A The New York Times gázai háborúról szóló tudósításai egy olyan narratívát követnek, amely szinte kizárólag Izraelre hárítja a felelősséget, és bagatellizálja a Hamász szerepét a konfliktus fenntartásában – derül ki egy most megjelent, szakértői értékelésen átesett tanulmányból.
A Yale School of Management munkatársa, Edieal Pinker által készített tanulmány 1 559 olyan NYT-cikket vizsgált, amelyekben mind Izrael, mind Gáza szerepelt, és amelyek 2023. október 7. és 2024. június 7. között, azaz 244 napos időszakban jelentek meg. A tanulmány szeptember 7-én jelent meg a Studies in Conflict & Terrorism című folyóiratban.
Pinker megállapította, hogy a The New York Times domináns narratívája a Hamász október 7-i támadását, az azt követő izraeli katonai akciót és a palesztin áldozatok növekvő számát írta le,
miközben nagyrészt kihagyta az október 7. utáni izraeli áldozatokat, a Hamász harcosainak veszteségeit és az október 7. utáni palesztin erőszakot.
Az egyensúlytalanság a személyes beszámolókban a legszembetűnőbb. A vezető amerikai napilapban az egyes palesztinok szenvedéséről szóló történetek átlagosan három napból kettőn jelentek meg, míg az izraeliek szenvedéséről szóló beszámolók a cikkek kevesebb mint 4 százalékában szerepeltek.
A The New York Times hallgat az izraeliek szenvedéseiről
Pinker szerint ezek a mintázatok összhangban állnak azzal a keretezéssel, amelyben Izrael az egyedüli agresszorként, a palesztinok pedig passzív áldozatokként jelennek meg. Mint a JFeed írja, ervelésének központi elemévé egy módszertani szempontot tesz:
egy-egy cikk tartalmazhat ugyan teljesen pontos tényeket, mégis hozzájárulhat egy összességében torz képhez, mert az a fontos, amit az olvasóknak ismételten elmondanak, és amit nem.
A NYT október 7-én a Hamászt nevezte meg az Izrael elleni brutális támadás elkövetőjeként, de a következő naptól kezdve Izraelt már „az egyedüli agresszorként” mutatta be. A tanulmány szerint a lap tudósításai „következetesen lekicsinyelték a Hamász szerepét a háborúban, azon túl, hogy az a szervezet indította el”.
A vizsgált időszakban az izraeli erőszakról gyakran esett szó, míg a palesztin erőszakról csak ritkán számoltak be.
A palesztinok mint passzív áldozatok
„A palesztinokat passzív áldozatokként ábrázolják, akiknek a szenvedése napról napra növekszik, miközben az izraeli hadsereg könyörtelenül támadja őket” – állapítja meg a tanulmány. „Miután megkezdődött az izraeli ellentámadás, úgy tűnik, hogy még az izraeli civileket is kevésbé tekintik áldozatoknak.”
A tanulmány szerint a NYT beszámolói azt a benyomást keltik az olvasóban, hogy az izraeliek a nemzetközi támogatás és a közvélemény szimpátiájának elvesztésén túl nem fizettek magas árat.
Pedig a vizsgált időszakban az Izraeli Védelmi Erők 364 katonát vesztettek el, és több ezer katona megsebesült, közülük sokan súlyosan. Emellett 31 izraeli civil is életét vesztette.
A tanulmány szerint a lap az október 7-e utáni izraeli áldozatokról szóló tudósítása „szűkös” volt. Ugyanakkor „a Times olvasójának soha nem kell öt napnál tovább várnia ahhoz, hogy megjelenjen egy cikk, amely a háború miatt szenvedő palesztinok vagy libanoniak személyes történetét említi” – áll a tanulmányban. „Ez a tudósítási minta így hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, hogy október 7. után a háború egyoldalú ügy.”
A lap, ahogy várható volt, visszautasította a tanulmány megállapításait, kijelentve, hogy „szinte bármely más amerikai hírügynökségnél alaposabban tudósított erről a háborúról, és minden szempontból beszámolt a konfliktusról”. Pinker azonban úgy véli: a Times narratívája „burkolt erkölcsi ítéletet” fogalmaz meg, miszerint az a mód, ahogyan Izrael a háborút vívja, „erkölcstelen”.
- 14:00
2026. május 13. - 10:00
2023. december 27. - 16:002023. október 25.
