Amichay Éva cikksorozatának legújabb része, amely az izraeli társadalom történelmébe nyújt egyedi betekintést. A mostani részben az izraeli bírósági rendszert bemutató korábbi cikk folytatása olvasható.
Szocialista diktatúra, demokrácia, jurisztokrácia a legújabb-kori Izrael alig évszázadnyi történelmének különböző szakaszai. Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi belső feszültségeket, hogy nem csupán a katonai főügyész lebukásáról van szó, hanem egy radikális társadalmi változásról, vissza kell mennünk a zsidó állam megalakulásának kezdetéig. A cikksorozat korábbi részei itt, az Aharon Barak által leuralt izraeli jogrendszerről szóló előző rész pedig itt olvasható.
Az izraeli jurisztokrácia segítői
Az izraeli jogi diktatúra harmadik és negyedik pillére az ügyészség és a rendőrség. Szerepük az igazságszolgáltatásban kritikus jelentőségű, működésük anomáliái éppen a Netanjahu elleni per kapcsán kerültek napvilágra. 2016-ban kezdte meg a rendőrség a vizsgálatot öt témában, ebből három ügyben született vádemelés 2019-ben. A perről részletesen írtam egy korábbi sorozatom részeként.
Az október 7-i támadás után rövid ideig szünetelt a tárgyalás, de csakhamar kötelezték a miniszterelnököt, hogy heti három napon át jelenjen meg a tárgyalóteremben, a hétfrontos háború közepette. Trump, aki maga is átélte az ellenzék jogi manipulációit megválasztásának megakadályozására, az izraeli parlamentben tett látogatása alkalmával, a maga keresetlen módján ajánlotta, hogy ezt a nevetséges pert, ami pezsgőkről, szivarokról és Bax Baniról szól, fejezzék be, mert Netanjahunak komolyabb dolgokkal kell foglalkoznia. Az ellenzék, amely Biden idejében rendszeresen amerikai beavatkozást sürgetett, Trump ajánlatán felháborodott, majd mint kompromisszumot, az amnesztia feltételeként Netanjahu eltávolítását követelte. Amit Bibi nyilvánvalóan nem fogadott el.
A katonai főügyész, Jifat Tomer-Jerushalmi tevékenysége körüli botrány nemcsak arról szól, hogy a 12-es csatorna egyik újságírójának egy manipulált videót juttatott el, amivel hamis vádakkal illette azokat a katonákat, akik a gázai terrorista gyilkosokra vigyáztak, és ezzel az álhírrel világméretű antiszemita hullámot indított, hanem a vizsgálat abszurditása is újabb adalékkal szolgál a “jogi arisztokrácia” kapcsolati rendszeréről, amely már-már maffia-módszerekre hajaz. A Legfelsőbb Bíróság sorra utasítja el a rendőrségi vizsgálatot ellenőrző bíró személyére tett miniszteri javaslatot, a rendőrség elmulasztotta megvizsgálni Tomer-Jerushalmi telefonját, és nem tartotta szükségesnek kihallgatni a barátnőjét: Gali Baharav-Miara főügyészt, holott a kapcsolatuk nyilvánvaló. A főügyész fia, Omer Miara tartalékos százados, a biztonsági kamera felvételével bizonyíthatóan egy védőmellényt lopott katonatársától, azonban a a katonai főügyész az ügyet elsimította, nem emeltek vádat a főnöke fia ellen.
Az ügy kapcsán felmerül a kérdés, hogy Tomer-Jerushalminak mi volt a szándéka a 100-as IDF egységről gyalázatos álhírt terjeszteni?
2024 augusztusában még Biden az USA elnöke, akinek köre mindenáron el akarta érni, hogy a gázai háborút győzelem nélkül fejezze be az izraeli kormány. A szombat esti káplánista (a tel-avivi Káplán utcában) tüntetések is ezt szajkózták (utóbb ezekről is kiderült, hogy jelentős támogatást kaptak az USAID-től). Az IDF háborús bűneit terjesztő szólamok mellett kellett valami bizonyíték-féle is. Bár a két különböző felvételből összefabrikált videón a világon semmit nem látni, a kísérőszöveg megerőszakolásról szól. “Áldozati” feljelentés, vagy más bizonyíték a tettre nincs, és pillanatnyilag a meghurcolt vádlottakat éppen felmentik, de akkor ez az akció lehetett egyfajta kísérlet az izraeli kormány döntéseinek befolyásolására.
Az elhalasztott igazságügyi reform
Jariv Levin igazságügyminiszter, a Netanjahu-kormány megalakulása utáni kinevezése óta küzd egy igazságügyi reformért. Nem ő volt az első. Jákov Neemant 1996-ban Netanjahu nevezte ki igazságügyi miniszternek. Vallásos cionista létére jól ismerte a zsidó jogrendszert, és hiányolta az izraeli joggyakorlatból, miközben érzékelte a létező anomáliákat. A jogi arisztokrácia azonnal lépéseket tett a semlegesítésére: vádat emeltek ellene, ezzel eltávolították a tárca éléről. Igaz, a vádak hamisnak bizonyultak, egy éves procedúra után felmentették.
