Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a közelgő washingtoni látogatásán új katonai terveket mutat be Donald Trumpnak Irán ellen – amerikai értesülések szerint Izraelt nem elsősorban a nukleáris program újjáépítése, hanem az iráni ballisztikus rakétagyártás robbanásszerű felfutása aggasztja.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a hónap végén esedékes amerikai látogatása során új, Irán elleni támadási forgatókönyveket tervez bemutatni Donald Trump amerikai elnöknek – jelentette az NBC News több, névtelenséget kérő izraeli és amerikai tisztviselőre hivatkozva.
A találkozóra Trump floridai rezidenciáján, Mar-a-Lagóban kerülhet sor.
A jelentés szerint Jeruzsálem egyre nyugtalanabb amiatt, hogy Irán a júniusi, 12 napos háborút követően nemcsak helyreállítja, hanem bővíti is ballisztikus rakétagyártási kapacitásait.
Rakéták: még az atomprogramnál is sürgetőbb fenyegetés
Bár Izrael hivatalosan továbbra is egzisztenciális fenyegetésként tekint az iráni nukleáris programra, a jelentésben idézett források szerint a ballisztikus rakéták jelenleg sokkal közvetlenebb veszélyt jelentenek.
Egy, az izraeli tervekhez közel álló forrás úgy fogalmazott: az atomprogram újraindítására irányuló kísérletek aggasztóak, de nem azonnaliak.
A rakéták viszont nagyon is valós fenyegetést jelentenek, különösen annak fényében, hogy a júniusi háború során Izrael nem tudta maradéktalanul megakadályozni azok becsapódását.
Izraeli és volt amerikai tisztviselők szerint Irán éves rakétagyártása akár 3 000 darabra is felszökhet, ha nem sikerül időben megfékezni a programot — emlékeztet a Times of Israel.
Elrettentés és regionális erőegyensúly
A jelentés szerint Jeruzsálem attól tart, hogy egy ilyen méretű rakétaarzenál nemcsak közvetlenül fenyegetné Izraelt, hanem elrettentő pajzsként is szolgálna Irán számára. Ez megnehezítené az izraeli fellépést Teherán regionális proxyszervezetei – például a Hezbollah – ellen, valamint csökkentené Izrael mozgásterét az iráni nukleáris létesítményekkel szemben.
Az izraeli értékelések szerint Irán éppen a rakétákra támaszkodva gyorsíthatja fel egy későbbi nukleáris „kitörési” kísérletét.
A júniusi háború mérlege
Izrael júniusban indított hadműveletet Irán ellen, célzott csapásokkal az iszlám köztársaság nukleáris és rakétaprogramja ellen. Az izraeli és amerikai légicsapások során iráni nukleáris tudósokat sikerült likvidálni, jelentős károk keletkeztek a rakétagyártás infrastruktúrájában, valamint megrongálódtak urándúsító létesítmények is.
Az Egyesült Államok a hadművelet utolsó szakaszában csatlakozott, mélyen fekvő föld alatti célpontokat támadva bunkerromboló bombákkal.
Irán közlése szerint a háborúban több mint ezren haltak meg, míg az izraeli egészségügyi adatok alapján Teherán válaszul több mint 500 ballisztikus rakétát és 1 100 drónt indított Izrael ellen.
A támadások 32 halálos áldozatot követeltek Izraelben, több mint 3 000 ember megsérült, és több mint 13 000 izraeli kényszerült elhagyni otthonát.
Korábbi egyeztetések és amerikai szerep
A Washington Post korábbi beszámolója szerint Netanjahu és Trump már februárban tárgyaltak egy lehetséges iráni csapásról, közvetlenül azután, hogy Trump visszatért a Fehér Házba. Akkor Netanjahu négy forgatókönyvet vázolt fel: kizárólag izraeli támadás, izraeli vezetés minimális amerikai segítséggel, teljes együttműködés, illetve egy amerikai vezetésű hadművelet.
Az NBC szerint Netanjahu a mostani találkozón hasonló opciócsomagot tervez bemutatni Trumpnak.
Óvatosság Washingtonban, eltérő értékelések
A Fehér Ház szóvivője az NBC-nek úgy nyilatkozott: Trump álláspontja változatlan, Irán nem juthat nukleáris fegyverhez, és ha erre törekedne, az érintett létesítményeket megsemmisítenék.
