A libanoni síita terrorszervezet vezetése és az iráni Kudsz Erők magas rangú tisztjei között feszült tárgyalások zajlanak a jövő évi büdzsé kapcsán. A KAN izraeli közszolgálati média értesülései szerint a Hezbollah nem kevesebbet, mint kétmilliárd dollárt követel iráni gazdáitól, ami pontosan a duplája annak az összegnek, amelyet Teherán eredetileg a csoportnak szánt volna. A szervezet elégedetlenségének oka a „szűkmarkúság”, holott az elmúlt évben is több százmillió dollár érkezett Iránból a háborús veszteségek pótlására és a megcsappant állomány rehabilitációjára. A Hezbollah ugyanis kénytelen szembenézni a fájdalmas valósággal:
az Izrael elleni konfliktus rövid idő alatt felemésztette azt a fegyverarzenált, amelyet a radikális iszlamista csoport több mint két évtizeden keresztül szisztematikusan halmozott fel.
A kiváltságosok luxusa a libanoni csőd szélén
Bár a háború alapjaiban rázta meg Libanon egyébként is ingatag pénzügyi egyensúlyát, a Hezbollah fegyveresei továbbra is a helyi viszonyokhoz képest kiemelkedő havi zsoldot kapnak. Úgy tűnik, a terrorista milícia gazdasági hátországát, a toborzást és a kiképzést egyelőre nem érintette meg a válság szele, ám a vezetés étvágya csillapíthatatlan.
A korábban felhalmozott képességek visszaépítése ugyanis olyan csillagászati összegeket igényel, amelyet a Hezbollah már nem tud a szokásos csatornákon keresztül előteremteni, ezért egyre agresszívabban követeli a jussát az iráni forrásokból.
Sötétség Teheránban, dollármilliárdok a határon túl
Miközben Teherán az elmúlt öt hónapban mintegy egymilliárd dollárt csempészett át Észak-Irakon, Szírián és Törökországon keresztül Libanonba, az iráni hátország az összeomlás szélén táncol. Az iráni rezsim totális tagadásban él: miközben az ország példátlan vízhiánnyal, folyamatos áramkimaradásokkal és fojtogató légszennyezettséggel küzd, a mullahok prioritási listáján továbbra is a regionális proxy-hálózatok finanszírozása áll az első helyen.
Ahelyett, hogy az infrastruktúrába vagy az alapvető közszolgáltatásokba fektetnének, a nemzeti vagyon milliárdjai vándorolnak terrorszervezetekhez, miközben az átlagos irániak vállára egyre súlyosabb terhek nehezednek.
Szervezett ellenzéki vezetés híján a nép egyelőre némán tűri, hogy a rezsim az ő jólétüket áldozza fel a közel-keleti káosz fenntartásának oltárán.
Saját népét éhezteti a mullah-rezsim a terror exportjáért
Az iráni gazdasági mélyrepülés és a Hezbollah finanszírozása közötti olló 2025-re soha nem látott mértékben nyílt szét. Miközben a teheráni vezetés „pénzhiányra” hivatkozva több mint hétmillió iráni állampolgártól vonta meg a havi szociális támogatásokat, a Forradalmi Gárda (IRGC) az év első tíz hónapjában zavartalanul utalt át egymilliárd dollárt libanoni szövetségesének.
Ez a cinikus kontraszt jól mutatja a rezsim prioritásait: a szubvenciók megnyirbálásával megtakarított havi 19 millió dollár eltörpül amellett a havi 100 millió dollár mellett, amelyet Teherán a Hezbollah fegyvereseinek zsoldjára és rakétakészleteinek feltöltésére fordít.
Az iráni riál történelmi mélypontra zuhanása és a 40–50% feletti hiperinfláció ellenére a mullahok számára a „stratégiai mélység” fenntartása előbbre való a saját polgáraik élelmezésénél vagy az alapvető áramellátás biztosításánál.
Veszélyes egyensúly: a belső elégedetlenség fojtogató gyűrűjében
A gazdasági összeomlás azonban nem marad következmények nélkül a rezsim hátországában sem.
A Világbank és független elemzők szerint az iráni lakosság több mint 80%-a már a szegénységi küszöb alatt él, miközben az ország tőkeállománya rekordmértékben, csak 2025 tavaszán kilencmilliárd dollárral csökkent a külföldre menekített vagyonok miatt.
Ez a belső feszültség egyfajta „időzített bombává” teszi az országot, hiszen a Hezbollah követelőzése és az iráni nép növekvő dühe között a mullahok mozgástere egyre szűkül. Ha a kínai olajvásárlások az amerikai szankciók hatására visszaesnek, Teherán választás elé kényszerül: vagy tovább finanszírozza a regionális káoszt és kockáztatja a hazai felkelést, vagy elengedi legfontosabb proxy-szervezete kezét, amivel évtizedes közel-keleti befolyása dőlhet össze.