Utóda Tzachi Hanegbi, híres jobboldali család sarja, három éven át ugyan betöltötte az igazságügyi miniszteri posztot, és csak később indítottak ellene több éves eljárást, aminek a végén a súlyos vádak alól, mint “vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés” felmentették. 2006-ban a centrista Ehud Olmert vezette kormányban Haim Ramon lett az igazságügyi miniszter. Ő volt az a politikus, aki korábbi pártja, a Munkáspárt tagjaival szembe szállva vitte végig az egészségügyi reformot. Négy hónappal a kinevezése után rendőrségi vizsgálatot indítottak ellene szeméremsértésért. A vádemelés után lemondott. Végül közmunkára ítélték, mert egy reklámfotó kedvéért megcsókolt egy katonanőt.
A 2015-ben alakult Netanjahu kormány igazságügyminisztere Ayelet Shaked lett. Több fronton is támadta az igazságügyi rendszert 2017-ben az Ügyvédi Kamara tagjai előtt tartott beszédében kijelentette, hogy a rendszer úgy működik, mintha egy utópisztikus, univerzális világnézet alapján szőtt álom lenne. 2019-ben Amir Ohana lett az igazságügyminiszter, de ezt megelőzően jelentős szerepe volt a 2018-as Nemzetállam alaptörvény tető alá hozásában. Igaz, már a Függetlenségi Nyilatkozat 1948-ban kimondta, hogy “Izrael országában kelt életre a zsidó nép, és itt alakult ki szellemi, vallási és nemzeti jellege. … Más népekhez hasonlóan a zsidó népnek is természetes joga, hogy független államában sorsát önállóan irányítsa.”,
70 év múltán kialakult egy olyan helyzet, hogy bizonyos, globalista erők zsidó állam helyett egy olyan államot vizionáltak, amelynek bárki állampolgára lehet.
A Legfelsőbb Bíróság, mint végrehajtó hatalom
A kérdést különösen aktuálissá tette, hogy az 1990-es években elindult egy migrációs hullám Afrikából, Egyiptomon át, ami egészen 2012 végéig tartott, amíg el nem készült a határkerítés. Főleg eritreai és szudáni migránsokról van szó, akik a jobb élet reményében érkeztek Izraelbe, és szinte megszállták dél-Tel-Avivot, a város legszegényebb lakóinak városrészét. Az észak-tel-avivi házakban, kertekben dolgoznak, jórészt illegálisan, a szélsőbalos civil szervezetek támogatását élvezik, és a város vezetése elnézi azt az agressziót, amit a déli negyedek lakóival művelnek.
A Netanjahu-kormányok számtalan megoldást dolgoztak ki arra nézve, hogy lehet ezeket az embereket méltányos körülmények között (jelentős összegekkel kibélelve) más országokba juttatni, vagy eredeti lakóhelyükön jobb életkörülményeket kialakítva visszatérhessenek oda. A Legfelsőbb Bíróság minden megoldást elutasított. Mivel a Legfelsőbb Bíróság döntéseivel szemben fellebbezési lehetőség nincs, az illegálisan beszivárgók státusza mindmáig megoldatlan.
A rövid életű Bennett-Lapid kormány igazságügyi minisztere Gideon Sa’ar maga is az igazságügyi reform híve volt korábban, de behódolása a baloldali kormányban szerzett poziciójáért megakadályozta abban, hogy ebbe az irányba lépéseket tegyen.
Jogász-körökben, nemzetközi szinten is komoly vitát váltott ki az izraeli rendszer. Szentpéteri Nagy Richard “Alkotmányozó alkotmánybíráskodás Izraelben” címen írt doktori értekezést, amelyben részletesen elemzi azt, és tézisei összefoglalójában kiemeli:
“Az indokolatlanság doktrínájának irdatlanul széles körű alkalmazása lényegében magától értetődően következett a doktrína természetéből, és mára odáig ment, hogy bármely végrehajtó hatalmi aktust – a kinevezéseket is ideértve – felülvizsgálhatóvá tesz a bíróság által,
minek következtében a bíróság mintegy legfőbb végrehajtó szervként működik, átvéve, átvállalva a végrehajtó hatalom hatáskörét, annak parlamenti felelőssége nélkül.
A Legfelső Bíróság az elmúlt években – más országokban elképzelhetetlen mértékben – semmisített meg olyan kinevezéseket is, amelyekhez valójában semmi köze sem lenne, de amelyek – mivel bármely ügy a bíróság elé vihető – elé kerültek, és a döntés elől nem futamodott meg.”
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és engedélyével került közlésre.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
