Nemrégiben egy podcastadásban fejtettem ki véleményemet Donald Trump Gázára vonatkozó béketervéről, és reagáltam arra a gyakran hangoztatott állításra, miszerint a nemzetközi jog alapján a Gázai övezet palesztin terület, nem pedig Izrael része. Köves Shalom, a Közel-Kelet Podcast szerkesztőjének írása.
Az adásban amellett érveltem, hogy ez a narratíva jogilag megalapozatlan, ugyanakkor utólag visszahallgatva rá kellett jönnöm, hogy egy részlet pontatlanságot tartalmazott. A pontatlan állításom lényege az volt, hogy a Brit Mandátum alatt álló teljes terület – vagyis a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti térség – a nemzetközi jog szerint Izraelhez tartozna. Bár a következtetés nagy vonalakban nem volt téves, a megfogalmazás pontatlanságot rejtett, amit most szeretnék helyretenni, és egyúttal alaposabban is bemutatni, miként határozza meg a nemzetközi jog Izrael állam határait.
A Brit Mandátumtól Izrael megalakulásáig
1920-ban a San Remó-i konferencia, majd 1922-ben a Népszövetség (az ENSZ elődje, mely az ENSZ-szel ellentétben rendelkezett országok létrehozásának jogával) úgy döntött, hogy a mai Izrael és Jordánia területét Brit Mandátum alá helyezi.
A mandátum célja világos volt: elősegíteni a zsidó nemzeti otthon újjáépítését a Jordán folyótól nyugatra fekvő térségben.
A határokat ekkor jelölték ki először nemzetközi alapon – és ezek váltak később az izraeli szuverenitás jogi alapjává is.
A Jordán folyótól keletre eső területet az Egyesült Királyság 1921-ben leválasztotta, s ott létrejött a Transzjordániai Emírség, majd a Jordán Királyság. A nyugati területek azonban megmaradtak a mandátum részeként, és ezek tekinthetők a későbbi Izrael jogilag örökölt határainak.
Az ENSZ 1947-es felosztási terve – nem kötelező érvényű dokumentum
Sokan hivatkoznak az ENSZ 1947-es felosztási tervére, amely egy arab és egy zsidó állam létrehozását javasolta. A dokumentum azonban csak ajánlás volt: az ENSZ Közgyűlésének határozatai nem bírnak kötelező jogi erővel, és az arab világ elutasítása miatt a terv végül nem valósult meg. A dokumentum tehát nem befolyásolta Izrael szuverenitását jogi szempontból.
Izrael megalakulása és a nemzetközi határok öröklése
Izrael állama 1948. május 14-én kiáltotta ki függetlenségét. A nemzetközi jog értelmében az új állam az előző politikai entitás – jelen esetben a Brit Mandátum – határait örökli meg. Ezek a határok északon Libanonnal, keleten Jordániával, nyugaton Egyiptommal és a Földközi-tengerrel, keleten pedig részben Szíriával határosak voltak. (Itt kell megjegyezni, hogy a Golán-fennsík viszont a francia mandátum, később Szíria részét képezte. Arra Izrael más okból formálhatott jogot később, mégpedig azért, mert az 1967-es háború során, megtámadott országként jogos önvédelemben foglalta el a fennsíkot. Az ilyesmi gyakori, a nemzetközi jog által elismert módszer.)
A függetlenség kikiáltását követően öt arab ország – Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak és Libanon – támadta meg az újonnan megalakult Izraelt. A háború során Gáza és Júdea-Szamária (Ciszjordánia) arab megszállás alá került, de ez a tűzszüneti helyzet nem módosította a nemzetközi határokat. A megszállás tényét a nemzetközi jog elismerte, de nem legitimálta az érintett országok szuverenitását e területek felett.
1967: A hatnapos háború és a területek visszaszerzése
1967-ben, a hatnapos háború során Izrael visszaszerezte Gázát és Júdea-Szamáriát. Ezek a területek a nemzetközi jog alapján Izrael szuverén területének számítanak, ellentétben a Sínai-félszigettel és a Golán-fennsíkkal, amelyek Egyiptom, illetve Szíria területéhez tartoztak, így azokat a jog megszállt területként kezeli.
Békemegállapodások és határkiigazítások
1979-ben Izrael és Egyiptom békeszerződést kötött, melyben elismerték a két ország közötti nemzetközi határt. 1994-ben hasonló egyezmény született Izrael és Jordánia között, amely során kisebb területcserékre is sor került.
E megállapodások megerősítették Izrael nemzetközi határait, de Gáza és Júdea-Szamária státuszát nem érintették – azok továbbra is Izraelhez tartoznak a nemzetközi jog szerint.
Mi történt 2005-ben Gázában?
Izrael 2005-ben kivonta haderejét a Gázai övezetből, és megszüntette a zsidó telepek jelenlétét. Ez a lépés ugyan belpolitikai és közigazgatási jelentőségű volt, ám a nemzetközi jog alapján nem változtatott a terület státuszán. A valuta, a vámrendszer, a határőrizet, valamint a lakosság nyilvántartása továbbra is izraeli kontroll alatt maradt. A Hamász későbbi fegyveres hatalomátvétele pedig – bár súlyos következményekkel járt – szintén nem módosította a terület nemzetközi jogi besorolását.
Konklúzió: Júdea-Szamária és Gáza nemzetközi jogi státusza
A nemzetközi jog szerint a Jordán folyótól nyugatra fekvő teljes terület – beleértve Júdea-Szamária és a Gázai övezetet – Izrael szuverén területéhez tartozik. Nem létezik olyan érvényes nemzetközi jogi dokumentum, amely e területeket palesztin állam fennhatósága alá helyezné, különösen azért nem, mert soha nem létezett szuverén palesztin állam.
A Közel-Kelet podcast ide kattintva hallgatható meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
- 06:13
2025. március 3. - 15:00
2025. február 21. - 06:13
2022. január 5.
