraeli ellenőrzés alá, és azóta is vita tárgyát képezi. A relatív kis népességű terület stratégiai fontosságú ütközőzóna, így érthető, hogy a zsidó állam ragaszkodik a terület biztonsági ellenőrzéséhez.

A Jordániával határos, nagyrészt izraeli katonai ellenőrzés alatt álló területek a Jordán-völgyi Regionális Tanács adminisztratív vezetése alá esnek, de sosem tartoztak izraeli fennhatóság alá.
A palesztinok szerint jogtalanul megszállt, a Legfelsőbb Bíróság szerint vitatott területnek számít. Az izraeli jobboldal és nemzetközi támogatóik szerint a zsidó állam jogszerűen foglalta el a ’67-es háború idején a számos tórai helyet is magába foglaló történelmi területeket.

A miniszterelnök a szuverenitás kiterjesztését egy térképpel illusztrálta, kékkel jelezve az izraeli területet, narancssárgával pedig a palesztin Jerikó és Duma települést.

Az izraeli szuverenitás kiterjesztése a zsidó állam jogrendszerének megfelelően azonban nem feltétlenül jelent annektálást, és Benjamin Netanjahu nem is használta a szót ezzel kapcsolatban.

A kormányfő a bejelentés során egyes szám első személyben beszélt, vagyis amennyiben megnyeri a választást, az a többség szuverenitásra vonatkozó akaratát is fogja jelenti.

A választásokon leadott voksok természetesen nem egyenértékűek egy referendummal. A miniszterelnök valószínűleg nem tudja majd betartani ígéretét, és nem feltétlenül azért, mert az előzmények és a közvélemény-kutatások eredményei alapján, ha nyerne sem biztos, hogy kormányt tud alakítani.

A Jordán völgye. Fotó: The Times of Israel

A lépésnek azért is csekély az esélye, mert Netanjahu az elmúlt tíz évben egyáltalán nem tett konkrét lépéseket az ügyben, ráadásul öt éve a palesztinokkal teljesen megszűntek a béketárgyalások. Sőt, annak ellenére sem valószínű, hogy utalva a Fehér Házzal való kiemelkedően jó kapcsolatára, a miniszterelnök azt a következtetést vonta le: mikor máskor, ha nem most érett meg a helyzet erre?

Donald Trump, mint Izrael és mint Netanjahu személyes barátja, az áprilisi választások előtt bőkezűen osztotta baráti ajándékait. A választások előtti utolsó gesztusként elismerte a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitást. A sikertelen kormányalakítás után tapasztalható távolságtartást nem a jó viszony halványulásának, hanem az amerikai elnököt kritizáló „túlzásba vitt” Izrael-párti tevékenység ellensúlyozásának tartják.

A közelmúlt eseményei azonban azt is jelzik, Trumpnak lehetnek olyan elképzelései is, amelyek nem biztos, hogy beleférnek Benjamin Netanjahu választási kampányába.

Netanjahu újraválasztási stratégiája három pillérre épül: Izraelt támogató diplomáciai tevékenység, az iráni helyzet kezelése és a vitatott területek helyzetének rendezése valamilyen formában.

Az iráni agresszió visszaszorítása közös nevezője volt az amerikai-izraeli diplomáciának, legalábbis eddig. Néhány napja azonban Trump kijelentette, lehetségesnek tart egy találkozót Hasszán Rohani iráni vezetővel. Netanjahu, országa biztonsága érdekében, többször is tiltakozott, majd a múlt heti londoni útja előtt kijelentette, „most nem a tárgyalásnak van itt az ideje, hanem a cselekvésnek”.

Még aznap délután a brit fővárosban Mark Esper amerikai védelmi miniszterrel való találkozása után azonban kénytelen volt visszakozni, mondván „Izrael nem szól bele, hogy Amerika kivel és mikor tárgyal.”

Nagy az összhang, de Irán ügyében más hangon szólalnak meg. Fotó: Wikimedia commons

Trump úgy látszik, komolyan gondolja a találkozót, ugyanis szinte egyidőben Netanjahu választási bejelentésével, a Fehér Ház megerősítette, hogy megválik az „iráni héjaként” ismert nemzetbiztonsági tanácsadójától, John Boltontól. A hír sokkal nagyobb hatással volt nemzetközi vonatkozásban, mint Netanjahu bejelentése. A Jordán-völggyel kapcsolatban fehér házi források azt nyilatkozták, nem akadályozza az amerikai kormány béketervét.

A választások előtt néhány nappal megemelve a választások tétjét, Netanjahu maga is kockáztatott. Júdea és Szamária lakóin és a Likud közvetlen szavazóin kívül a konszenzus nélküli bejelentés ellenszenvet váltott ki minden szinten. A bejelentés célja azonban nem a tetszés elnyerése volt, hanem a Likudon kívüli szavazók elbizonytalanítása, mindkét oldalon.

A cél a Likud számára győzelmet jelentő mandátumok megszerzése, egyrészt a jobboldali pártokat tömörítő Jaminától és a miniszterelnöknek ellenszegülő radikális jobboldali Ocma Jehudittól, hiszen az ő szavazóik számára a területek szuverenitása kiemelkedően fontos kérdés. A másik fő szempont a centrista Kék-Fehér párt gyengítése.

A szuverenitás kiterjesztése a Beni Ganz által balról elcsábított szavazókat visszairányíthatja a baloldali pártok felé azzal az üzenettel, hogy a párt vezetőjének, Ganznak nem lévén más választása, egy olyan egységkormány tagja lesz, amely rögtön a választások után a baloldal rémálmának számító területek annektálását tervezi. A hab a tortán, hogy a Jordán-völgy szuverenitását a miniszterelnök Beni Ganz kampányából szemezgetve élesítette be.

A Jordán-völgyre eső választás, mint Júdea és Szamária nagy részének annektálására irányuló első lépés okos húzás, mivel egy olyan területről van szó, amit az izraeliek többsége Izrael részének tekint és támogatja a szuverenitás kiterjesztését.

A bejelentés a választásoktól függetlenül elindított egy lavinát. A palesztin felső vezetés szerint a miniszterelnök bejelentésével végleg megszűnt a béketárgyalások lehetősége, száz évre.

A Hamász a maga módján emlékeztette Netanjahut a terrorszervezet és Izrael közötti állítólagos megállapodások végrehajtására. Az Askelonra és Asdódra – aligha véletlenül – kilőtt két rakéta megzavarta Netanjahu kampányrendezvényét, és újabb okot adott a rivális politikai pártoknak, hogy a miniszterelnök védelmi politikáját kritizálják.

Jövő héten kedden pedig a választókon a sor.

Máris elítélte Netanjahu ígéretét az ENSZ és Jordánia

Az izraeli miniszterelnök tegnap jelentette be: győzelme esetén Izrael annektálja a Jordán-völgyet.