Trump továbbra is azt állítja, hogy az amerikai csapások „megsemmisítették” Irán nukleáris programját. Ugyanakkor amerikai és izraeli hírszerzési értékelések óvatosabbak:
ezek szerint a programot inkább évekkel vagy hónapokkal vetették vissza, de nem pusztították el teljesen.
Moszad-figyelmeztetés: Irán az alkalomra vár
David Barnea, a Moszad leköszönő vezetője a héten hangsúlyozta: Izraelnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Irán soha ne indíthassa újra nukleáris programját.
Mint fogalmazott, az atomfegyver kifejlesztésének gondolata továbbra is él az iráni vezetésben, és
Teherán „azonnal kitör”, amint lehetőséget kap rá.
Irán eközben továbbra is tagadja, hogy nukleáris fegyverre törekedne, noha olyan szintre dúsított uránt, amelynek nincs békés felhasználása, korlátozta a nemzetközi ellenőrök munkáját, és jelentősen bővítette rakétaképességeit.
Amennyiben Irán ballisztikus rakéta gyártása jelentős kínai segítséggel rövid időn belül fenyegetéssé válik, és destabilizálja a térséget. A jenkiknek is érdeke hogy letörjék a perzsák regionális középhatalommá válását. Magyarul Izraelnek amerikai segítséggel le kell bombáznia a perzsák rakéta arzenálját, illetve a megújuló nukleáris programját.
Az már jó ideje világossá vált, hogy Trump úgy igyekszik eredményeket elérni, hogy azok ne kerüljenek semmibe. Szavakkal, fenyegetésekkel, kereskedelmi akadályok fellálltításával. ( A kivétel Izrael konkrét támogatása a rá támadó iszlamista erők elleni háborújában, de az izraeli győzelem köszöbén Trump megállásra kényszerítette izraeli szövetségesét, ezzel helyén hagyta annak vert ellenségét.) Mindennek célja elsősorban az USA kedvezőbb pozícióinak elérése, Trumpra jellemzően a gazdasági nyerészkedés területén, a konkrét pénzügyi haszon reményében. Politika/geopolitikai előnyöket is remélve teszi ezt Trump (ez játszhatott szerepet Izrael visszavonulásra kényszerítésében – gesztus az arab/muszlim országok felé). Ezért semmi sem drága: eddigi szövetségesek elhagyása, védelmi szövetségek felbontása, a "nyugati világ" hagyományos ellenfeleivel való megegyezés az eddigi szövetségesek rovására/kárára.
Mindennek természetesen következményei vannak és lesznek, rövidebb és hosszabb távon. Ezek legfontosabbika az USA-val szembeni bizalomvesztés, valamint a megbízhatatlannak nyilvánult eddigi partnertől való leválás gazdasági, kereskedelmi és politikai vonalon. Egy bizonyos határig egy ideig még érdemesnek ítélhetik az európai országok és az európai NATO tagok az erőfeszítéseket a jó kapcsolatok fenntartására, miután jelenleg szükségük van az USA-val folytatott kereskedelemre és annak katonai súlyára a szövetségen belül. De csak addig, amig elég erősek nem lesznek ahhoz, hogy nélkülözni tudják az USA-val fenntartott egyre megbízhatatlanabb szövetséget. Végül az USA sem nélkölözhetetlen partner – elsősorban kereskedelmi téren. Az EU kereskedelmének huszonvalahány %-a történik az USA-val, de helyette más partnereket lehet találni. Katonai téren komolyabb a helyzet, de ha az USA-val (mint NATO partnerrel) való szövetség megbízhatatlan, a baj már megtörtént, és alig van valós veszteség.
Végső soron mindemögött az a tény áll, hogy az USA lejtmenetben van, amit Trump is felismert. Azt is felismerte, hogy ezt valós teljesítményekkel már megfordítani nem lehet, erre az USA társadalmi és ipari/gazdasági struktúrája már nem képes. ( A dollár egyre ingatagabb szerepe az iszonyatos amerikai eladósodás mellett külön téma!) Marad ezért a fenyegetés, eddigi szövetségek felbontása és szövetségesek cserben hagyása, valamint az eddigi ellenségekkel való "barátkozás" – ami Trump elképzelése szerint legalább elodázza az USA számára kedvezőtlen folyamatot. Ahol még tartja az USA a szintet, az a katonai erő (ami súlyt ad a fenyegetéseknek) – de már ez sem teljesen egyértelmű. Ami egyértelmű, hogy Trump receptje a hanyatlás megállítására nagyon-nagyon kétséges, ennek várható következményeit illetően az USA számára.